Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-410

362 Az országgyűlés képviselőházának 410. ülése 1930 június 18-án, szerdán. ezt! A képviselő úr nagyon jól tudja! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Östör József: Hát fél áz an­gol rendszertől?)' Nem félek. Nekem magyar rendszer kell, nem pedig angol rendszer. (Östör József: Mert ellenzéki szerepének jobban meg­felel! — Zaj.) Mélyen t. képviselőtársam, ez nem pártállás kérdése, ez jogászi meggyőződés kér­dése. Megengedem, hogy a miniszter úr jóhi­szemű elgondolásában és lelkiismeretes meg­győződésében él az, amit e törvényjavaslatban idehoz, de lehet egy másik vélemény is, amely ezt nemcsak tagadja, hanem azokban, amiket felsorolni bátor voltam, jelenségekre is mutat rá. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Gsak politikát ne keressen benne a képviselő úr!) Nein lesz fejlődés, visszafejlődés lesz. Miért ne tenné meg a mélyen t. miniszter úr azt, olyan egyszerű volna: állítsa vissza jogaiba a társasibíróságot, állítsa vissza jogaiba az es­küdtszéket, meglátja, milyen nagyszerű fejlődés lesz itt! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagy megtakarítás lenne!) Azt mondja a mé­lyen t. miniszter úr, hogy ez nem jelent meg­takarítást. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Sőt! Sok pénzbe kerül!) Ne takarékoskod­jék az igazság rovására! Nem érdékel. Van más hely elég, ahol takarékoskodni lehet. Csak tessék körülnézni; van itt elég fény, pompa és reprezentáció, amelyre mines szükség. Az igaz­ságszolgáltatás^ ne legyen az a hely, ahol a ta­karékosság elvét imég csaik emlegetni is kell­jen. Ne legyen takarékosság az igazságszolgál­tatás rovására! Bőkezűség kell, hogy az igaz­ságszolgáltatás föl legyen ruházva azokkal az attribútumokkal, laimelyek mellett nem szüksé­ges ilyen módsEefrebhez folyamodni. Most engedjék meg, ihogy egy további jelen­ségre fránraitai&sak. Nagyon tetszetős, hogy azt mondják: -régi magyar szokások szerint majd törvényanapoibat tairtanialk és egy füst alatt fog­jiák elintézni mindazokat az ügyeket, amelyek abban a községben, vagy azon a területen ép­pen elbírálás alá kerülnek. A mélyen t. előadó úr kiválóan szakszerű beszédében és kétségkívül a maga álláspontjá­nak védelmére felhozott érvelésében kitért arra, hogy a törvénynapok azért lesznek nagyszerűek, mert ezek az úgynevezett egyszerű ügyek ott fognajk egy füst alatt elintéztetni. Mélyen t. igiaziságügymiinisziter úir, kegyeskedik app.ro­bálni azt, hogy ez a jogi és ténybeli egyszerű­ség arra való, hogy amikor kiszáll a bíró, egy vagy bét nap alatt intézze el ezekéit az ügye­i bet? Nem méltóztatik látná, hogy a sommás el­járás bevonul a büntető^ igazságszolgáltatásba? Talán rossz néven fogják venni, ha azt mon­dom, hogy ezek a kiszállások azt a célt szol­gálják, hogy ezek napidíj j'ai legyenek egybe­kötve. En kívánom a bíróságnak, hogy a meg­engedett jogcímeken mostoha sorsukon javítás " történjék és fizetésben emelkedjenek, de nem így; inem ez a módjia annak. En a bírót napi­. díjakban részesíthetőnek nem tartom. En a , bírót aJMkor tartom az igazságszolgáltatás meg­felelő tényezőjének, ha ő maga dönti el azt, hogy kivételes esetben elmegy a helyszínre és ott meggyőződésebet szerez^ De törvényt^ hozni arról, hogy ez a kiszállás állandósíittassék s a jegyzőnek, az egész apparátusnak ezek a napi­díjak bif izettessenek : t. Kén viselőház, hol van itt a # takarékosság? Hogyan tudja bárki is előre kiszámítani azt, hogy mennyi lesz majd^ azon a számlán,, amely a törvénynapok tartásával megterheli az áMambinestárt. ; . (Zsitvay Tibor .igazságügyminiszter: Tizedrésze sem lesz an­nak, mint ma a tanudíjak!) Engedelmet bérek, --éhben sincs -igaza a mélyent. miniszter úrnak. mert itt a tanudíjakat — igen helyesen — sza­bályozza, látja t. miniszter úr, kiemelem én a jó intézkedést. Itt a tanudíj akat^szabályozza és megmondja, hogy csak annak jár tanudíj, aki arra igazán rá van szorulva, és időmulasztás címén ne lehessen a törvény iránti kötelezett­séget pénzzel megfizettetni. Elég ez. Nem lesz tanudíj, nem lesznek hiába való költségek, de ne vigye be intézméj nyesen ezt a vándorló bíróságot, ezt az utazó bíróságot a t. miniszter úr, hanem találjon más módot arra, ha a bíráknak fokozott munká­jukért kellő tiszteletdíjat kíván juttatni. (Zsit­vay Tibor igazságügyminiszter: Nem ez a cé­lom!) Tudom, hogy nem ez a cél, de vele jár és ezt nem tudja meg nem történtté tenni a mélyen t. miniszter úr. (Zsitvay Tibor igazságügymi­niszter: ösi magyar intézmény visszaállítása!) Ösi magyar intézmény? Bocsánatot kérek, az ősi magyar intézményeket ne ezekben keressék, mert ma már nem úgy ítélkeznek, mint Mátyás király idejében, aki álruhában járta be a vidé­keket. (Östör József: Pedig jó volna! — Várnai Dániel: Jó, bizony!) Sokat tapasztalhatna min­den területen, de ez nem tartozik a szerves, in­tézményes igazságügyi épületbe. INe hivatkozzanak itt ilyesmikre, amik a legendákban, a mondákban és a történetírásban nagyon szép példák. Az iskolában a gyerekek­nek be lehet adni ezeket, de amikor egy modern, fejlett organizmust akarnak kiépíteni, akkor ezt a repülőbírósági intézményt hagyják el. A bíró a székhelyén van, mindenki odatartozik já­rulni ő elébe, nemő meg 17- utána, nem ebédel a kaszinóban a kisvárosban és nem hallja az «on dit» röpködő szavait. Curulisi székében, ebben a méltóságban ül és orezideál és mindenki, akit maga elé idéz, oda járul elébe. A bíród te­kintély rovására esnek ezek az utazgatások, Nincs szükség erre. En azt tartom, hogy ezt sem takarékossági, sem semminő igazságügyi szem­pontból nem kell életbeléptetni. Itt van a vád elleni kifogások kérdése. Az alapgondolat az volt ebben a javaslatban, hogy megszünteti a vádtanács intézményét és ezen­túl a vádirat ellen nincs kifogásnak helye. Az igazságügyi bizottság változtatott ezen, meg­alkudott és azt 'mondotta, hogy bizonyos ügyek­ben meghagyjuk, legyen a kifogásoknak helye. Nem érződik-e ki ebből a bifurkáció, nem lát­ják-e belőle azt, hogy itt az ügyek ab ovo fon­tosság szempontjából osztatnak ketté? Hát a büntetési tétel, vagy a kvalifikáció adja meg az ügy fontosságát? Az ügy fontosságát az jelzi, hogy akit ér az eljárás, azzal mit visz végbe. Kiszakítja a családból. De hiszen ez a jogi nomenklatúrák útvesztőjébe vezet. Belevették a törvényjavaslatba most pótló­lag, hos'-v csalás és sikkas/ítá^ bűntetténél lehet kifogásokkal élni, de gondatlanságból okozott cselekményekbe, amelyek a legszubtilisabb jog­kérdéseket tartalmazzák, a culpa fogalmát vi­szik bele és itt nem lehet kifogásokkal élni. itt ezt kiküszöbölik. A javaslat felsorolja az egyesbíró hatás­körébe utalt cselekményeket és azt mondja: itt is megadjuk a lehetőséget; ha nincs megelé­gedve, tessék észrevételt beadni. Észrevétel? Ez az észrevétel azt jelenti, hogy azt nem is olvas­sák el. Ezt a gyakorlatból látjuk. Volt már észrevétel az egvesbírósági intéz­mény behozatalakor, (östör József: Es nem veszik észre!) Felkérette a miniszter úr ennek statisztikáját? Merem állítani, hogy egyetlen­es'v százalék észrevételnek nem adtak helyet. Akkor minek ezt most továbbfejleszteni? Miért

Next

/
Thumbnails
Contents