Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Àz országgyűlés képviselőházának 40 néhány várost, ahol a Speyer-kölcsönt olyan célokra költötték el, hogy annak kamatait azokból a létesítményekből soha kihozni nem fogják, sem most, sem máskor. Mondom^ tehát, azt a pazarlást, amelyet az állaim életben látunk, látjuk a vármegyéknél, látjuk a városoknál és látjuk az egyházaknál is. Es erre klasszikus példa Budapest. Budapesten az összes kegyúri terheket a főváros viseli {Zaj ), és sem a katholikus egyháznak, sem a többi egyháznak igazán nem volt oka panaszra, hogy a főváros talán szűkmarkú velük szemben, mert mindent megadott. Tíz év alatt annyi templom épült Budapesten, hogy azelőtt 50 év alatt nem épült annyi, és még mindig építkezés alatt áll néhány templom. Ennek ellenére a pénzügyminiszter úr hozzájárult ahhoz, hogy mindenegyes egyházközség területén alakuljon egynéhány úriból álló egyháztanács, és ezek adót vethetnek ki r az adófizető polgárokra, amely adó közadók módjára haj tátik be. Ezeknek az adóknak nagyságáról a költségvetési vitában emlékezteim meg. Ha az egyház magára van utalva, (senkitől sem kap támogatást, akkor én is azon az állásponton vagyok, hogy akinek az egyház szolgáltatmányaira szüksége van, akinek lelki élete úgy van berendezve, hogy neki kell templom, kell az egyháznak szolgáltatása, az fizesse meg azt az egyházi adót, és bármenynyit kell neki fizetnie, egy szava sem lehet. De engedelmet kérek, közadókból viselni a kegyuraság összes terheit, mégpedig nobilisán, és azon felül még közadókat kiróni az adózó polgárokra és ezekből a közadókból mindenféle, obskúrus egyesületeket fenntartani, azokat olyan célokra elkölteni, amelyből még a legvallásosabb kereszténynek sincs semmi praktikus hasana, ez ellen fel kell emelni tiltakozó 'szavunkat. Ezek az apró tételek, amelyek így az állami nagy tételek mellett úgyszólván elvesznek, de amelyek sommázva a munkás, a tisztviselő, a kiskereskedő, a kisiparos, a kisgazda keresetének jóval több, mint egyharmadát teszik ki, akadályozzák meg a belső tőkeképződést. Éppen a napokban olvashattuk megdöbbenve, hogy bizony a belső tőkeképződés nemcsak, hogy megállt, hanem visszafejlődik. Hogyan akarnak önök egy kapitalista világot, kapitalista gazdálkodási rendszert fenntartani, amikor a kapitalizmus legfőbb tételét, a belső tőkegyűjtés lehetőségét az állami és egyéb túladóztatással egyszerűen lehetetlenné teszik? Hta annak az iparosnak, annak a kereskedőnek, annak a kisgazdának, annak a nagyobb gazdának nem marad az egész évben, miután költségeit fedezte, adóját megfizette, annyi, hogy rosszabb napokra eltehessen valamit a takarékpénztárba, hogyan akarják az urak a kapitalista államot fenntartani? A kapitalista állam legfontosabb nervus rerum-ját, pénzét, vérét teszik tönkre az urak. Így akarják a kapitalista államot fenntartani? Prédikálnak arról, hogy a szocializmus a kapitalizmus réme, és [mindazoknak, akik kapitalista alapon akarnak termelni, akik a keresztény és nemzeti uralmat akarják fenntartani, a szocialisták ellen kell fordulniok. Ugyanakkor az uraknak mindenegyes intézkedése azt a kapitalista rendszert ássa alá, amelynek valamennyien hű követői. (Ehn Kálmán: Ennek örülhetnek!) Nem azért mondom, mert bánkódom. En csak .megállapítom, hogy a kapitalista állam lerombolásához önök nekünk nagyszerű segéderőt adnak azokkal az intézkedésekkel, amelyeket tesznek, és amelyek átmenetileg lehetnek nagyon fájdalKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX. 5. ülése 19

Ê0 június 11-én, szerdán. 215 masak, de végeredményben a kapitalizmusnak olyanmérvű meggyengüléséhez fognak vezetni, hogy ezen az alapon már nem lesz érdemes termelni. Éppen az Önök lapjaiban olvassuk, hogy az iparnak, a mezőgazdaságnak az a legnagyobb baja, hogy nincsenek meg az értékesítési lehetőségek. Kétségtelenül így van. Sem külpolitikánk, sem belpolitikánk nem alkalmas arra, hogy barátokat szerezzünk. Külpolitikánk nem elég fürge és nem elég gazdasági beállítottságú, ennek következtében nem bír a mezőgazdasági termékeknek megfelelő piacot teremteni. A belső fogyasztás a túladóztatás, az alacsony munkabérek következtében mindinkább Összezsugorodik. Odajutunk, hogy boldog az, aki kenyérrel jóllakhatik, boldog az, aki napjában egyszer meleg ételt ehetik. Olyan minimálisra csökkent le a fogyasztás egyes vidéki városokban, hogy az egyenesen megdöbbentő. A húsfogyasztás a béke-állapothoz vagy közvetlenül a szanálás előtti állapothoz képest hihetetlen mértékben lecsökkent Egyfelől tehát az a körülmény, hogy nem bírunk barátokat szerezni, nem bírunk a mi mezőgazdasági termékeinknek állandó és jólfizető külföldi piacot szerezni, másfelől az a körülmény, hogy a kormány intézkedései következtében a belföldi piac vásárlóképessége összezsugorodott, együttesen adja meg a mezőgazdaság súlyos válságának kórképét. Az ipar, miután nagyrészt a mezőgazdaságtól függ, csak természetes, hogy szörnyű módon megérzi azt, hogy az elmúlt esztendőben például 500 millió pengővel kevesebbet vásárolt a mezőgazdaság a várostól, az ipartól, mint az előző esztendőben. Ez .az 500 millió pengő hiányzik az iparnak. Ennek az 500 millió pengőnek hiánya az oka annak, hogy egymásután adják vissza az iparosok az iparengedélyeket; e szörnyű nagy összeg hiányának következménye az, hogy az iparos és a kereskedő nem tud megélni és keresi, kutatja, hogy hol vannak a bajok forrásai. A bajok forrásai a kormányzati rendszerben vannak. (Zaj.) A Bethlen-kormány elgondolása — és az urak ezt nem tagadhatják — az volt, hogy a mezőgazdaságot pénzzel és lehetőleg minden olyan intézkedéssel felsegíti, amely alkalmas a^ mezőgazdaság termelésének és versenyképességének fokozására. Ebbe a programmba tartozott bele azután két olyan programmpont is, amely^ bennünket szociáldemokratákat közvetlenül érint. Az egyik programmpont: elzárni a mezőgazdasági lakosság, főkép a földmunkásság elől a szocialista propaganda lehetőségét. Hát én erről a helyről kiállíthatom az uraknak a bizonyítványt, hogy ezt a feladatot a kormány nagyszerűen végezte el. Ilyen hermetikusan sem Olaszországban, sem a spanyol, sem a jugoszláv diktatúrában nem zárták még el a földmunkásokat a ^szocialista propaganda elől. Ha a legutóbbi időben látszat szerint enyhült is a dolog, a valóságban azonban ma is ott tartunk, ahol 10 évvel ezelőtt tartottunk, hogy t. i. a szocialista agitátor üldözött vad, vogelfrei és minden közigazgatási terrornak, közigazgatási önkénynek büntetlenül ki van téve. Ezt a feladatot a kormány nagyszerűen végezte el. Hermetikusan elzárta a földmunkásságot a mezőgazdasági agitációtól. A második programmpontot a munkabérek lehető alacsony színvonalban való megállapítása. Itt azután a kormányelnök úr brillírozott, mert 1923-ban a kormányelnöki székből jelentette ki, hogy nem lehet az index-törvényt Ma32