Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

Áz országgyűlés képviselőházának U € kozatlanságára való spekulálás. (Ügy van! jobbfelől. —- Friedrich István: Egy «Úgy van!») ivei szokták ihozm egyetemeinket is és feledik, hogy a» egyetemi kiadásoknak túlnyomó százaléka klinikai kiadást jelent. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Engem szoktak úgy odaállítani, mint a sok-egyetem kérdésének képviselőjét. Mielőtt átvettem volna a kultusztárca vezetését, éppen a kereszténypárthoz tartozó három ikultuszminiszter úr határozta el a menekült egyetemek fenntartását és annak a kabinetnek sem voltam tagja, amely a közgazdasági egyetem felállítását elhatározta. Ezeket a dolgokat készen vettem át. Tessék a Törvénytárat megnézni; nem abban az időben mondta-e ki külön törvénnyel az első nemzetgyűlés, hogy fenntartja a menekült egyetemeket? Nem az ón kezdeményezésemre állították fel a közgazdasági fakultást. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezt akkor nem állították volna fel, ha én lettem volna a felelős kultúrpolitikus, de miután ez megvian, és miután, ha a tanárokat nyugdíjazzák, a pénzügyek iszempootjából csak minimális megtakarítás állhat elő, nem vagyok hajlandó egy egyetemet lemészárolni azért, hogy egy évben megtakarítsak 300.000 pengőt, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) azt a különbséget, amely az aktív tanárok fizetése és a nyugdíjak között van. Ne taktikázzunk tehát ezzel a kérdéssel és ne spekuláljunk a vidék járatlanságára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Milyen állapotban vettem át a kultusztárcát? A debreceni egyetem klinikái tető alatt voltak, de le sem voltak vakolva, a,. Pozsonyból és Kolozsvárról menekült egyetemek pedig hajléktalanok voltak, illetőleg Budán voltak elhelyezve különféle kórházakban. Ez alatt az idő alatt mit csináltunk mi? Építettünk Debrecenben hét és Szegeden Öt modern klinikát, azonkívül Szegeden két, Pécsett pedig hét klinikát helyeztünk el adaptált épületekben. De a szegediek közül is a sebészeti klinika, a gyermekklinika és a női klinika elhelyezése olyan elsőrendű, hogy bátran újonnan épült klinikaszámba mehetnek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ez a 21 klinika nem lenne, ez annyit jelentene, hogy 21 előkelő szanatórium nem lenne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezek pedig három tagozatban sietnek a magyar nemzet segítségére. Segítségére siet az ambulancia, amely óriási tömegeket lát el, segítségére sietnek a közös kórtermek, ahova nemcsak a nagy tömegek, hanem a középosztály is Örömmel véteti fel magát. Klinikai látogatások alkalmával láttam táblai bírót és kúriai bíró feleségét is közös kórtermekben, akik hálásak voltak, hogy ebben a kezelésben részesülhettek és hogy a műtétet elsőrendű tanár végezte el. (Ügy van! Ügy van!

f a jobboldalon és a középen.) Ott van-. nak azután a külön kórtermek, amelyeket csak módosabb emberek bírnak^ el, de olyanok, akik a szanatóriumot nem tudnák megfizetni a maga sokezer pengőre menő költségével. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! A frázisok hatalma véget ér akkor, ha az életről van szó. Igen sokszor találkozik az ember magyar emberrel, aki, ha kérdik hogy van, azt mondja: rosszul. Mi a baj? Azt mondja, hogy a, gyerek vagy az asszony beteg. Ha azt kérdi az ember, hol vannak, az a felelet, hogy a gyermek egy gyermekklinikán, az asszony egy női klinikán, a másikat pedig a sebészeti klinikán operálják. A magyar középosztály önmaga érdekei ellen dolgozik és a nép széles rétegei is önmaguk ellen dolgoznak, ha ennek a 21 vidéki klinikának a létjogosultságát kétségbe vonják. . ütése 1930 június 3-án, kedden. 15 Az egyetemi költségeknek 75%-a pedig erre megy, ezt ne méltóztassanak elfeledni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez az elszegényedett társadalom nem képes megfizetni a magánorvosoknál és a magánszanatóriumokban azt az elbánást, amelyre szüksége van, az élethez pedig a szegény embernek is joga van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Itt van a budapesti egyetem kérdése. Nekem nagyon fájdalmas, hogy ezen a téren nem tehettem eddig meg mindazt, amire szükség lenne. Van azonban ennek egy elvi akadálya is és ez a következő. Mikor a vidéki egyetemek létesültek, azt az eljárást követték, hogy felszólították az összes városokat, tegyenek ajánlatot, mivel járulnak hozzá az egyetem építéséhez. Énnek az akciónak lett eredménye az, hogy Szeged és Debrecen 50%-kai járulnak hozzá az építésekhez, Pécs városa, pedig pár héttel ezelőtt 600.000 pengőt és az összes kiadások 25%-át ajánlotta meg. De továbbmegyek. Ha a vidéken középiskola épül, de még továbbmegyek, ha abban a kis ezer vagy nyolcszáz lakossal bíró dunántúli községben népiskola létesül, ha mással nem, igás- és kézi napszámmal, telekkel kell hozzájárulni a községnek. (Helyeslés.) En készséggel elismerem azt, hogy Budapest székesfőváros gyönyörű áldozatokat hoz népoktatásáért, középfokú oktatásáért, szép áldozatokat hoz művásárlásokra és Könyvtárára is. Ezt nem lehet tagadni és nagy igazságtalanság lenne ezt kétségbe vonni. Ezt okvetlenül be is kell számítani. De azért a vidéknek az egyetemek céljaira szolgáló nagyfokú hozzájárulása és a főváros semmi áldozata között nagy ür van. Már tárgyalásokat kezdtem Budapest irányadó férfiaival, hogy legalább a felszerelések kiegészítéséhez Budapest bizonyos évi összeggel annyival is inkább járuljon hozzá, mert hiszen a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem 300 éves jubileuma 1935-ben lesz és^ a budapesti egyetem méltán várja a szék- és fővárostól, hogy olyképpen mint Szeged, Debrecen és Pécs áldoznak a maguk egyeteméért, ezt az áldozatot Budapest is meg fogja hozni és semmi kétségem nincsen, hogy erre meg is lesz a kellő fogékonyság, ha nem exorbitáns összegeket kérünk. (Petrovácz Gyula: A tanítói szakasz előtt meg volt a kétség, a tanítói szakasz után hiába kérnek!) Azt hiszem, Petrovácz igen t. képviselő úr ezt csak tréfából mondja, mert olyan nagy véleménnyel vagyok az igen t. képviselő úrról, hogy nem is hiszem, hogy politikumot kapcsolatba hozzon egy nagy érdemi kérdéssel, azzal, hogy Budapest klinikái és laboratóriumai megfelelően felszereltessenek. (Szilágyi Lajos: A népjóléti miniszter úr felborította a főváros vagyoni helyzetét.) Ami a műegyetemet illeti, műegyetemünk egyike legjobb iskoláinknak. Azt hiszem, aki látta annak működését, az csak a legnagyobb elismeréssel szólhat róla, annyival is inkább, mert azok a magyar mérnökök, akik külföldre kerülnek, tudásukkal kivétel nélkül becsületet hoznak a magyar névre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Azt hiszem, hogy olyan intézet fejlesztését, amely mérnököket, gépészmérnököket, építészeket és vegyészeket nevel, tehát olyan embereket, akik nem •hivatalokba tolonganak, hanem a termelésbe akarnak belekapcsolódni, még most sem fogják úgy feltüntetni, mintha az erre kiadott összegek nem lennének közvetlenül hasznos beruházások (Ügy van! jobbfelől.) és remélem, hogy erre a célra, ihia másból nem, a kölcsönből a szükséges fede-