Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

218 Az országgyűlés képviselőházának 405. ülése 1930 június 11-én, szerdán. nyugdíjasok közötti különbséget, s kérik, hogy engedjék meg számukra a szervezkedést, mert a megszervezett nyugdíjasok talán fognak majd erkölcsi nyomást gyakorolhatni a kormányra, hogy helyzetükön segítsen. Ha végignézek az állami alkalmaztatás minden kategóriáján, azt látom, hogy memorandum memorandumot követ. Az urak képviselők, tehát tudják éppúgy, mint én, hogy mennyi memorandumot kapunk. Mindenkinek a szubsztrátuma: a tízéves keresztény uralom már odáig jutott, ihogy azokkal tovább nem mehet. Kezdődik a leszámolás ideje, és azok a tünetek, amelyek itt mutatkoznak, a postások keserves memoranduma, a nyugdíjazott katonatisztek s minden rendű és rangú pénzügyi és egy^éib tisztviselők mozgolódása mind azt mutatja, hogy még a belső bűvös körön belül levőket sem tudták az urak kielégíteni, még kevésbbé azokat, akik tíz évvel ezelőtt a körből kitaszítva, kénytelenek szomorú életüket leélni. (Jánossy Gábor: Senki sincs kitaszítva!) Ilyen körülmények között azt várná az ember, hogy a kormányzat mégis magába száll és iha nem is tudja tíz év hibáját jóvátenni, ha nem is tud javítani mindazon, amit tíz év alatt a magyar nép ellen elkövetett, legalább most, amikor a leszámolás ideje elkövetkezett, igyekezzék valamit csinálni. E ihelyett mit látunk? A pénzügyminiszter úr a folyosón beszélget arról, hogy a birtokokat meg fogják venni, csak várják a termékenyítő kölcsönt. Egy termékenyítő kölcsön már volt: a svéd-amerikai gyufatröszt kölcsöne. Az eredmény az, hogy Magyarországból tízmillió pengő hasznot visz ki a kamatokon kívül a svéd-amerikai gyufatröszt, a gyufaskatulyákban pedig kevesebb és rosszabb gyufa van, mint azelőtt. Az amerikai gyufatröszt tízmilliót kivisz innen és azonkívül a kölcsönadott pénz kamatait. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Malasits Géza: De kérdem: boldog-e a mezőgazdaság és boldog lesz-e akkor, ha az eladó birtokokat meg fogják venni? Vagy boldogítja-e a népet az, hogy a urak megveszik a Mftrt, megcsinálják a komphajót és csinálnak idegen, külföldi tőkéből keskenyvágányú vasutat? Boldog lesz-e a nép, ha egy amerikai társulattal még egy autóutat fognak Lillafüredre építeni? Uraim, önök nem tudnak leszokni a pazarlásról, à jólétről, mert tíz év alatt hozzászoktak, s amikor most jelentkezik ennek hatásaként a nép elégületlen

sége, s a boldog idők alján jelentkeznek a sötét felhők, akkor elő a haranggal, meg a viharágyúval: üsd a szocialistát, mert ez segít rajtunk. Nem segít ma már semmiféle templomi harangozás és imádkozás, nem ; segít itt már semmi. Itt helyt kell állani azért, amit önök elkövettek. Mégegyszer nem fogják tudni megtenni, amit az 1918-ban hataknonlévők megtettek, hogy a felelősségrevonás elől megszöktek és itt hagyták az országot a szocialisták nyakára. Nem! Mégegyszer olyan bolondok nem leszünk! (Derültség és felkiáltások jobbfelól: Ez a legújabb beállítás! — Zaj.) Számolni fosnak önök azért, amit elkövettek és ez elől a számadás elől nem fognak kibújhatni, mert a magyar nép ítéletet fog tartani és az ítélet nyomán önök könnyűeknek fognak találtatni. (Reischl Richárd: Ez merész dolos: volt! — Zaj a jobboldalon.) A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Viezián István! Viczián István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Malasits képviselő úr elmondotta — Isten tudja, már hányadszor — a régi nótát, hogy: jogot, jogot, szabadságjogokat. (Kabók Lajos: Bizony, azt!) sőt még a gazdasági válságon is a szervezkedési szabadsággal és titkos választói joggal akar segíteni. Azt hiszem, hogyha a szociáldemokratapárt komolyan akarná., hogy a nemzet érdekében érvényesüljenek a szabadságjogok, akkor ezt a célt sokkal könnyebben elérhetné azzal, hogy a helvett, hogy végigagitálja az országot ezekkel^ a szabadságjogokkal, izgatásokkal, (Kabók Lajos: A szabadságért, az igazságért küzdünk, képviselő úr!) figyelmeztetné tömegeit a kötelességekre is, vagyis a jogokon kívül néha a haza, a ' nemzet iránt tartozó .kötelességét is emlegetné. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen amikor a szociáldemokratapártot olyan nagy. távolság választja el a kormányon lévő és keresztény és nemzeti alánon álló többségi nárttól, amikor világnézet dolgában olyan nagy választék van közötte és a kormánypárt között, amikor a többségi párt látja az ő agitációjukból. hogy kormányrajutásuk »milyen veszedelmes lenne a nemzet fennmaradására -nézve, valóban nem lehet csodálni, ha. a szabadságjogokat a kormány, a hatalmon lévő többség nem igyekszik olyan' mértékben kiterjeszteni, mint ahogy azt a szociáldemokrata párt kívánja. (Kabók Lajos: Ez a sötét reakció!) Ez nem sötét reakció, (Kabók Lajos: Nagyon sötét!) ez nemcsak Magyarországon van így, hiszen így tesz minden hataimonlévő társadalmi rend. Ezért van az, hogy külföldi országokban, ahol a legmesszebbmenő demokratikus alkotmányt adják papiroson, ha az nem működik jól, akkor rögtön, egy kézvonással megszüntetik s a diktatúrát léptetik helyébe. Bocsánatot kérek, de ebben a tekintetben nincs különbség más országok esetében sem. (Kabók Lajos: Olaszország!) Nemcsak Olaszországban van így, Szerbiában is ezt tapasztaljuk és Szerbia a demokráciát hirdetők kegyéből még nom esett ki annak ellenére, hogy ott diktatúra van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De más országokban is, elsősorban a bennünket környező államokban, Csehországban, Romániában, ha nem is kimondottan, de a legteljesebb mértékben érvényesül a diktatúra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Mint nálunk! — Malasits Géza: Akárcsak nálunk!) Mint önöknél, Rothenstein képviselő úr, az önök szakszervezetében. (Csák Károly: Amerikában a nagytőke a diktátor!) önök hivatkoznak Angolországra, hogy a demokratikus Angolországban ez nem történik meg. Angolországban most szociáldemokrata kormány van. (Felkiáltások a jobboldalon: De nemzeti alapon!) Kijelentem, hogyha nálunk is a szociáldemokraták nemzeti és hazafias alapon állanának, mint ott, akkor itt ez a többséen párt is más szemmel nézné a szocialistákat. (Malasits Géza: Üj lemezt kérünk! Ezt már sokszor hallottuk!) De, bocsánatot kérek, önök ateisták, önök nemzettagadók, az a szociáldemokrata angol miniszterelnök pedig presbiter, aki minden vasárnap templomba jár és istenhívő ember. (Ügy van! a jobboldalon.) Ellenben olyan viszonyok között, ahol a szociáldemokrácia hazafias alapon áll, ott megengedem, hogy a demokratikus elvek szabadabban érvényesülhetnek. (Malasits Géza: Mert jogokat adnak!) De mit tesz a szociáldemokrata angol kormány is akkor, amikor ha nem is otthon, az anyaországban, de máshol, nem jól működik a demokrácia, mit tesz akkor? Bilincsre veri Ghandit és mit csinál Ghandi? ö is kirekeszti