Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 4 revízió folyamán a búza 20 aranykoronában, a rozs 14 aranykoronában, a zab és tengeri 13 aranykoronában lett megállapítva. Ha most a mai árakat vesszük, akkoir látjuk azt, hogy a lelkészek törvényesen megállapított fizetésüknek egyharmadát elveszítették. (Mozgás a jobboldalon.) Ez így van, ez egészen precíz: 20, 14 és 13 aranykorona. T. Ház! Az igazságtalanság szüli a legnagyobb elkeseredést, és nézzük ebből a szempontból a tanítók helyzetét. En rátérek erre a kérdésre annak ellenére, hogy már a miniszter úr is, az előadó úr is és Szabó István t. barátom is kitért erre a kérdésre, mert nem győzöm ezt a helyzetet eléggé megvilágítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ebbe a helyzetbe a tanítók az által kerültek, hogy az értékegységek búza-alapon lettek megállapítva. 1922-ben a búza 27 pengő 84 fillérben lett megállapítva, s így a mai 19 pengős búzaár mellett a tanítók egységenként, hónaponként 74 fillért veszítenek. Égy tanítói állás tehát, amelynek javadalmazása 18 egységben van megállapítva, 13 pengő 32 fillért, a 23 egységben megállapított tanítói állás 17 pengő 02 fillért, a 50 egységet képviselő tanítói állás pedig 37 pengőt veszít havonként. Ez tehát sokkal több, mint ahogy az igen t. előadó úr beszédében kifejtette. Az 1926. évi 25.000 számú miniszteri rendelet negyedik pontjában a következőket mondja (olvassa): «A helyi javadalom részét képezőés értékegységekben kifejezett természetbeni járandóságok egy-egy értékegysége az illetményeket kiegészítő államsegélyek megállapításánál 1925. évi július hó 1-étől kezdve további intézkedésig havi 29.000 papírkoronával, azaz 2.32 pengővel veendő egyenértékűnek. Az értékegység egyenértékére nézve a jövőben újabb megállapításnak ívan helye, ha ezt a terményárak lényegesebb' változása indokolttá teszi». Kérdem a t. Házat: nem jött-e még el az ideje ennek az új megállapodásnak? Nemhogy nem jött el, hanem igen régen el is múlt. Nagy igazságtalanság e mellett a kántortanítók helyzete. Ez sem lett kellőleg megvilágítva s nem lett egészen elkülönítve a felekezeti tanítók helyzetétől. Ugyanis a kántortanítók egy egészen különleges hivatást is teljesítenek a rendes tanítói kötelességeken kívül, de ezért a kétféle hivatásért csak egy fizetést kapnak. A többi tanító legalább vasárnap pihenhet, vagy családja körében élhet, a kántortanító orgonál és énekkart vezet. (Gr. Hunyady Ferenc: Es kevesebbet kap, mint a rendes tanító!) Ennek következményeképpen ismertem olyan kántortanítót, aki a legnagyobb idealizmussal töltötte be^ hivatását, de éppen ez igazságtalanság folytán idealizmusa felőrlődött, s idővel lélek nélküli gépezetté változott. Nemrégiben egy kiváló római katholikus kántortanító házába vitt az utam, és ott nyolc kisgyermek sóvárgó szempára bizonyította^ a kántortanító apa keserves panaszának igazát. Ezen igenis feltétlenül segíteni kell, mert, sajnos, azt kell mondanom, hogy szinte éhező, elégedetlenkedő tanítósággal nagyon nehéz a feltámadás. Tudom, hogy a miniszter úr, amit lehet, megtesz ebben a kérdésben. Most is kiadott egy rendeletet a pénzügyminiszterrel egyetértve. Ez a napokban jelent meg, amely szerint 1930. június 1-étől kezdve további rendelkezésig az elemi iskolai tanítóknál minden egyes százalék után, a helyi javadalom után 1*40 pengővel számítandók többre az egységek. Ezt megcsinálta a kultuszmíiniszter úr, de — sajnos — kénytelen volt ezt ismét a terhek alatt már rosKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXIX. í. ülése 1930 június 3-án, kedden. 25 kadozó iskolafenntartó egyházakra hárítani. Adott ugyan valamit, de azt úgy adta, hogy ráhárította az iskolafenntartó egyházakra, amelyek már így sem kénesek a terheket tovább viselni. Fanatikus híve vagyok a takarékosságnak és hirdetem is fennen mindenütt; igenis hirdetem azt, hogy ebben a nyomorult szegénv országban egy fillért sem szabad luxuscélokra kiadni, hanem a végletekig kell takarékoskodni. Nem tartom azonban takarékosságnak azt, ha az adófizető egyik zsebében meghagyunk valamit, és kivesszük a másik zsebéből, vagy pedig ha olyanokat, akik hazafias és nemzeti szempontból a legintenzívebb, a legtermékenyebb, a legideálisabb munkát végzik, nyomorúságban hagyjuk. Már pedig a lelkészek és tanítók ilyen munkát végeznek. \z iskolai testnevelés céljaira a múlt esztendőben a költségvetésbe fel volt véve 350.000 pengő, ebben az évben csak 250.000 pengő van felvéve. A cserkészek segélyezésére a múlt évben 80.000 pengő, most 70.000 oengő van felvéve. A fő- és középiskolai testnevelés céljait szolgáló játszóterek, sporttelepek támogatására a múlt évben is egy majdnem semmi összeg, 10.000 pengő volt felvéve, most pedig csak 5000 pengő. Az ilyen takarékoskodással, az ilyen csökkentéssel nem tudok egyetérteni, mert a magyar ifjúságnak céltudatos, a külföld művelt nemzeteivel versenyképes testi ^ nevelés igenis nekünk szinte életkérdés, ezenkívül pedig ép testben lakik ép lélek. T. Ház! Nagyon köszönöm a miniszter úrnak azt, hogy a törpeiskolák szempontjából — mint a múlt évben — nem helyezkedett arra a számok által diktált rideg álláspontra, hogy a töroeiskolákat megszüntesse. Mi, akik aggodalmainkat fejeztük ki ezzel szemben, nagyon jól tudjuk, hogy millyen veszélyt rejt magában a perifériákon az, ha egy ilyen erkölcsi és szellemi várat, bármilyen kicsiny is leggyen az, fel adunk. A miniszter úrhoz kívánok szólni és arra kérem, hogy iskolaépítési programmját folytassa tovább minden gánccsal, minden rövidlátástól diktált kritikával szemben is. (Helyeslés a jobboladlon.) Az az 5000 objektum,^ amely hivatva van a magyar gyermekek egészégét, testi és szellemi, lelki fejlődését biztosítani, a legproduktívabb, ia legnemzetibb és a legdemokratikusabb befektetés. (Ügy van! Ügy van!) Kérem a miniszter urat, hogy igenis, küzdjön továbbra is rendületlenül nagy ideáljáért, elevenítse fel, fűzze szorosabbra azokat a történelmi kultúrkapcsolatofcat, amelyek már-már kezdenek elhalványulni, a nagy kultúrnépeknél. Bizton hiszem, hogy egyházak ebben a kérdésben a miniszter úrnak mindig szolgálatára fognak állani, egymással nemes versenyre fognak kelni, a katholikusok a katholikus népeknél, a protestánsok a protestáns népeknél. Igenis, meggyőződésem, hogy a miniszter úr a sárospataki főiskolát is ebbe a koncepcióba állította be és ezért a magasztos hivatásáért és dicső múltjáért nem engedte elsorvadni. Nagyon is igaza» van a miniszter úrnak, és megdönthetetlen igazság az, amit stockholmi beszédében mondott, és amire az előadó úr is célzott, hogy mi ma a kultuszminisztériumot, honvédelmi minisztériumnak is tartjuk, mert ez a lefegyverzett nép ezen az exponált helyen — mint a miniszter úr mondotta — csak úgy állhatja meg helvét, ha a nagy kultúrnemzetek mind jobban és jobban meggyőződnek arról, hogy egy nemes, művelt néppel minden igazságot megcsúfoló módon bántak el. 4