Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
Az országgyűlés képviselőházának U tanácsosok álltak, ma miniszteri tanácsosok vannak ott és beosztott tisztviselőkként dolgoznak osztálytanácsosok, ami egyrészt ia fegyelem rovására megy, másrészt kiöli a munkaambíciót. Itt a kivezető út nemcsak a 10%-os létszámcsökkentés, hanem az, hogy a háború előtti egészséges státusviszonyokhoz kell viszszatérni és a fizetés és a munka között helyre kell állítani a helyes arányt. Szembeállítom mármost ezeket a magasabb fizetésű állásokat a kántortanítók társadalmi helyzetével. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: A kultuszminisztériumnak van a legkisebb központi státusa!) Ha a miniszter úrnak nem tetszett volna előre beszélni, most válaszolhatott volna, ami egyébként még most is jógáiban áll, méltóztassék azonban megengedni, hogy elmondhassam idevonatkozó észrevételeimet. A központi státus a magasabb fizetési osztályokba sorolt tisztviselők tekintetében túltengésben szenved, ezzel szemben rámutatok a községi, hitfelekezeti kántortanítók helyzetére, akiknek fizetése a két címen együttvéve nem éri el az osztálytanítók fizetését és ha egy értékegység egyenlő egy métermázsa búzával, és ezt 27 pengő 84 fillér értékben számítják, akkor világos, hogy ezek a szegény emberek jogos fizetésük egyharmadától is elesnek, bár azt sohasem lehetett mondani, hogy a kántortanítók állását túldotálták volna, vagy hogy a kántori es tanítói állás egy személyben való egyesítése álláshalimozás jellegével bírna. (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Bizony nem!) összehasonlítottam az 1930/31. évi költségvetést az 1914/15. évi költségvetéssel. Azt állítom, hogy az a 137 millió pengő kiadás, amely, mint rendes kiadás az összkiadásoknak 96%-a, szemben a békebeli 158 millió pengővel, szerintem túlzottnak látszik. Elismerem, hogy a békebeli Magyarország a maga kultúrszükségletét nem elégítette ki teljesen, elsősorban talán a maga túlzott katonai kiadásai következtében, de mégis aránytalan, ha az egyharmad területtel és egyharmadnál csak kevéssel nagyobb lakossággal bíró csonka ország, kifosztva, ikirabolva, összeomolva, majdnem ugyanannyit költ ezen a címen, mint egész Magyarország költött. Címenként összehasonlítva, az 1914/15. évit a mai költségvetéssel, azt látom, hogy a központi igazgatásra ma 2 "5 millió pengő van előirányozva a békebeli 2'9 millió pengővel szemben^ tehát Csonka-Magyarország központi igazgatása csak 400.000 pengővel olcsóbb, mint Nagy-Magyarországé t volt, jóllehet a központi szolgálatra berendelt és nem központi státusban fizetett és kiimutatott tisztviselők száma ma 56, békében pedig csak 50 volt. Tehát Csonka-Magyarország központi adminisztrációja ugyanannyiba kerül, mint NagyMagyarországé. Ezt az aránytalanságot még kirívóbbá teszi az, hogy a főváros a maga ügyosztályai révén a kultúradminisztrációnak lényeges részét elvégzi. Bókében 29.900.000 pengőt fordított, ma 43,600.000 pengőt fordít erre a célra. (Szilágyi Lajos: Negyvenöt milliót!) Tehát lényegesen többet. A főváros viszonylagos jelentősége az országban lényegesen megnövekedett, tehát lényegesen nagyobb részt vállal a minisztérium tehermentesítéséből a főváros, mint azelőtt. (Friedrich István: Ez \,%y van!) A vallási célok támogatására 7-800.000 pengő kiadás r áll szemben az akkori 19,400.000 pengővel. Ennél a tételnél kifejezésre jut, hogy az ország területe és lakossága majdnem harmadára csökkent. A budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetemnél 7,400.000 pengő áll 7,800.000 pengővel . ülése 1930 június 3-án, kedden. 27 szemben. Az összeg egyformasága is kihívhatná a kritikát akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Csonka-Magyarország az egyetemi végzettségű embereknek az utóbbi esztendőkben már nem tud elegendő kenyeret juttatni és hogy előreláhatjuk, hogv az állami alkalmazások csökkentésének szüksége ezt az állapotot még növelni fogja, de akkor méltóztassék megengedni, egyenesen groteszk, ha azt látjuk, hogy békében a vidéki egyetemekre 4,900.000 pengőt adtunk ki olyan területen, amely ma megszállt terület, — nemzeti szempontból fontos missziót teljesített tehát az ott fennálló egyetem — s ma, Csonka-Magvarországon, szegénységünkben kétszerannyit. 8,600.000 pengőt adunk ki ezekre. (Gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter: Kórházi költség ezek legnagyobb része!) A József-műegyetemet nem kifogásolom, mert a mérnök tud elhelyezést találni a külföldön. A közgazdasági egyetemnél azt mondom, hogy itt a felvett félmillió pens» kevés is. Ez az egyetem, úgy látszik, mostohagyermeke a miniszter úrnak, — nem számítja kreációi közé — bár kétségtelenül fontos, hogy a kereskedelmi és a mezőgazdasági szakra készülők coedukációban részesüljenek, egymás foglalkozását megismerjék, s a későbbi életpályájukon hasznos személyi összeköttetéseket már itt megteremtsék. A tanárképzés címénél 900.000 pengő megtakarítás mutatkozik, amelynek ellentéte részben a szegedi egyetemnél mutatkozó túlkiadás, de ebből az alkalomból is kifogásolnom kell a polgári iskolai tanárképzőnek és az Erzsébet-tanintézetnek Budapestről Szegedre való áthelyezését, legalább is azzal az indokolással, melyet a miniszter úr annakidején bemutatott, mert ezen indokolást igen gyengének kell minősítenem. Ezzel az idő rövidsége miatt itt nem foglalkozom. Ha időm volna ré«zlete c ebben is foglalkoznám vele. (Farkasfalvi Farkas Géza: Jobb megmondani, (hogy a miniszter úr felelhessen reá!) Most fontosabb dolgaim is vannak, de az illető címnél maid elmondom. Csonka-Magyarország középiskoláira 11 millió 200.000 pengőt adunk ki. szemben a békebeli 13,200.000 pengővel. A polgári iskolákra 6 milliót a békebeli 8*5 pengővel szemben. A középfokú iskoláztatásra tehát majdnem ugyanannyit adunk, mint amennyit békében adtunk. A kultuszminiszter^ úr működésének legfőbb terrénuma,^büszkeségének legfontosabb forrása: az elemi népiskolák terén kifejtett tevékenysége. Annak ellenére, hogy itt sokszor helyesen és jól dolgozott és hogy itt jelentékeny eredményeket is ért el, — amit objektíve elismerni nemcsak kész vagvok. hanem amit elismerni kötelességeim is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közében.) — a 17,700 000 pengővel szemben a békebeli 31,400.000 pengő áll, tehát r CsonkaMagyarországon az elemi iskola kiadásai csak valamivel többek Nagy-Magyarország hasonló című kiadásainak a^ felénél. A kisdedóvóintézeteknél, a menedékházaknál 1*8 millió pengő kiadás áll 3*5 millió pengővel szemben, tehát itt tényleg csak feleannyit költünk a békéhez viszonyítva. Á testnevelés céljaira beállított 1*8 millió pengőt c^ak Örömmel üdvözölhetem, úgyis mint sportember, amelyet a miniszter úr, habozva bár, de mégis csak felvett az ily irányban meginduló tevékenységek dotálására. A' szakiskolák céljaira felvett összeg ellen nincs kifogásom, ez 2"7 millió pengő, a békebeli 4 millió pengővel szemben. Helyes tétel a nem állami iskolák támogatására felvett 38*9 millió pengő költségelőirányzat a békebeli 38'3 millió pengővel szem4*
