Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Az országgyűlés képviselőházának J/,06. van! Ez a fontos!) kifizethessen egy métermázsa után 3 pengő 20 fillért. Ez 12 millióval szorozva, béreiken kitesz 36 millió pengőt. Tehát 100 milliós áldozatot követel az áliam a magyar fogyasztóktól azért, hogy a gazdák egy résziének íi6 millió pengő legyen kifizethető. (Zaj.) A miniszter úr mosolyog. Én nem tudom, hogy a kétszerikettőben majd melyikünknek lesz igaza, azonban ezt máskép kiszámítani nem tudom. De meg is-értem ezt. Hiszen a miniszter úrnak pénzre van szüksége, egyfelől ennek az új rendszernek adminisztrálására, másfelől az exportprémiumokra és pénzre van szüksége ezzel a kérdéssel kapcsolatban a malmok ellenőrzésére is. (Rassay Károly: Ez az adócsökkentési politika!) Megértem, hogy többet szed be, mint amennyit kiad. Kérdezem azonban, gazdaérdek-e, hogy a gazdáknak a& a része, amelynek úgyis jobban megy a dolga, — nem azt mondom, hogy jól megy a dolga, mert egyformán rosszul megy mindegyiknek, (Ügy van! a jobboldalon.) de amelyiknek viszonylag mégis jobban megy a dolga, mert eladó búzája van — méter mázsánként 3 20 pengő bonifikációt kapjon és ezzel szemben a gazdáknak óriási sorozata, — mert öt holdon alul egy gazdának sincs eladó búzája, f Ügy van! a baloldalon.) a cselédnek sincs, a napszámosnak, az aratómunkásnak sincs — a gazda társadalomnak ez, a legjobban rászorult része abszolúte semmit ne kapjon. (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Valamit kap ellenben, mert az a városi lakosság, az az iparosiakosság, amelyre, mint városi fogyasztóra ezt a terhet áthárítja a t. kormányzat, szintén át fogja hárítani a maga munkaadójára, a munkaadó, a gyáros pedig végeredményben a gazdán fogja ezt a pénzt behajtani. Lesz tehát ebben az országban egész sereg olyan gazda, aki ezen a réven egy garast sem kap, ellenben az ennek folytán bekövetkező, általános drágulásból úgy kiveszi a részét, hogy még jobban belegbrbül a helyzete. Ez a helyzet, nem is- beszélve arról, hogyan képzeli el a t. Képviselőház 3000 vidéki kismalom ellenőrzését? Mi fog ott történni? Meg fognak ismétlődni a háborús évek borzalmai, amikor egy csalássá, egy lopássá változott át az egész ország. Majdnem kivétel nélkül minden kismolnár kénytelen volt a magáét lopni, a gazda is kénytelen volt a magáét lopni, egy malom ellenőrző Siserahad volt a nyakukra küldve. A panamák, a zsarolások sorozatára van újabb kilátás, azonfelül egy-kétezer újabb olyan alkalmazottra, akikre semmi szükség nincs, akiktől az állam, ha ez a rendszer megbukik, — mint ahogy megbukik félesztendő alatt — hogyan fog szabadulni? Ha ez a rendszer megbukik, mit fog csinálni ez a nyomorult ország megint újabb 2000 vagy nem tudom hányezer alkalmazottal. (Gál Jenő: A kormány azért nem bukik meg, csak a rendszer!) Nézzük azonban a dolog szociális és etikai oldalát, (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyetlen gazda, pláne nagygazda sem követeli, akivel én beszéltem, hogy ők most egy benet kapjanak a kisgazdák és a többi fogyasztók rovására. (Rassay Károly: És a napszámosok után!) Nekünk erre a pénzre nincs szükségünk, mert mi inkább együtt szenvedünk a^ fogyasztóval, {Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon és a. középen. — Reischl Richárd: Júdáspénz nem kell!) Nekünk ilyen pénzeket ne méltóztassék adni, mert ez a pénz nem lesz erkölcsös. Ebben nem részesül minden gazda és ez nem segít a gazdasági válságon. Ha komolyan akarnak segíteni, oly egyszerű a dolog: tessék egy évre elengedni a földadót. (Ügy ülése 1930 június 12-én, csütörtökön. 217 van! a baloldalon.) Ezt megkapja mindenki egyformán, a legkisebbtől a legnagyobbig. Nem kerül adminisztrációba, egy tollvonással, egy képviselőházi határozattal, egy egyszakaszos törvénymegszavazással meg tudjuk csinálni. Semmi zűrzavart nem okoz, abszolúte meg lesz vele elégedve mindenki, még politikailag is ak- • kora babért jelent a kormány homlokán, hogy ezt tulaj donképpen nem innen az ellenzéki oldalról kellene javasolni, hanem a túloldalról, a kormány hívei köréből. Mert bocsánatot kérek, — most már rátérek a gazdasági válság kérdésére — minek komplikálni a kérdéseket, minek elszedni a emberektől valamit, hogy egyrészét visszaadjuk, közben pedig eladminisztráltunk egy csomót abból a pénzösszegből, (Ügy van! a baloldalon.) amikor ezt egyszerűen egyetlen paragrafussal meg tudom oldani. (Rassay Károly: Igen, csak akkor a kiadásokat kellene csökkenteni! — Jánossy Gábor: Ez sem jó! Csak a nagybirtok látná előnyét a földadó elengedésének! — Rassay Károly: Degresszive kell csinálni! Megvan a módja!) A gazdasági válságnak öt okozó tényezője van. Az egyik az adóval való túlterheltetés; a másik az elhibázott gyáripari politika alapján való túlterheltetés, amire Wolff képviselőtársam is, igen helyesen, mutatott rá tegnap; a harmadik tényező az Államvasutak elhibázott tarifapolitikája, amely 300%-os tarifákat érvényesít; (Kun Béla: Csupa hibákból áll ÓZ a rendszer?) negyedik tényezője a pénzuzsora, mert 15—16 percentes kamatokkal a mezőgazdaságot fenntartani teljesen lehetetlen; (Jánossy Gábor: Ez igaz!) Ötödik tényezője a gazdasági bajoknak a külföldi értékesítésnek nehézségeiben, sőt majdnem lehetetlenségében rejlik. Ha tehát most azt keresem, hogy hol. van az orvoslás módja, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) akkor azt látom, hogy ebből az öt tényezőből kettő kívül esik a kormány hatáskörén és csak három olyan, ahol egy tollvonással segíthet. A külföldi értékesítés lehetősége nem tőle függ. A külföldi értékesítés lehetősége a külföldtől függ, mely független a kormánytól. (Kun Béla: De a kormánynak is vannak kötelességei. — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) A kivitelre tehát a kormány ingerenciát csak legfeljebb dumping alakjában gyakorolhat, de én félek a dumpingtől, mert visszaélésekre, stb. ^ vezet. (Jánossy Gábor: Ügy van!) amint idáig minden 'hasonló intézkedés oda vezetett. A második, ahol a kormány legfeljebb igen korlátoltan segíthet, a pénzkamatláb. A tőke is nemzetközi; hiába akarunk mi olcsóbb kamatozású pénzt, ha nem kapunk és a helybeli tőkések kihasználják ezt a helyzetet. Elismerem, hogy a kormánynak nincs meg a teljhatalma ezekkel a tőkésekkel szemben, amelyektől nagyon sok vonatkozásban ^függ. Ellenben marad három olyan tényező, melyek kizárólag tőle függnek: az adókon segíteni egy tollvonásba kerül, a vámpolitikán segíteni könnyű, ott van a törvénynek a 2. §-a, joga van a kormánynak rendeletileg az egész vámtörvényt hatályon kívül helyezni, megváltoztatni, sőt ellentétes vámtarifákat is életbeléptetni. (Gáspárdy Elemér: De hogyan? — Zaj a baloldalon.) T. képviselő úr, legyen róla meggyőződve, ha 24 órára a hatalmamba adja az ország ezt a kérdést, én 24 óra alatt megoldom. (Jánossy Gábor: Akkor én mindjárt rábízom a t. képviselő úrra, sőt indítványozom, hogy adjuk meg a hatalmat.) A harmadik, ahol segíthet, a vasúti tarifa kérdése.