Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
Az országgyűlés képviselőházának U tagadta a bíró, megtagadták az esküdtek, megtagadta még a kisbíró is. A faluban nem találkozik fuvaros, aki elszállítaná a lefoglalt bútordarabokat, úgyhogy a főszolgabíró kijelentette, hogy más községből fog esküdteket hozni, más községből fog embereket hozni és ezekkel fogra elvitetni az emberek bútorát, jószágát, miegymást, annak az adónak fejében, amelyet a lakosok igazságtalannak tartanak. T. Képviselőház! Szükség van arra, hogy ilyen súlyos megadóztatással egy egész községet úgyszólván lázadásba kergessenek? Szükség van erre, amikor az emberek békésen elmennek a minisztériumba, ígérnék nekik orvoslást, de nem történik semmi, elmennek a közigazgatáshoz, ígérnék nekik orvoslást, de nem történik semmi, ellenben, amikor a végrehajtásra kerül a sor, végső elkeseredésükben mégis megtagadják a végrehajtásban való részvételt?! Ilyen községet jónéhányat tudnék felsorolni Budapest környékén, ahol a gazdasági viszonyok leromlása következtében az emberek egyszerűen nem bírják az adókat fizetni, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy ezekben a községekben az egyházi adók majdnem mindenütt nagyobbak, mint az állami adók. T. Képviselőház! Egy másik típus Csepel gyárváros. Az egyháziadó átlagban páronként 40 pengő évente. A foatholikusoknál valamivel kevesebb, a többi felekezetnél valamivel nagyobb, úgyhogy minden csepeli munkás legalább egy hetet dolgozik egy esztendőben azért, hogy egyházi adóját fizetni tudja. De ha figyelembe vesszük a rossz kereseti viszonyokat, amikor ma a gyárakban sok helyen csak három napot dolgoznák és ha figyelembe vesszük a rengeteg segédmunkást, akiknek havikeresete alig haliad ja felül a 20 pengőt, ak'kor azt látjuk, hogy bizony sokszor két hétig kell dolgoznia egy munkásnak azért, hogy csak egyházi adófizetési kötelezettségének eleget tudjon tenni. Vannak azután esetek, amelyek egyenesen tarthatatlanok. Méltóztassanak csak megnézni, a rákosi, kőbányai és óbudai téglagyárak munkásai és munkásnői mindannyian egyházi adókötelesek. A művezetőket és mérnököket a különböző felekezetek beválasztják az egyháztanácsba, ezek jó tanáccsal tudnak szolgálni a tekintetben, hogy kin mennyit lehet bevasalni. A gyárak egyszerűen parancsnak veszik az egyházközség átiratát és a munkások keresetéből levonják az egyházi adót. Az adóösszeg ezekben a gyárakban ifjúmunkásoknál és munkásnőknél 2—4 pengő, felnőtteknél 4-nS pengő, aki már egy kissé jobb keresetű munkás, annál 10 pengő. Ezen a vidéken ez a munkásnak fél, sokszor egyheti kereseti összegének felel meg. Ugyanezt látjuk a budapesti textilgyárakban. Például a Magyar Pamutiparban a munkásnők évi 5—6 oengő egyházi adót fizetnek, heti keresetük 10—12 pengő. Ezeknek tehát egy félhetet kell dolgozniuk azért, hogy egyházi adójukat megfizethessék. (Mattá Árpád: Egy esztendőben!) Igen, egy esztendőben. (Nánássy Andor: De szívesen fizetik! Szívesen fizetik és még felhánytorgatja! — Farkas István: Éppen az, hogy nem fizetik szívesen! — Zaj.) Egy munkásnő 26'46 pengőt keresett és egyszerre levontak tőle egyházi adóban 9 pengőt. (Farkas István: Vannak olyan emberek Magyarországon, akik szívesen fizetnek adót?) Egy másik eset: a Magyar Gyapjumosó- és Finomítógyárban dolgozik egy munkásnő heti 61 és félórát. Ezalatt a 61 és félóra alatt 22*76 pengőt keres, egyházi adótartozás fejében levonnak tőle 10 pengőt, holott a törvény szerint csak a 18 pengős kereseten felül lévő összegből lehetne meg. ülése 1930 június 3-án, Jcedden. 23 felelő egyházi adót levanni, az illető ennek dacára egyheti fizetéséből, amelyet 61 és félórai munkával keresett, évi 10 pengő egyházi adót fizet. Egy másik keresett 21'59 pengőt, és ebből levonnak egyszerre 10 pengő egyházi adót. (Mattá Árpád: Es mennyi a cucilista adó? — Farkas István: A cuoilista adót nem vonják le, azt önként fizetik! Azt nem hajtják be, nem kényszerítik! — Zaj.) Itt vannak a.lapok a kezeim között, amelyek azt bizonyítják, ' hogy egyes felekezetek még évközben is felemelik az adódkat, amikor kiderül, hogy az adó nem elég arra, amire ők számítottak. (Farkas István: Ha az urak megelégednének azzal, amit önként fizetnek, semmit sem kapnának!) Évközben is felemelik az : egyházi adókat és ha valaki az évközben felemelt adót fizetni nem akarja, akkor jön a végrehajtás, jön a letiltasd rendelvény és a gyárak a legtöbb esetben mindem további nélkül levonI ják a munkás keresetéből az így megállapított i egyházi adókat. Mégegyszer kijelentem, hogy azok, akik az ' egyházi szolgáltatmányokat igénybe veszik, azokat fizessék meg és aki ezt meg akarja I fizetni, annak semmi oka sincs panaszra. Ellen! ben ami ellen én tiltakozom, az az, hogy gombamódra alakuljanak egyháztanácsok, egyházközségek, amelyeknek semmiféle . gazdasági alapjuk nincs és ott öt jólfésült és jólruházatt úriember a pappal együtt összeüljön és megállapítsa azt, ^hogy annak az egész környéknek mennyi egyházi adót kell fizetnie. Tessék attól követelni egyházi adót, aki az egyház szolgáltatásait igénybe veszi. De engedelmet kérek, egy fél hétig dolgozni egy esztendőben azért. hog' 7 ' a kö/.sr.ihprr laV^as^on valaki.-. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Be is fejezem rögtön. Egy fél hétig dolgozni azért a gyönyörűségért, hogy a községben lakhasson valaki, egy félhetet dolgozni azért, hogy minden vasárnap hallja a szocialistát gyalázni és piszkolni, (Zaj a jobboldalon.) a szocialistát szidni, hogy gyermekének odaadják a «Szív» újságot és ezt kötelezőnek kimondják, mégsem lehet. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj a jobb- és a baloldalon. — Farkas István: Jézus Krisztus kommunista volt! Tanulják meg a történelmet!) Malasits Géza: Ha az urak helyesnek találják azt, hoev olyanvalakit is megadóztassanak magas adókkal, aki nem veszi ezt igénybe, ám tegyék meg, de a következményeket az urak fogják viselni. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Egy egész világ választ el engem a t. előttem szóló képviselő úrtól, mert míg ő azt mondja, hogy a felekezeti iskoláknak nincs jogosultságuk és minden iskolát az államnak kell átvennie, én ezzel szemben azt állítom, hogy egyenesen lállamórdrek az. hogy a felekezeti iskolák fennmaradjanak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és valláserkölcsi alapon neveljük az ifjúságot. (Kabók Lajos: Semmi szükség nincs reájuk! — Farkas István: Dicsértessék a nagybirtok!) TTgy van. (Farkas István: Ez az Úristen. ia nagybirtok! Azért kell a felekezeti iskola!) Elnök: Csendet kérek. (Farkas István: Kíméljük a nagybirtokot! Boruljunk le előtte!)
