Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

22 Az országgyűlés képviselőházának Ebiben a tekintetben aztán teljes a feleke­zeti béke, ezen a téren egyetlenegy felekezet sem kivétel, mert mindegyik testvéri egyetértéssel igyekszik az adókat minél magasabbra fel­emelni. Leszek bátor egy pár típust bemutatni Budapestről és Budapest környékéről. (Farkas­falvi Farkas Géza: Ez azért van, mert a 48-as törvény nincs végrehajtva! — Farkas István: Ön ott van a kormány mellett, — miért neon hajtatja végre? Ne támogasson olyan kormányt, amely nem hajtja végre, hagyja ott! — Farkas­falvi Farkas Géza: Kívánni is fogom! Nem szoktam nézetemet elhallgatni a kormánnyal szemben sem! — Rassay Károly: Sok minden nincs végrehajtva a 48-as törvényből! Esküdt­szék! .Sajtó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasíts Géza: A legnagyobb bajokat Bu­dapesten és a Budapestet övező községekben találjuk. Budapesten, mint méltóztatnak tudni, a főváros a kegyúr. A többi felekezeteket, a nem kathqlikus felekezeteket is a • főváros bő­kezűen látja el, öbben a tekintetben igazán nem lehet a fővárosra panasz. Mégis egyik egyház­község a másik után alakul és ezeknek az egy­háztanácsoknak összeállításába az adózóknak semmiféle beleszólásuk nincs. (Farkas István: Politikai célokra használják fel az egyházi adót! — Zaj.) Néhány jól öltözött úr, leginkább állami alkalmazott, nyugdíjas, művezető vagy ebhez hasonló összeül és megalakul az egyház­tanács és az kiveti az adókat, meg sem kérdez­vén az adóalanyokat, képesek-e ezeket az adó­kat megfizetni. (Eri Márton: Hamis beállítás!) Egyszerűen kiveti és azután, amint be fogom mutatni, közadók módjára behajtják. (Éri Már­ton: Hamis beállítás, ismerjük a tendenciát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasíts Géza: Engem a képviselő úr ne vádoljon azzal, hogy ez hamis beállítás, mert én magam is olyan kerületben lakom, ahol rö­vid időn belül vagy három ilyen egyháztanács alakult meg, amelyeknek összeállításába, ame­lyeknek működésébe, amelyeknek adókivető po­litikájába, az érdekelt dolgozóknak semmi né­ven nevezendő beleszólásuk nincs. (Eri Márton: Mindig fellebbezhet! Hamis beállítás az egész! — Zaj.) En nem említek felekezeteket. (Farkas István: Pártoolitikai célokra használják fel az egyházi adót!) Elnök: Farkas István képviselő urat ezért a gyanúsításért, amelyet semmivel sem tud iga­zolni, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől — Farkas István: Ide fogom hozni és bizonyítani fogom! — Eri Márton: Ilyen csúnya gyanúsí­tás! — Zaj.) Csendet kérek! Malasíts Géza: Még egyszer kérem a t. Há­zat, méltóztassanak engem nyugodtan meghall­gatni. (Eri Márton: Nem lehet az ilyet! — Vár­nai Dániel: Nem? Kötelessége nyugodtan meg­hallgatni!) Majd mást is fognak az urak hal­lani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Éri Mártom, közbe­szól.) Éri Márton képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Malasíts Géza: Az egyházközségeik, illető­leg az egyháiztan ácsok összeállításába, még egyszer mondom, az adóalanyok kilenctized­részének semmi beleszólása nincs. (Éri Mar­ion: Igenis, van!) és ezeket az adókat az egy­háztanácsok vetik ki, a nélkül, — mint aho­gyan bizonyítani fogom — hogy az adóalanyo­kat megkérdeznélk, hogy bírják-e megfizetni az adókat vagy nem. Ez az antidemokratikus eljárás a legsúlyo­sabban érezteti hatását a Budapest környéki U01. ülése 1930 június 3-án, kedden. községekben. Én nem kívánok általánosságban beszólni, típusokat fogok bemutatni. Itt van egy község Budapesttől talán hat kilométerre. Az ezt a községet eltartó egyetlen nagy gyár­telep az úgynevezett racionalizálásnak esett ál­dozatul. Megszűnt a gyártelep, megszűnt azon a gyártelepen a munikaalkalom. Igen ám, de a hihetetlen mértékig felsrófolt egyházi terhek nem szűntek meg, tovább is megmaradtak, az igények megmaradtak, az igényeket kielégítő munkásnép azonban vagy eltávozott onnan, vagy olyan nyomorúságban van, hogy tovább fizetni ezeket nem tudja. Közben a községbe új pap is jött és elkezdték a község segítségével a hiányzó összegeket bevasalni. Egy 60 éves mun­kás két évnél több idő óta van már munka nél­kül, mert 60 éves munkás ezidőszerint nem jut­hat munkához, hiszen a fiatalabb sem^ kap munkát. Ettől követelnek egyháziadó címen 38 pengő 88 fillért, párbér címén multévi hát­ralékként 4 pengő 68 fillért, a folyó évre 15 pen­gőt, összesen tehát 58 pengő 56 fillért. Kérdem a t. Házat, hogyan tudja egy két év óta munka nélkül lévő Öreg proletár ezt az 58 pengő 56 fil­lért megfizetnie Képtelen rá. Jön azután ter­mészetesen a licitálás. Köziben olyan apró dol­gok iiS történnek, hogy miután a kivetett ház­tartási összeg (kevésnek bizonyul, évközben emelik fel az adót. Abban a községben — mondom — a lakos­ság túlnyomó része munka nélkül van. és aki dolgozik, az is alig keres többet 20—22 pengő­nél egy héten. Az egyházi adózás azonban olyan magas, bogy azt fizetői nem tudják. Itt van egy másik típus, egy község, amely 20 kilométer távolságnyira van Budapesttol. A falúban nincs kegyúr. Ennek a községnek a terhei: államiadó 10-800 pengő, községi pot­adó 8640 pengő, párbér 4600 pengő, egyházi deputatum 5600 pengő, templomhasznalati hozzájárulás 4200 pengő. (Szabó István: Ilyen is van! Mi az?) Tehát 10.800 pengő az allami­adó s az egyháziadó 14.000 oeugő. (Mattá Ár­pád: Mi templomhasználati hozzájárulás 1 ?) A templom valamikor a kegyúré volt. A kegvür eltűnt onnan és ottmaradt a temp­lom. (Zaj jobbfelől — Farkasfalvi Farkas Géza: A templom fáj az uraknak!) Elnök: Csendet kérek! ' Malasíts Géza: Ennek használatáért évente 4200 pengőt kell a község lakosainak fizetniök. Mondom tehát, a fcözség hivatalos kimutatása. Bsserint 10.800 oengő az ál 1 amiadó és 14.400 pengő az egvháziadó. Ennél világosabban nem lehet a dolgot megmondani. (Kabók Lajos: Az egy­ház teszi tönkre a lakosokat!) A lakosok nem bírják tovább fizetni az adót, fellebbezték és rennonstráltak ez ellen. A közigazgatási hatóság igazat is adott nekik, amennyiben kimondotta, hogy az 1930. évi pót­költségvetésüket helybenhagyja az egyháziadé kivételével, azért, mert — azt mondja — «a plé­bános fellebbezésének elutasításával töröltem, mert ezek a kiadások a másolatban becsatolt visitatio canonica értelmében a paróchiális községet, nem pedig a poilitikai községet terhe­lik.» Tehát a paróchiális község összes terheit rá akarják zúdítani a politikai községre, holott a politikai község lényegesen kisebb, mint a paróchiális község. (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyedüli kivezető út: a politikai községre hárí­tani!) Lehet, hogy ez az egyedüli út a képviselő úr szerint, azonban nem bírják fizetni. Most odáig jutottunk ebben a községben, hogy a pap végrehajtást vezetett a község lakosai ellen. A községi elöljáróság minden egyes tagja meg­tagadta a végrehajtásban való részvételt; meg-

Next

/
Thumbnails
Contents