Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Az országgyűlés képviselőházának 4< megállani és módja lesz. a magyar államnak a kérdést egyszer teljesen, gyökeresen megoldani. iSzükség is volt azonban erre az akcióra azért, mert 1925/26-ban, amikor a mélyponton volt a tankötelesek száma, a háborús évfolyamok miatt, a népiskolákban csak 674.000 tanköteles volt és 16.700 tanító, úgyhogy egy osztályra országos átlagban 40 gyermek esett. 1928/29-ben ez a szám már 843.0Ö0-re szökött fel és átlag 46 gyermek jutott egy tanítóra. 1929/30-ban 917.000 a tankötelesek száma, az . átlag már 48, 1930/31-ben 983.000 lesz a szám és az átlag 52 gyermek. Ennyi esik egy tanítóra. A következő években pedig egymillió körül fog a tankötelesek száma mozogni, s ha megmaradnánk a tízenkilencszeres tanítói létszámnál, akkor ötvenkét gyermek eisnék egy tanítóra országos átlagban. Pedig hol vagyunk a valóságban az országos átlagtóni Hiszen méltóztatnak tudni, hogy Budapesten egy tanítóra huszonkét gyermek esik; méltóztatnak tudni azt is, hogy az ország szerencsétlen településénél fogva sok a törpeközség. Ott is messze az átlagon alul vagyunk. Természetes tehát, hogy az egyes osztályokban nagy létszámaink vannak. Éppen ezért nagy hálával fogadtam, hogy a pénzügyminiszter megértéssel volt az iránt, hogy a tanítói létszámra a létszámapasztást kiterjeszteni nem lehet, (Helyeslés a jobboldalon.) nemcsak, hogy nem lehet, de a tizenkilencezres létszámról fokozatosan fel kell mennünk legalább a húszezres létszámra s akkor is országos átlagban még mindig ötven gyerek fog egy-egy tanítóra^ kerülni. A szervezési munka mellett természetesen folyik a belterjes pedagógiai munka is népoktatásunk terén. A tantervet követi most a módszeres utasítás, amelyben már hasznosítjuk a népoktatási .metódusok legújabb eredményeit. Természetesen népoktatásunknak szomorú pontja a tanítók anyagi helyzete. (Ügy van! a jobboldalon. — Halljuk!) Hiszen amikor megállapítottuk az állami tanítók illetményeit, akkor 27 pengő 84 fillérre értékeltük a búzát. Hol vagyunk ma ettől? Ezen a téren sajátságos fluktuáció mutatkozik. A kilencvenes és kilencszázas években a tanítók mindig arra törekedtek, — a felekezetiek és a községiek is — hogy a korábban terményben nyújtott javadalmazást átalakítják készpénzre. Akkor az volt a boldog, aki készpénzt kapott. Azután jött a háború és az infláció, melyben az állami tanítók irigyelték különösen a felekezeti tanítókat, mert az az állami tanító, aki papírpénzt kapott, már 15-éig felélte a fizetését, sőt sokszor már 10-én rohamsegélyre volt szüksége. Ellenben a terményben nyert javadalmazásnak nagy volt az értéke, akkor tehát mindenki nagyrabecsülte a terményt. Most megint változtak a viszonyok; ma megint a pénz a kedvező és a termény a kedvezőtlenebb. Azt hiszem, ezt a kérdést kiragadva megoldani alig lehet, hiszen most van folyamatban a kormány akciója a búza értékesítése tekintetében, amely mindenesetre bizonyos befolyással lesz a gabonaárakra. A két kérdés tehát együtt oldható .meg. Ha látjuk ennek az akciónak kifejlődését az életben, akkor nem kétlem, hogy a pénzügyminiszter úr meg fog^a adni azt az összeget, amely szükséges ahhoz, hogy orvosoltassék az a nagy igazságtalanság, amelyet most a terményjárandósággal bíró tanítók elszenvednek. T. Ház! Ugyanígy vagyunk a kántortanítók illetményeivel is. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, először koncentrálni kell minden erőt . ülése 1930 június 3-án

} kedden. 19 arra, hogy a gabonaár hanyatlása folytán beállott igazságtalanságot tegyük jóvá, mert hiszen az állam a létminimumot adja meg és most a létminimum nincs meg azoknál, akik a kezdőfizetést kapják. Mindenesetre tehát itt kezdjük meg az akciót, azonban evidenciában tartjuk azt, hogy a kántortanítókon sérelem esett. Es amint az állam pénzügyi helyzete megengedi, ha nem is egészben, de részben orvosolni fogjuk ezt a sérelmet. (Helyeslés.) T. Ház! Még csak a szakoktatásról óhajtanék pár szót szólani. A szakoktatásból — mint méltóztatnak tudni — a kultusztárca hatáskörébe csak azok a tagozatok tartoznak, amelyek szorosan összefüggnek a népoktatással. Voltaképpen ez az egész alsófokú gazdasági szakoktatás a népiskolából fejlődött ki. Hogyan? Hiszen már Eötvös törvénye is úgy rendelkezett, hogy hat év után jött háromévi ismétlőoktatás, ahol ismételgették azt, amit az iskolában tanultaik. Ez az ismétlőoktatás hamarosan átalakult továbbképző oktatássá, hiszen az élet kényszerítette az embereket arra, hogy a népiskolában nyert ismereteiket ismételgessék, tehát nem ismétlésről volt szó, nem vasárnapi iskoláról, hanem bizonyos továbbképzésről. Innen azután már csak egy lépés volt az, hogy a továbbképző iskolákat a tankötelezettség felhasználásával szakosítottuk is és így külön alakultak ki az iparos- és tanonciskolák és külön a mezőgazdasági népiskolák. A mezőgazdasági népiskola szimpatikus és olcsó típus. Ma örömmel hallottam, az hiszem, Kun Béla igen t. barátomtól azt, hogy ez az iskolafajta megnyerte a magyar nép széles rétegeinek a szeretetét, megnyerte azért, mert létesítése kevésbe került, — csak 88.000 pengőbe-— megnyerte azért, mert az a veszély nincsen, hogy üresen maradnak, mert ha nem is özönlenek oda a tanulók, ismétlő iskoláról lévén szó, a tankötelezettség révén szükségképpen benépesülnek. Es népszerű azért, mert a dologi kiadásokat a kisgazdaság megkeresi, úgyhogy a községre teher e réven nem hárul. Éppen ezért az utóbbi időben nagyobb szervezés és kiépítés is volt. Es pedig azokat a nagyobb alföldi kommu

: nitásokat választottuk ki, ahol óriási számban vannak ismétlő iskolai tankötelezettek, így Szegeden, Debrecenben, Békéscsabán, Cegléden, Makón, Egerben, Gyöngyösön, Csongrádon, Jászberényben, Abonyban, Gyomán, Berettyóújfaluban és Derecskén létesültek, avagy fejlesztettek ilyen iskolák. Most egyelőre megakadt ezeknek a szervezése, (Kun Béla: Elég baj!) de meg vagyok róla győződve, hogy ezt azt akciót vehetjük fel legelőször az extenzív kultúrpolitikában. E mellett természetesen nagy fontossággal bírnak az iparostanonciskolák is, különösen a nagy helyeken, ahol a szakosítás föltétlenül szükséges, ahol a tanoncoktatás nem szorítható pusztán a szakrajz tanítására, hanem a szakosításiban tovább lehet menni. Éppen ezért a nagyobb helyeken ilyenféle iskolákat nagyobb számmal létesítettünk és azt hiszem, ez az akció is folytatódni fog tovább. (Helyeslés.) Legutóbb Győrben létesült ilyen intézmény. Elérkeztem előadásom végére. Remélhetőleg természetesnek veszik önök, hogy kimerítő képet minden kérdésben egy expozé keretében nyújtani nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Eltűnődtem sokat azon, hogy tulajdonképpen a kultúrpolitika terén, ha az ember végignéz a történelmi részen, mi is a helyzet? Két nagy fejlődést látunk, így, ahol a fővárosban, mondjuk, az udvar körül a magasabb műveltség igen fejlett, a társadalmi kultúra, a művésze-