Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
Az országgyűlés képviselőházának UOb tűzessék ki: az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, valamint a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslatok és jelentések tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációjának szövegét felolvasni! Perlaki György (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszter úrhoz az Alföld fásítása tárgyában. Szíveskedjék a födmívelésügyi miniszter úr közölni, miért akadt meg az Alföld fásítása?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! , , , • ; • Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Az 1923 : XIX. te, amely — mint ahogyan a földmívelésügyi miniszter úrtól az imént értesültem róla — Nagyatádi Szabó Istvánnak munkája volt, egy igen fontos célt tűzött ki maga elé, amely talán a magyar gazdasági életben egyik legjelentősebb esemény volt, tudniillik a magyar Alföldnek fásítását. Ezzel a fásítással voltaképpen azokat a terméketlen területeket kívánták produktív módon az ország érdekében, kereskedelmi mérlegünk fejlesztése érdekében is kihasználni, amelyeket más célra használni nem lehet, és ezt az akciót, amelynek előkészítése körülbelül 5 évi időtartamú volt, ha jól tudom, legteljesebben 1928-ban kezdték meg. 1928-ban egymillió pengőnyi hitelt bocsátottat az erdősítési munkálatokkal kapcsolatban a fásítás céljainak rendelkezésre, mert hiszen ez alatt a fásítás alatt nemcsak erdőterületek beültetését értjük, hanem értjük a talajkötés szempontjából ültetendő szegélysoroknak létesítését is. Ez a munkálat azonban, amelyet a földmívelésügyi minisztérium erdészeti főosztálya, amint értesülve vagyok, másfélmillió pengő évi hitelkeret mellett 15 esztendőre tervezett, már azután nem haladt ilyen mértékben, s bár fogadtak fel egy csomó napidíjas erdőmérnököt, akik oda, ezeknek a munkálatoknak teljesítésére beállíttattak, — amint értesülve vagyok — az 1929/30. évi költségvetésben már csak 750.000 pengő, a legutóbbi költségvetéstben pedig csak 600.000 pengő szerepel ezen a címen. Öt esztendő alatt 19.200 katasztrális holdat erdősítettek be. A megállapítások szerint az összes erdősítendő területek körülbelül 270.000 katasztrális holdat tesznek ki, legalább a szakértők becslése szerint így van ez megállapítva. Meglepett most engem az a degresszivitás, amely évente a költségvetési összegeknél mutatkozik. Ha így haladunk, nézetem szerint az Alföld, fásításának problémáját 15 esztendő alatt nem tudjuk megoldani, hanem abba beletelik 50 esztendő is. Meglepett benmünlket az is, hogy itt a. fásítással kapcsolatban beállított 28 okleveles erdömérnölköt július 1-én elboesatották, akiknek nagy része családos, két és négy éve van az állam szolgálatában. Elhiszem, hiogy a személyi kiadások tekintetében feltétlenül takarékoslkodni (kell, de én ezt az Alföld fásítását, legalább ahogy az 1923 : XIX. tcikikben körvonalazva van, az Alföld egyik legnagyobb arányú munkálatának tartom. Egyfelől, amint az én adataim megállana'k, évente több, mint 100 millió pengőt fizetünk ki tűzifára, (Kabók Lajos: 140-et!) — 131 milliót, ha már éppen pontosan akarjuk meghatározni — ami kereskedelmi mérlegünk passzivitását rendkívüli mértékben előKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXIX. ülése 1930 június 11-én, szerdán. 231 mozdítja, másfelől magam is az Alföldön lakom és nagyon jól tudom, hogy mit jelent klimatikus szempontból, az egészség szempontjából, ha az Alföldön a megfelelő fásítások megtörténnek. Mindig sajnálattal tapasztaltam saját városom költségvetésében, hogy olyan részt, ahol a gazdaközönségnek állattenyésztési érdekei érintve vannak, tuzzel-vassal fásítanak, amelyet nem kellene fásítani és méltányolni kellene az állattenyésztők érdekeit, ellenben a Hortobágyon alig egy-két ezer pengőt fordítunk csak a fásítás céljaira, legalább ahogy a költségvetési adatokra visszaemlékszem. En tehát nem tudom, de azoknak az erdőmérnököknek elbocsátásából, akiknek sorsa iránt rendkívüli részvéttel vagyok, meg azután ezekből a tételekből, amelyek, mondom, degresszivitást mutatnak, azt kell megállapítanom, hogy az a koncepció, amely terveztetett, félben maradt. Már pedig ezt a beruházást feltétlenül a legproduktívebb beruházásnak tartom mind a kereskedelmi mérleg szempontjából, mind közegészségügyi és gazdasági szempontból egyaránt. Ezek a jelenségek előttem rendkívül aggályosaknak látszanak, és engedje meg a földmívelésügyi miniszter úr, hogy amikor feladom itt (kérdésemet, másra is bátorkodjam a földmívelésügyi miniszter urat figyelmeztetni. En a fásítás problémája alatt nemcsak azt értem, hogy erdei fákat és szélfáikat ültessünk, hanem azt szeretném, — és méltóztassék megengedni, hogy ezt az óhajtásomat itt kifejezésre juttassam — ha gyümölcsfatenyésztésüník is mennél inkább fejlődnék az Alföldön ós a gyümölcsfák ültetésére és gondozására a. földmívelésügyi kormány súlyt helyezne. Szégyellem, mint ahogy a miniszter úr is szégyenli, hogy Magyarországon külföldi gyümölcsölket eszünk és ezzel is rontjuk külkereskedelmi mérlegünket. Az egy Kada Eleket kivéve, aki Kecskeméten tűzzel-vassal ültette a barackfákat, nem találtam még a magyar közigazgatási emberek közt és nem találtam a földmívelésügyi miniszter úr jelenlegi szakközegei iközít sem olyan kvalitású embereket, akik kellő súllyal tudnák népünket nemcsak a gyümölcsfák ültetésére, hanem azok gondozására is rávenni. Mert fákat még valahogy ültetnek, — ámbár ebben a tekintetben a megfelelő fajokat ki nem választjáik, mert hiszen azok a kísérletek, azok a megállapítások, amelyeket a földmívelésügyi miniszter úr szakiközegei ezeu a téren tesznek, valahogy nem lesznek pu'blli'kusisá — ellenben a fák gondozása tekintetében a legelhagyatottabbak vagyunk. Hiszen ez lehetetlen is, mert azokat a védőszereket, amelyekkel évente többszörösen el kellene végezni a permetezést, először is kiesi adagban nagyritkán árusítják, hogy két, három vagy négy fára való legyen, hanem osák nagyobb adagban, ami által azok elfecsérlődnek, sok költségbe kerülnek: és ezen a téren végül az áll elő, hogy földünk népe és egyálltalábán az, aki gyümölcsfát ültet, nem foglalkozik a gyümölcsfáknak olyan gondozásiával, amely feltétlenül szükséges volna, hogy a gyümölcsfák egészséges, életképes gyümölcsöket teremhessenek. Engedje meg a földmívelésügyi miniszter úr, aki állategészségügyi téren elég sok rendeletet bocsát ki az állategészségügyi törvény kapcsán, hogy felhívjam figyelmét arra, hogy nem lehetne-e ezt valahogy a közigazgatási feladat körébe utalni és a gyümölcsfák védelmét valahogy rendszeressé és intézményessé tenni. Valahogy úgy szeretném, hogy az a falu közigazgatása, ahogy ez nekem mindig ideálom volt, necsak egyszerű bürokratikus közigazgatás legyen és necsak jelöltséget vagy man34
