Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

20 Az országgyűlés képviselőházának tek, az irodalom, a tudomány virágzanak, de a széles néprétegekre ez le nem bait. Ilyen volt például a cárisztikus Oroszország, ahol a csúcsteljesítmények olyanok voltak, amelyek megállották a versenyt a világ többi népeivel, de lent a mélységekben a legnagyobb tudatlanság volt, Ezt az állapotot talán egy obeliszikhez lehet hasonlítani, ahol egy magas, feltörő ék tulajdonképpen egészen alacsony, keskenj'- alapon nyugszik. Vannak azután országok, ahol az a benyomásunk, hogy a kultúra fluidumát ráöntötték egy síkra és az szétfolyik, emelkedni nem tud; vannak'országok, ahol majdnem mindenki tud írni és olvasni, de a művészetek, a tudomány, az irodalom terén és általában a csúcsteljesítmények terén nem kielégítők az eredmények. Ezzel a kettővel szemben, azt hiszem, demokratikus országban (Rothenstein Mór: Demokratikus?) az az egészséges állapot, ha a magasra törő kultúra széles alapról indul ki. Mikor érhetjük ezt el? Akkor, ha az alsóbb néprétegek tehetséges gyermekeinek biztosítjuk minden körülmények között a feljutást azokba a magasságokba, ahová őket emelkedni erkölcsi erejük és képességük jogosítottá teszi. Ez akkor jön létre, — hogy úgy fejezzem ki magam — ha a kultúra nem obeliszfcen nyugszik, sem el nem folyik a laposságba, hanem egészséges alapon nyugszik. (Ügy van! Ügy van!) Ilyenféle politika lebegett a szemeim előtt, amikor az ösztöndíjakcióit megszerveztük. Megszerveztük a szelekció és nem a protekció alapján, hiszen egy független tanács kezébe tettük le ezeket az ösztöndíjakat. Nekem nagyon csekély a beleszólásom, csak vétójogom van, és ha megnézik azoknak a névsorát, — ki fogom osztani — akik most a Collegium Hungaricumokban ösztöndíjjal külföldön vannak, látni fogják, hogy ezeknek 98%-a szegény családoknak a gyermeke; de kell is, hogy így legyen, mert a magyar nemzet nem elég gazdag ahhoz, hogy el hagyjon kallódni csak egyetlenegy igazi tehetséget is, akit magyar anya a világra hoz. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek azok a gondolatok, amelyek a kultúrpolitikát ma betöltik, és ha nyolcéves miniszterségem alatt csináltam is hibákat, nem tagadom, de azt hiszem, egészben véve mindig egy irányban haladtunk és nekem büszkeségem, hogy most sokalják az eredményeket; bár minden kultuszminiszter abban a helyeztben lenne, hogy sokalják azokat az eredményeket, amelyeket elért. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Emelt fővel és nyugodt- lelkiismerettel állok a nemzet előtt és ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) » Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém a Genfben 1925-ben kötött nemzetközi ópium-egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi és társadalompolitikai bizottsághoz utasítani és egyben kérném a sürgősséget is reá kimondani. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot : a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi és társadalompolitikai bizottságoknak adja ki. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni a miniszter úr azon indítványához, hogy a benyújtott törvényjavaslat tárgyalását a bikOl. illése 1930 június 3-án, kedden. zottságok három napon belül kezdjék meg, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az indítványhoz hozzájárul. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Sajnálom, hogy nem áll annyi idő rendelkezésemre, mint a miniszter úrnak, és így kimerítően nem foglalkozhatom a miniszter úr tárcájával. Egyről azonban biztosíthatom a miniszter urat, hogy mi szociáldemokraták a magunk részéről sohasem sokaltuk azokat az eredményeket, amely eredményeket a miniszter úr évenként tartani szokott expozéjában feltüntetett, ellenkezőleg, mi ímindig azon az állásponton voltunk, hogy az eredmény — a mi szempontunkból nézve a dolgot — nagyon csekély és nagyon kevés. Kevésnek tartjuk a létesített népiskolák számát, kevésnek tartjuk a népiskolák osztályait és sajnálattal vesszük észre, hogy évről-évre jobban halványodik a, n^olcosztályú elemi népiskola gondolata. Még pár évvel ezelőtt, amikor a miniszter úr először beszélt arról, hogy éppen a bennünket környező államok kultúrpolitikája következtében kénytelenek vagyunk a nyolcosztályos elemi népiskola fejlesztését gyorsabb tempóban eszközölni, az egész Ház tapsolt a miniszter úrnak és úgy látszott, hogy az egész Ház egyetért a miniszter úrral abban a gondolatban, hogy igenis a nyolcoszitalyú népiskolát mielőbb létestíeni kell, mert hiszen a szomszédállamok is utánunk jönnek a kultúra tekintetében. Azóta az egyes vármegyék nagytermeiben tartott gyűlések alaposan lehűtötték, úgy látszik^ a miniszter úr buzgalmát, mert ezeken a gyűléseken éles kifakadások hangzottak el a nyolcosztályos elemi népiskola ellen és ma odáig jutottunk, hogy arra a nyomásra, amelyet az agrárius érdekeltség a nyoleosztályú népiskola ellen kifejt, a nyolcosztályú népiskolából, úgy látszik, nem lesz soha semmi. Azután, t. Képviselőház, végtelenül sajnálatos, amit ma is hallottunk nemcsak ellenzéki, hanem kormány támogató képviselők részéről, a tanítók fizetését illető helyjzetről, és itt kérem a miniszter urat arra, hogy nagyobb buzgalommal lásson a dolgokhoz és rendezze végre a tanítók fizetését, mert a kultúrfölény sokkal nagyobb csorbát szenved ezáltal, mint azáltal, hia netalán valamely külföldi kiállításra másodvagy harmadrendű képet viszünk ki. Ha ez a csonka ország egy külföldi művészeti kiállításon nem úgy mutatkozik be, mit ahogyan bemutatkozott Nagy-Magyarország, ez kisebb szégyen számunkra, mint az, hogyha a tanítók minden negyedévben összegyűlnek, vagy minden évben kétszer összegyűlnek és elsírják ott bánatukat s olyan kifakadások hangzanak ott el, amelyek külföldre kerülve, egyáltalában nem alkalmasak a mi kultúrníviónk emelésére. Olvasok külföldi lapokat. Nagyon keveset lehet ott olvasni arról, hogy az osztrák tanítók összejöttek volna s olyan hangon tárgyalták volna anyagi sérelmeiket, mint a magyar tanítók. Nagyon kevesjet lehet ott olvasni arról. hogy akár a német, akár a belga, akár a francia tanítók tartanának olyan gyűlést, amelyen a hangulat annyira elkeseredett lenne, mint a magyar tanítók gyűlésein. Nem mondom, hogy ez ikizárólag a kultuszminiszter úr hübájáíból van így. Meg vagyok arról győződve, s tartom a miniszter urat anynyira européernek, hogyha rajta múlnék, talán nem tűrné ezt az állapotot, mindenesetre azonban kérem a miniszter urat arra, hogy e tekintetben a pénzügyminiszternél erélyesen-