Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
26 Az országgyűlés képviselőházának Ena költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A külügyminiszter úr kíván szólani. Walko Lajos külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém egy törvényjavaslatot benyújtani a lengyel köztársasággal 1925-ben kötött <és az, 1925 : XXVII. tc.-be ikatott kereskedelmi egyezmény kiegészítéseképpen 1930. évi március hó 27-én aláírt pótjegyzőkönyv becikkelyezéséről. Van szerencsém továbbá egy másik törvényjavaslatot benyújtani a Törökországgal 1930. évi május 21-én kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről. Tisztelettel kérem mindkét törvényjavaslat kinyomatását, szétosztását s együttes tárgyalás ÁS jelentéstétel végett a külügyi és közigazdiasági bizottságokhoz való utalását. (Helyeslés.) Elnök: A beadott két törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi, valamint a közgazidasági és közlekedésügyi bizottságnak adja ki. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző; Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém bejelenteni, hogy elmondandó, teljesen higgadt és objektív kritikám részére azt a lelki előfeltételt óhajtottam magamnak megteremteni, amely a minden kötöttségtől mentes, higgadt kritika alapjául szolgál. Ennek következtében ma reggel gióf Zichy János eL*ök úrhoz intézett le.; veiben a Keresztény Gazdasági Pártból való kilép-; semet jelentettem he és így mint pártonkívüli képviselő mondom el kritikámat. Visszanyert teljes lelki függetlenségemnek birtokában még higgadtabban és még nyugodtabban óhajtok beszélni, mint beszéltem akkor, amikor még <a párt kötelékébe tartoztam. Legnagyobb sajnálatomra a rendelkezésemre álló idő olyan rövid', hogy azt a teljesen objektíve összegyűjtött anyagot, amelynek elmondása körülbelül négy és ifélórát igényelne, egy félórában kellene visszaadni, ami teljes képtelenség. Csak néhány szempontra szorítkozom, azokat is oly röviden mondom el. amilyen röviden csak lehet Még összesűrített beszédem elejét is elhagyva, oda térek át. ahol a költségvetés és zárszámadás adataival foglalkozom. Hngsúlyozoim, hogx az .összes adatok, amelyeket fel fogok hozni, kizárólag a költségvetésből és a zárszámadásból vannak kivéve. t Semmiféle bizalmas adatot vagy 'bizalmas értesítést nem fogok (beszédemben felhasználni. Bár igen szép számmal kaptam ilyeneket, de nem tartom komoly dolognak, íhogy most ezeket előterjeszszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt is bejelentem azonban, hogy nem magam készítettem az összes számadásokat, mert mint a zárszámadások technikai oldalával eddig nem foglalkozott emlber, nyugdíjba vonult szakemberek segélyét vettem _igényibe a számítások elvégzésénél. Azt is bejelentem, hogy igenis, honoráltam ezt a magánmunkát, mert a maguk politikai munkájának alátámasztására ingyenmmnkát csak a miniszterek vehetnek igénybe, az egyszerű képviselő köteles is honorálni azt a munkát, amelyet neki teljesítenek. De resteltem volna a parlament elé olyan adatokkal jönni, amelyek esetleg nem szakszerűen volnának feldolgozva, tehát szükségem volt arra, hogy ilyen adatokat beszerezzek. 401. ülése 1930 június 3-án, kedden. Áttérve tulajodnképpeni beszédemre, azt i állítom, hogy véleményem szerint a költségvetés a maga egészében túldimenzionált és túlhaladja a magyar nemzet tetherbíróképességét. Ezen belül azt állítom, hogy a kultusztárca do; tációja aránytalan, összehasonlítva az utolsó békebelli, 1914/15. évi költségvetés adataival; állítom másodsorban azt, hogy aránytalanul növekedett meg az 1924/25. évi első normálkötségvetéshez, képest; állítom végül azt, hogy a törvényhozás által megszavazott költségvetési öszszegek felhasználása szempontjából a zárszámadások adatai szerint jogois kritikát lehet gyakorolni a kultusztárca vezetősége ellen. (Farkasfalvi Farkas Géza: A rideg számok igen, de erkölcsileg nem!) Méltóztassék ezt a rövid pár percet nékem meghagyni, hiszen teljesen higgadtan, objektíve, számok alapján óhajtok beszélni. (Rothenstein Mór: Azt Farkasfalvi Farkas nem érti! — Farkasfalvi Farkas Géza: Móaic érti!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Hunyady Ferenc: A közoktatásügyi tárcánál a miniszter úr beismerte, hogy a személyi kiadások az egész költségvetés 80%-át teszik ki, ennek következtében rendkívül nehéz e tárca keretéin belül ma már megtakarításokat eszközölni. Éppen azért azonban azt kell vizsgálni, honnét van, hogy ilyen nagy százalékot képez a személyi dotáció a kultusztárca keretén belül. Szerintem az ok nem abban van, hogy túlságosan jól dotálják a tisztviselőket. Az ok ott keresendő, hogy az októberi forradalom által derűre-borúra létesített magasabb fizetési osztályú állásokat a jelenlegi kormány is fenntartotta. (Erdélyi Aladár: Ki volt akkor a miniszter?) Ha összehasonlítjuk a számokat, 1914/15-ben a fogalmazási karon 21 vezető áillású és 98 alacsonyabb rangú tisztviselő volt, tehát a vezető állás 18%-ot képezett. Ma 29 vezető állású és 58 ügyosztályban levő tisztviselő van, tehát a vezető állások 33%-ot képeznek. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem lehet megölni az embereket! Ezek ottmaradtak!) A számvevőségnél 1914/15ben 30 tisztviselő volt magasabb fizetési osztályokban, 237 az alacsonyabbakban, ma 44 a magasabb, 78 a kisebb állások száma, tehát a magasabb állások százaléka 36, szemben a békebeli 11-gyesl. (Gr. Klebelsberg -Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez mindenütt így van]) Az egész státusban, — nemcsak a központi státusban — a IV. fizetési osztályban egyetlen-egy tisztviselő sem volt békében, ma van 3. Az V. fizetési osztályban volt 13, ma van 65, tehát ötszörannyi: n Vl.-ban volt 328, ma van 563, tehát majdnem kétszerannyi. Viszont a X.-ben csak a fele van, a Xl.-ben pedig a nyolcadrésze sincs. Egyetemi tanár volt békében 205, ma van 334. (Fábián Béla: Nagyobb lett Magyarország 1 !) Az altiszti és szolgaszemélyzetnél ugyanez az arány. Békében 294 altiszt és 645 rendszeresített szolga volt, ma van 1254 altiszt és 464 szolga. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogyne! Mikor három klinika nyilt meg!) Ez egészségtelen belső eltolódás, amelynek káros következményei nemcsak a magasabb fizetéseknél mutatkoznak, hanem mutatkoznak abban is, hogy szociális elégedetlenségre vezetnek és a munkaképesség rovására mennek, mert tudom azt, hogy a magasabb rangban lévő tisztviselő ma nem kapja meg békebeli illetményeit, csak magasabb címe és rangja van^ neki, a nélkül, hogy megfelelő fizetése volna és ennek folytán szociális elégedetlenséget érez. Másrészt azt is látjuk, hogy amint a főcsoportok, az ügyosztályok: élén a békében ügyosztály-
