Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

24 Az országgyűlés képviselőházának Farkasfalvi Farkas Géza: Kérem, nagybirtokos, kisbirtokos, mindegy, az egyház, a vallás az alapja mindennek. (Farkas István: Az egyház kizsákmányolása!) Nézze meg Oroszországot, ott nincs vallás. (Zaj.) Elnök: Farkas István képviselő urat másodszor rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha mégegyszer ilyen kifejezéseiket használ az egyház ellen, a mentelmi bizottság elé fogom utasítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Kabók Lajos: Nem szorul az eeyház védelmére! Meg van védve eléggé! — Farkas István: Az egyház nem a vallás! — Kuna P. András: Hát a szociáldemokrata szakszervezetek?!) Csendet kérek, Kuna képviselő úr. (Malasits Géza: Nem kerül anynyiba és iád érte valamit! — Zaj.) Csendet kérek. Farkasfalvi Farkas Géza: Nem riadok vissza attól, hogy évről-évre, újra és újra felsoroljam e tárca költségvetésénél a már felsorolt dolgokat, hogy úgy mondjam, elsírjam azokat a bajokat, amelyek az egyházakat és az egyházak által fenntartott iskolák létét mármár veszélyeztetik. (Farkas István: Eossz iskolák azok! Nem jó egy sem! — Kabók Lajos: Tessék megszüntetni azokat és nem lesz baj ! — Várnai Dániel: Nem tudnak tanítani! Bízzák azt az államra!) Marx-tanokat nem tanítanak, az bizonyos. (Farkas István: Tudást nem nyújtanak, csak butítanak!) Betetőzte ezt a helyzetet a kultusztárca költségvetésének 5%-os csökkentése. Láttuk a miniszter úr nyilatkozatából és az indokolásból, hogy a kultusztárca költségvetésének^ mintegy 80%-át személyi járandóság és nyugdíjteher alkotja. Ezekhez pedig hozzányúlni nem lehet, sőt az illetmény- és nyugdíj szabályok folytán ezek a terhek állandóan automatikusan emelkednek. Ennélfogva a dologi kiadásoknál kellett olyan leszállítást eszközölni, hogy ez az általános csökkentés végrehajtható legyen. A dologi kiadásoknál bekövetkezett leszállítás azután az egyházaknál azt a hatást okozta, mint amikor egy csordultig telt pohárba még egy csepp vizet kívánunk Önteni. En református ügyekből indulok ki, de csak azért, mert azokat ismerem legjobban. Tudom, hogy a legtöbb kérdésben, amelyet érinteni fogok, ugyanez a helyzet, vagy legalább is^ nagyon hasonló a helyzet a többi felekezeteknél is, és szerény felszólalásommal azoknak érdekeit éppúgy képviselem, mint a magam felekezetének érdekeit. (Helyeslés jobbfelől) Az egyházak általános javadalmát 110.000 pengővel, az adócsökkentési segélyt 63.000 pengővel, a kerületi isegélyt 5%-kai, az egyházközségek közvetlen segélyét 30.000 pengővel csökkentették. A nem állami középiskolai tanárok fizetéskiegészítése, amely eddig 86*18% volt, most leszállíttatott 80*28%-ra. Azonkívül megtörtént az is, hogy a már költségvetésileg megállapított segélyeket 1929. december 1-étől 10%-kai csökkentették. Tandíjat az elemi iskolákban szedni nem lehet, de ennek kárpótlásául az egyházak, amelyek ezeket az iskolákat fenntartják, tandíjkárpótlást kaptak. Sajnos, ez még mindig csak circa 20%-ban van valorizálva. Kérdem, miből tartsák fenn az egyházak ezeket az iskolákat, ha nem kapnak sehonnan semmit, csak mindössze 20%-ban valorizált tandíjkárpótlást? Két évvel ezelőtt egy interpellációt intéztem a kultuszminiszter úrhoz, amelyben rámutattam arra, hogy a tanítói nyugdíjjárulékoknak az iskolafenntartó egyházakra való hárítása milyen rettenetes helyzetet idéz elő. Rámutattam arra, hogy egyes egyházak kénytelenek évente 200—300 százalékos pótadót kivetni, teU01. ülése 1930 június 3-án, kedden. hát háromszorosát az állami adónak. A kultuszminiszter úr erre az interpellációmra a következő választ adta, ezt vagyok bátor ismét fejolvasni (olvassa): «Már két év előtt tárgyalásokat kezdtem a pénzügyminisztériummal és tx belügyminisztériummal, hogy ezeket a járulékokat a polgári községek viseljék. Ez a kívánság mindenesetre jogos, mert hiszen a mi népoktatási törvényünk szerint a felekezet csak fakultatív iskolafenntartó, az iskolafenntartásra nem kényszeríthető. Bár a felekezetek szerencsére ragaszkodnak iskolájukhoz, elvileg azonban, elképzelhető az az eset, hogy a feleközet azt mondja: kérem, én eleget tettem, a jövőben nem vagyok hajlandó, mert adófizetőim nem képesek fizetni, feladom az iskolát. Milyen helyzet áll akkor elő? Akkor előáll az 1868. évi XXVIII. te. alapján a polgári községnek az a kötelezettsége, hogy iskolát állítson és akkor egyszerre sokkal nagyobb teher hárul a polgári községek vállaira, mint most, és akkor elő fog kelleni teremteni azt a terhet akárhogyan, akár kontingentálva van a községi pótadó, akár nincs. Mert azt a szés-yent csak nem akarjuk megérni, hogy az általános tankötelezettség fennállásának hatvanadik évében községek legyenek, amelyekben azért nincs iskola, mert a felekezet nem képes fenntartani, a polgári község nedig nem teheti, mert 50%-nál nagyobb pótadót nem vethet ki. Nagyon könnyű tehát ezt a kérdést ad absurdum vinni, és attól tartok, hogyha ez a mai állapot továbbra is fennáll, akkor ad absurdum fogják is vinni a kérdést, mert úgy a katholikus, mint a protestáns egyházaknál az egyházközségek egy része kénytelen lesz elállani az iskolafenntartástól, mert a. felekezeti adózók ezeket a terheket nem kénesek viselni.» Majd így folytatja (olvassa): «Ilyen irányhan folynak a tárgyalások, és raiután ez nemcsak a resszort dolga, hanem három resszort van érdekelve, a magam részéről esak azt helyezhetem kilátásba és azt Ígérhetem mecr. hogy az eddiginél sokkal nagyobb nvomatékkal fogom sürgetni a pénzügyminiszteri nmnál és a belügyminisztériumnál ennek a kérdésnek elvi és végleges elintézését.» Ezt mondta a miniszter úr^ két évvel ezelőtt. Sajnos, ezeknek a tárgyalásoknak még a mai naoig sincs me& az eredményiik. Eltekintve eeyes helyi megoldásoktól, a kérdés ma is teljesen rendezetlen. En tehát tisztelettel kérem az érdekelt miniszter n rakat, hallják mef az egyházak vészkiáltásait éis jöjjenek segítségükre, ezt a megoldást hozzák végre tető alá, hiszen erre tulajdonképpen kötelezve is van a minisztérium, az összkormány. Az 1848 : XX. te. ugyanis kimondja, hogv az egyházak egyházi és iskolai szükségletei állami úton rendeztessenek. A lelkészek korpótlékára akarok rátérni. A lelkészek korpótléka a békebeli korpótléknak még mindig csak 50%-a, pedig semmi sem méltányosabb, semmi sem igazságosabb, mint ennek a korpótléknak teljes valorizálása- Miért? Azért, mert általában a tisztviselők szolgálati idejük után magasabb fizetési osztályokba jönnek, míg a lelkészeknél ez nincs meg. A kongnian

s lelkészek, még ha 40 vagy 50 esztendeig szolgálnak is. akkor is csak 1600 aranykoronás illetményt élveznek. Ha hozzávesszük még azt, bogy a legtöbb görögkatholikus és orotestáns lelkész nagy családdal bír, falun lakik, gyermekeit messze a városban kell. hogv iskoláztassa. (Üpy van! Üny van! a jobboldalon.) akkor mindenki be fogja látni, hogv ezek megélni nem tudnak. 1925 folyamán el lett rendelve a kongruáns lelkészek kongruájának revíziója, s e