Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

246 Az országgyűlés képviselőházának U06. ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bíróság előtt tanúvallomások beigazolták, hogy 200 milliót elfogadott a vallomások szerint azért, hogy a karteliben még benn nem lévő gyárakat beletanáesolja a kartellbe. (Zaj a szélsőbaloldalon.) ö annak à részvénytársaságnak volt az elnöke, amely még nem volt benn a kartellben. Rövid Idő múlva azonban ez is belépett. Ez a tisztviselő anniaJk a lapnak, amely ezt először megírta. (Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) küldittt r egy hivatalos cáfolatot. — amelynek közlését, a sajtótörvény értelmében követelte —- -ebben azt állította, hogy ő soha iemmi címen egy^ garast el nem fogadott senkitől. Miikor (azután a tanúvallomások alapján beigazolódott, hogy igenis elfogadott, módosított ezen a követelésen és kihallgatásakor már azt mondotta, igaz, hogy kapott 200 millió koronát, — megjegyzem, hogy egy magánlevélben is elismeri ennek felvételét — de ez az öszszeg egy zsűriben való elnöklésének tiszteletdíja. (Mozgás a szélsőbaloldalon ) Eltekintve attól, hogy ez nem igaz, — itt vannak a hivatalos megoáfolásai ennek az állításnak — itt két dolog történt. Egy tisztviselő elfogadott resszortjába tartozó vállalatoktól 200 milliót. Hogy miért, megmondják a tanúvallomások és az újság is megírja. Ugyanez a tisztviselő először letagadta ezt, és csak amikor a hurok már a nyakán volt és nem tudott szabadulni, akikor helyezkedett más álláspontra és keresett most már csak jogcímet. (Rassay Károly: Milyen szerencséje van annak az újságírónak! Ha véletlenül nem bizonyosodott volna be, hat hónapra elítélték volna! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Ott van-e még az a tisztviselő, vagy nincs? Ez a kérdés! — Zaj.) Ez a tisztviselő önmaga ellen fegyelmit kért. (Halljuk! Halljuk!) Meer is kapta. A fegyelmit azonban elhúzták másfél esztendeig. Méltóztassék jól meggondolni; ilyen tiszta esetben másfél esztendeig, Ha nézem azt, hogy melyek a fegyelmi eljárás szabályai, a köztisztviselőknél, akkor ezeket a szakaszokat találom. Szolgálati vétségek: Vannak legsúlyosabbak, súlyosak vagy egyszerű ek

% így disztingvál. A legsúlyosabb szolgálati vétségek a következők, ezt sorolja fel a c) pont (olvassa): «Valamely hivatalos cselekményért vagy eljárásért ajándék követelése vagy elfogadása» és a d) pont szerint (olvassa): «lényeges valótlanságoknak a hivatalos iratokba és könyvekbe való felvétele.» Kimondja továbbá a 247. §, amely a szolgálati vétségek büntetéséről szól, hogy a ^legsúlyosabb szolgálati vétség mindig a szolgálatbóli elbocsátással büntettetik. Itt a szituáció annyira tiszta, hogy e felett még csak vitatkozni sem lehet. Mi történt azonban? (Jánossy Gábor: Ha.lljukk! Halljuk!) Ezt a tisztviselőt másfél évi vizsgálat után, miután a vizsgálati iratok az egyik referenstől elvéve, a másiknak ^adattak, szóval miután olyan körülmények játszottak közre, amely körülmények semmiesetre sem kívánatosak, elítélte a fegyelmi hatósága (Halljuk! Halljuk! a bal-és a szélsőbaloldalon.) áthelyezésre és 1000 pengő bírságra. (Zaj balfelöl.) Amikor azután ezt az ítéletet megint szellőztetni kezdte a sajtó és — ahogy én informálva vagyok —- amikor az az osztály, ahová az áthelyezésnek meg kellett volna történnie, tiltakozott az ellen, hogy hozzá helyezzék, akkor ezt a tisztviselőt nyugdíjazták. T. Képviselőház! En nem vagyok az az ember, aki valakinek kenyerére pályázom, és aki ne lennék áthatva a legemberibb gondolkozástól abban a tekintetben, hogy valakitől, aki rá nem szolgált, ne vegyék el legalább a mindennapi kenyerét. De bocsánatot^ kérek, mélyen t. miniszter úr, amikor valaki ilyen módon és ilyen modorban vét az ő közhivatali kötelességei ellen és amikor ezer és ezer intakt ember van ebben az országban diplomával foglalkozás nélkül, akinek nem tudunk állást adni, lehetséges-e, hogy akkor ne sújtson le a kormányhatalom a legteljesebb szigorral a kötelességei ellen vétővel szemben és lehetséges-e azt a nyomorult adófizetőt még az ilyenek nyugdíjával is terhelni? En figyelmeztetni vagyok bátor a kormányt, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha a visszaélések megtorlásában ilyen gyenge eszközöket alkalmaz, ennek csak egy lehet a következménye, az, hogy a visszaélések még jobban el fognak burjánozni. Méltóztassék azzal a szigorral fellépni, amely szigort az adófizetők hasonló esetekben joggal követelhetnek. Szólanom kell, t. Képviselőház — sokat kihagyok, mert egy fontos tárgyat nem hagyhatok érintés nélkül — a gabona-boletta kérdéséről, (Halljuk! Halljuk!) amely, amint méltóztatnak tudni, künn a folyosókon már majdnem mint befejezett tény szerepel. Én mégis meg akarom ragadni az alkalmat arra, hogy mielőtt még ez a szerencsétlen lépés megtörténnék, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mielőtt még ezt a végzetes utat elkezdené a kormányzat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) már ezt megelőzőleg felemeljem az én gyenge szavamat. Megragadom az alkalmat, hogy azzal a tisztelettel, amellyel a kormány iránt egyébként viseltetem, de azzal a kötelességérzettel és jóindulattal, amellyel e hazámnak is tartozom, óvó szavamat itt nyilvánosan felemeljem. Méltóztatnak tudni, hogy a bolettarendszer miből áll? (Halljuk! Halljuk!) Minden métermázsa eladó búza után, amit a gazda piacra visz és elad, a gazda fog kapni egy bont, egy bolettát 3 pengő 20 fillérről. Ezzel a bolettával jogosult elsősorban adóját kifizetni, ami pedig az adón felül marad, azt az adóhivatalok neki készpénzben fogják beváltani. Azonfelül a kormánynak célja lévén az országból való kivitel előmozdítása, amikor már a malmokhoz kerül a búza, további 4 pengő 80 fillért hajt be attól a malomtól, melv azt a búzát őrlésre átveszi. Ezt a 8 pengő költséget azután, amiből 3 pengő 20 fillért kap a gazda és 4 pengő 80 fillér jut a

r kiviteli és végrehajtási költségekre, egyszerűen behajtja a fogyasztókonArról nem is beszélek, hogy mire ez a 8 pengő a fogyasztóig jut a malmokon keresztül, ebből hányszor 8 pengő lesz! (Mozgás.) Hiszen tapasztalatok alapján tudjuk, hogy az áthárítási kulcs hogyan szokott dolgozni. Erről tehát nem beszélek. Tegyük fel, hogy semmi több áldozatot a magyar fogyasztó nem lesz kénytelen hozni, mint métermázsánként 8 pengőt. Csináljunk egy kalkulációt. Az ilyen gabona, amely egyfelől mint kiviteli gabona, másfelől, mint kereskedelmi malmokban megőrlésre kerülő gabona szerepelne, tehát a belföldi és külföldi fogyasztásra szánt gabona approximativ számítás szerint átlagban 12 millió métermázsát tehet ki. Én ennyire becsülöm. Lehet, hogy tévedek egy millió métermázsáfval, lehet, hogy keveset mondok, lehet, hogy sokat mondok, ez azonban lényegében nem változtat a kalkuluson. 12 millió métermázsa után à 8 pengőt behajt az állam, a fogyasztón kereken 100 milliót. (Rassay Károly: Tíz százalék!) Miért? Hogy ezután a 12 millió métermázsa utáín nem is a gazdáknak, hanem a gazdák egy részének, azoknak, akiknek eladó búzájuk lesz, (Rassay Károly: Ügy