Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
22 Az országgyűlés képviselőházának Ebiben a tekintetben aztán teljes a felekezeti béke, ezen a téren egyetlenegy felekezet sem kivétel, mert mindegyik testvéri egyetértéssel igyekszik az adókat minél magasabbra felemelni. Leszek bátor egy pár típust bemutatni Budapestről és Budapest környékéről. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez azért van, mert a 48-as törvény nincs végrehajtva! — Farkas István: Ön ott van a kormány mellett, — miért neon hajtatja végre? Ne támogasson olyan kormányt, amely nem hajtja végre, hagyja ott! — Farkasfalvi Farkas Géza: Kívánni is fogom! Nem szoktam nézetemet elhallgatni a kormánnyal szemben sem! — Rassay Károly: Sok minden nincs végrehajtva a 48-as törvényből! Esküdtszék! .Sajtó! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasíts Géza: A legnagyobb bajokat Budapesten és a Budapestet övező községekben találjuk. Budapesten, mint méltóztatnak tudni, a főváros a kegyúr. A többi felekezeteket, a nem kathqlikus felekezeteket is a • főváros bőkezűen látja el, öbben a tekintetben igazán nem lehet a fővárosra panasz. Mégis egyik egyházközség a másik után alakul és ezeknek az egyháztanácsoknak összeállításába az adózóknak semmiféle beleszólásuk nincs. (Farkas István: Politikai célokra használják fel az egyházi adót! — Zaj.) Néhány jól öltözött úr, leginkább állami alkalmazott, nyugdíjas, művezető vagy ebhez hasonló összeül és megalakul az egyháztanács és az kiveti az adókat, meg sem kérdezvén az adóalanyokat, képesek-e ezeket az adókat megfizetni. (Eri Márton: Hamis beállítás!) Egyszerűen kiveti és azután, amint be fogom mutatni, közadók módjára behajtják. (Éri Márton: Hamis beállítás, ismerjük a tendenciát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Malasíts Géza: Engem a képviselő úr ne vádoljon azzal, hogy ez hamis beállítás, mert én magam is olyan kerületben lakom, ahol rövid időn belül vagy három ilyen egyháztanács alakult meg, amelyeknek összeállításába, amelyeknek működésébe, amelyeknek adókivető politikájába, az érdekelt dolgozóknak semmi néven nevezendő beleszólásuk nincs. (Eri Márton: Mindig fellebbezhet! Hamis beállítás az egész! — Zaj.) En nem említek felekezeteket. (Farkas István: Pártoolitikai célokra használják fel az egyházi adót!) Elnök: Farkas István képviselő urat ezért a gyanúsításért, amelyet semmivel sem tud igazolni, rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől — Farkas István: Ide fogom hozni és bizonyítani fogom! — Eri Márton: Ilyen csúnya gyanúsítás! — Zaj.) Csendet kérek! Malasíts Géza: Még egyszer kérem a t. Házat, méltóztassanak engem nyugodtan meghallgatni. (Eri Márton: Nem lehet az ilyet! — Várnai Dániel: Nem? Kötelessége nyugodtan meghallgatni!) Majd mást is fognak az urak hallani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Éri Mártom, közbeszól.) Éri Márton képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Malasíts Géza: Az egyházközségeik, illetőleg az egyháiztan ácsok összeállításába, még egyszer mondom, az adóalanyok kilenctizedrészének semmi beleszólása nincs. (Éri Marion: Igenis, van!) és ezeket az adókat az egyháztanácsok vetik ki, a nélkül, — mint ahogyan bizonyítani fogom — hogy az adóalanyokat megkérdeznélk, hogy bírják-e megfizetni az adókat vagy nem. Ez az antidemokratikus eljárás a legsúlyosabban érezteti hatását a Budapest környéki U01. ülése 1930 június 3-án, kedden. községekben. Én nem kívánok általánosságban beszólni, típusokat fogok bemutatni. Itt van egy község Budapesttől talán hat kilométerre. Az ezt a községet eltartó egyetlen nagy gyártelep az úgynevezett racionalizálásnak esett áldozatul. Megszűnt a gyártelep, megszűnt azon a gyártelepen a munikaalkalom. Igen ám, de a hihetetlen mértékig felsrófolt egyházi terhek nem szűntek meg, tovább is megmaradtak, az igények megmaradtak, az igényeket kielégítő munkásnép azonban vagy eltávozott onnan, vagy olyan nyomorúságban van, hogy tovább fizetni ezeket nem tudja. Közben a községbe új pap is jött és elkezdték a község segítségével a hiányzó összegeket bevasalni. Egy 60 éves munkás két évnél több idő óta van már munka nélkül, mert 60 éves munkás ezidőszerint nem juthat munkához, hiszen a fiatalabb sem^ kap munkát. Ettől követelnek egyháziadó címen 38 pengő 88 fillért, párbér címén multévi hátralékként 4 pengő 68 fillért, a folyó évre 15 pengőt, összesen tehát 58 pengő 56 fillért. Kérdem a t. Házat, hogyan tudja egy két év óta munka nélkül lévő Öreg proletár ezt az 58 pengő 56 fillért megfizetnie Képtelen rá. Jön azután természetesen a licitálás. Köziben olyan apró dolgok iiS történnek, hogy miután a kivetett háztartási összeg (kevésnek bizonyul, évközben emelik fel az adót. Abban a községben — mondom — a lakosság túlnyomó része munka nélkül van. és aki dolgozik, az is alig keres többet 20—22 pengőnél egy héten. Az egyházi adózás azonban olyan magas, bogy azt fizetői nem tudják. Itt van egy másik típus, egy község, amely 20 kilométer távolságnyira van Budapesttol. A falúban nincs kegyúr. Ennek a községnek a terhei: államiadó 10-800 pengő, községi potadó 8640 pengő, párbér 4600 pengő, egyházi deputatum 5600 pengő, templomhasznalati hozzájárulás 4200 pengő. (Szabó István: Ilyen is van! Mi az?) Tehát 10.800 pengő az allamiadó s az egyháziadó 14.000 oeugő. (Mattá Árpád: Mi templomhasználati hozzájárulás 1 ?) A templom valamikor a kegyúré volt. A kegvür eltűnt onnan és ottmaradt a templom. (Zaj jobbfelől — Farkasfalvi Farkas Géza: A templom fáj az uraknak!) Elnök: Csendet kérek! ' Malasíts Géza: Ennek használatáért évente 4200 pengőt kell a község lakosainak fizetniök. Mondom tehát, a fcözség hivatalos kimutatása. Bsserint 10.800 oengő az ál 1 amiadó és 14.400 pengő az egvháziadó. Ennél világosabban nem lehet a dolgot megmondani. (Kabók Lajos: Az egyház teszi tönkre a lakosokat!) A lakosok nem bírják tovább fizetni az adót, fellebbezték és rennonstráltak ez ellen. A közigazgatási hatóság igazat is adott nekik, amennyiben kimondotta, hogy az 1930. évi pótköltségvetésüket helybenhagyja az egyháziadé kivételével, azért, mert — azt mondja — «a plébános fellebbezésének elutasításával töröltem, mert ezek a kiadások a másolatban becsatolt visitatio canonica értelmében a paróchiális községet, nem pedig a poilitikai községet terhelik.» Tehát a paróchiális község összes terheit rá akarják zúdítani a politikai községre, holott a politikai község lényegesen kisebb, mint a paróchiális község. (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyedüli kivezető út: a politikai községre hárítani!) Lehet, hogy ez az egyedüli út a képviselő úr szerint, azonban nem bírják fizetni. Most odáig jutottunk ebben a községben, hogy a pap végrehajtást vezetett a község lakosai ellen. A községi elöljáróság minden egyes tagja megtagadta a végrehajtásban való részvételt; meg-
