Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-406

Az országgyűlés képviselőházának U06. nem adott végleges választ, ellenben 80, ha nem 90%-ig alátámasztotta, sőt megtoldotta mindazt, amit Rassay t. képviselőtársam elmondott. Ezek mind olyan dolgok, amelyek joggal érdeklik .az országot, és joggal követelhetjük, hogy ezekben _ a kérdésekben világosan lássunk, ezt ne kezeljék in camera caritatis, hanem mindenkinek, különösen a törvényhozóknak módjában legyen ennek az ügynek rejtelmeibe betekinteni, mert az kétségtelen, hogy valaki felelős azért, hogy a miniszter által is elítélt szerződéseket megkötötték s hogy ezért minden bizonnyal valamely köztisztviselő felelős. Nem lehet ilyen kérdést elintézni azzal, hogy: «Megcsinálták, bár rosszul csinálták meg, de Schwam darüber, spongyát rá!» Itt valaki felelősséggel tartozik és itt a magyar társadalom joggal követeli ennek a felelősségnek teljes érvényesítését. Az Ibusz.-ügynek azonban folytatása is van. Méltóztatnak tudni, hogy az Ibusz. rendelkezik a magyar Államvasút vonalain, annak kupéiban, állomásain a kizárólagos hirdetésig joggal. Az Ibusz. saját intézménveinek hirdetését elhelyezte azokban a vasúti kocsikban is, amelyek az ország határain túl futnak, nevezetesen azokban a kocsikban is, amelyek Komániába futnak. A román kormány óvást emelt az Államvasutaknál, hogy a Romániába kifutó kocsikban nem engedheti meg .az Ibusz.-nak speciális hirdetéseit, tudniillik azokban irredenta jellegű, illetve magyar iparpártoló hirdetések is vannak. Igen természetes tehát, hogy a román kormány ez ellen tiltakozott, Az Államvasút nem tehetett egyebet, minthogy azokból a kocsikból eltávolíttatta a kifogásolt hirdetéseket. Ha nem csalódom, 1928-ban a magyar kormánynak a befektetett 2,400.000 penso részvénytőke után osztalékul 76.000 pengő Jutott volna. A számokat ne méltóztassék 100%-ig biztosra venni, .mert lehet, hogy 86.000 DengŐ, lehet, hogy 76000 pengő, nem emlékszem jól, csak arra, hogy 80.000 pengő körüli az összeg. Az Ibusz. beadványt intézett az Államvasúthoz, amelyben azt mondta: Miután engem kár ért azzal, hogy ki kellett venni a Romániába átfutó kocsikból hirdetéseimet, Államvasút, utald nekem vissza ezt a pénzt, amely neked osztalék fejében járna. Most mi történik? Ezt a kérvényt tárgyalnia kellene , a magyar Államvasutak illetékes igazgatóságának. Mikor rákerül a sor, hogy ezt tárgyalják, akkor az illetékes igazgató kijelenti azt, hogy ő összeférhetlenségi helyzetben érzi magát, mert ő az Ibusz.-nak igazgatósági tagja; az aligazgató pedig utána szintén kijelenti, hogy ő is összeférhetlenséget lát magára nézve fennforogni, mert az Ibusz.-nak ő is igazgatósági tagja. Mi fog tehát következni? Egy subaltern tisztviselő elnöklete alatt fogják ezt a kérdést tárgyalni. Méltóztatnak elképzelni, akármilyen hős, akármilyen sziklaszilárd legyen is valaki, egy subaltern tisztviselő tárgyaltathat-e elfogulatlanul olyan kérdést, amelyben az ő két közvetlen fellebbvalója abszolúte függési viszonyban van, hiszen ezek önmaguk konstatálták magukra nézve az összeférhetetlenségi helyzetet? Ha ezzel szemhen előveszem a tisztviselők összeférhetlenségére vonatkozó rendelkezéseket és felolvasom a_ vonatkozó passzust, ebből méltóztassanak megítélni, micsoda helyzet az. amely az Ibusznál elkötelezett államvasúti tisztviselőkre nézve itt fennáll. A pénzügyi szolgálati szabálvzat, amely a tisztviselők öszszes ügyeit... (Bárthos Andor: Külön szolgálati rendtartás vonatkozik az Allamvasülése 1930 június 12-én, csütörtökön. 245 utakra.) Ezek erkölcsi elvek, amelyek itt le vannak fektetve. (Barthos Andor: Nem jogforrás!) A pénzügyi szolgálati szabályzat intézkedik a tisztviselők összeférhetlenségi ügyeiben. Erre vonatkozólag az Államvasutak szabályzata semmi néven nevezendő intézkedést nem tartalmaz. Ez vonatkozik minden tisztviselőre. (Barthos Andor: Nem vonatkozik! Rosszul tetszik tudni!) Igenis vonatkozik t. képviselő úr, mert nem változtatták meg. (Barthos Andor: Igenis, külön jogszabály van!) Különben ne tessék közbeszólásaival zavarni, mert úgyis kevés idő áll rendelkezésemre. A 78. § következőképpen intézkedik. Méltóztassék ezt meghallgatni, mert itt a cáfolata annak, amit a képviselő úr mond. (Barthos Andor: Nem cáfolhatja -meg!) A szakasz így szól (olvassa): «Állami tisztviselő» — méltóztassanak figyelni — «nem vehet részt olyan vállalatban, amely természeténél, vagy az állami tisztviselő hivatali álláshoz való vonatkozásánál fogva alapos okot szolgáltathatna hogy a tisztviselőre nézve^ hivatalának ellátása tekintetében az elfogultság látszatának gyanúja is felmerülhessen». Itt két állami tisztviselő konstatálta önmagáról azt, hogy összeférhetlen helyzetben érzi magát, miután azokban a vállalatokban igazgatóságig tagságot töltenek be. En részemről nem fűzök a dologhoz semmi néven^ nevezendő további kommentárt, csak azt kérem a mélyen t. kormánytól, méltóztassanak odahatni, hogy az ilyen helyzetek jövőben. lehetetlenek legyenek. En százszázalékig aláírom azt, amit a miniszter úr válaszában a múltkor kijelentett, csak a konzekvenciákat is elvárom. Arra kérem a t. miniszter urat, ne méltóztassanak megállani a kijelentéseknél, tessék a tettek mezejére lépni, tessék már egyszer példát statuálni, hogy az állami vagyon kezelésében micsoda erkölcsi szabályok kötik a tisztviselői karnak azt a részét, amely azok felett -rendelkezik. Azért hangsúlyozom, hogy «részét», nehogy megint azt mondják, hogy a tisztviselői kart bántom. Nálamnál nagyobb tisztelője a kifogástalan tisztviselőnek nincsen. Baráti köröm nagy része azokból kerül ki. Nekem tehát eszem ágában sincsen már csak középosztálybeli helyzetemnél fogva is azokat bántani akarni, akik ellen kifogás nem emelhető. De ez nem ment fel engem az alól a kötelezettség alól, hogy azokkal a tisztviselőkkel szemben, még ha legközvetlenebb : baráti körömhöz tartoznának is, akik akár a közmorál parancsszavával, — a miniszter úr állította őket a közmorállal szembe — akár a fennálló egyéb erkölcsi rendelkezésekkel magukat ellentétbe helyezik, véleményemet ebben a Házban leplezetlenül és nyiltan megmondjam. (Helyeslés balfelől.) Hasonlóképpen szólanom kell egy nagyon kényes ügyről, (Halljuk! Hulljuk!) amely nemrégen játszódott le a kereskedeleimügyi^ minisztériumban. Még a miniszter úr elődje alatt kezdődött, a miniszter úrnál fejeződött be. Ott volt egy osztálytanácsos, aki egy ügyosztály élén állott. Ez az osztáyltanácsos ugyanabban a resszortban, amelynek élén állott, elvállalta egy részvénytársaság elnöki állását, sőt később a kartell elnöki állását. Erről az osztálytanácsosról bebizonyosodott, — bíróság^ előtt állapíttatott meg — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szikvíz!) hogy elfogadott 200 milliót. Tanúvallomások alapján állapíttatott ez meg, itt vannak nálam az összes adatok, a, miniszter árnak szolgálhatok velük és ha kétségbevonják, felolvasom a vallomásokat. (Halljuk! 36*