Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

214 Az országgyűlés képviselőházának I^ÖS. ülése 1930 június 11-én, szerdán. n;ak, ami bekövetkezett, elsősorban a háború volt az oka, amelyet a magyar néppel idegen érdekekért vívtak meg, t a háború, amelynek folyamata alatt az osztrák hadvezetőség hibát hibára követett - el, és amelynek folyamata alatt értéket-értékre pusztítottak el. S amikor kiégettek mindent, amikor mindenki megszökött innen, itt maradt egy atomizálódott ország, és ebben az atomizálódott országban egyetlen erő maradt meg: a szociáldemokratapárt, amelynek azonban nem volt parlamenti képviselete, és amely egyenesen az utcáról került kormány­zásra. (Zaj.) Itt bosszulta .meg magát Tisza István politikája. (Simon András: Miért en­gedték a kommunizmust?) Majd erre is fele­lek. (Zaj.) Németországban nem tört ki a kom­munizmus, mert Bismarck már 1871-ben meg­adta az általános, egyenlő és titkos választó­jogot és lehetővé tette a német munkásságnak a parlamenti munkában való részvételt. (Zaj jobbfelöl.) Ausztriában a munkásság részese volt a parlamenti küzdelmeknek, megszerezte magának a kellő gyakorlatot, Magyarországon azonban elzárták a munkásságot, a népet a képviselőháztól, mint ahogy ma is elzárják, és amikor bekövetkezett az összeomlás, akkor mindannyian eltűntek, csak a második össze­omlás idején bújtak elő az urak, és akkor igyekezett mindenki alibit bizonyítani. Akkor keletkezett Magyarországon az a szörnyű és — mondhatjuk — szörnyen ostoba legenda, amelyet Wolff képviselő úr mondott a tőrdöfésről, hogy mi szociáldemokraták, akik Budapesten gyűlést sem tarthattunk, akik külön-külön meg voltunk számolva, akiket, ha Budapestről leutaztunk, detektív kísért, mi okoztuk, hogy a háború a mi hátrányunkra végződött. Nem Amerika beavatkozása, de­hogy, nem a búvárhajóharc és ezzel a fél vi­lágnak ellenünk való haragítása, nem, hanem a szociáldemokrácia. T. Képviselőházig En utoljára kívánok er­ről a kérdésről beszélni és még csak azt álla­pítom meg, hogy ez ép olyan legenda, ép olyan mese, mint amilyen legenda és mese mindaz, amit Wolff képviselőtársam itt összehordott a szociáldemokrácia ellen. Ha ezekkel az esz­közökkel akarja a szociáldemokratapártót le­győzni, akkor csak azt kívánom neki, hogy Isten éltesse addig, amíg ezekkel az eszközök­kel le tudja győzni, mert akkor nagyon öreg ember lesz, mi pedig nagyon nagy párt le­szünk, (Jánossy Gábor: A kommunizmus Ká­rolyi Mihály nevéhez tapad, ő csinálta! Most is intrikál Londonban és Amerikában! — Krisztián Imre: Önökkel, a szocialistákkal karöltve csinálta! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Malasits Géza: Mondom, nem volna célja annak, hogy erről sokat vitatkozzunk, mert hi­szen a valósággal szemben az urak még más olyan nyilatkozatokra és ujságközleményekre is hivatkoznának, amelyek éppen olyan ten­denciózüsak, mint amilyen Wolff t. képviselő­társam beállítása, tehát a vita igazán egyoldalú volna. Az kétségtelen, hogy a kommunizmus sem következett volna be, (Kuna P. András: Ha önök nem lettek volna!) ha előzményei nem lettek volna, és ha nem lett volna meg a lehe­tőség annak megteremtésére. (Zaj.) Az a ha­rangozás vagy — újabb tehnikával élve — az a vihar elé való ágyúzás mind azért történik, mert súlyosak a gazdasági viszonyok, ezek a súlyos gazdasági viszonyok pedig az embere­ket elkeseredettekké teszik, akik keresik, kutat­ják az utat, mit, hogyan lehetne tenni, hogy ebből a gazdasági kataklizmából valahogyan kikerüljünk. (Jánossy Gábor: Ügy van, erről kell beszélni, nem a multakról!) A kormány és a kormányt támogató pártok egyértelműleg azt állítják, hogy ennek a mai Magyarországbán tapasztalható szörnyű gazda­sági válságnak egyik oka Trianon, a másik pedig a világválság. (Krisztián Imre: A forra­dalom!) Kétségtelenül igaz, hogy Trianon és az ország megcsonkítása nagy mértékben hozzá­járult ahhoz, hogy a gazdasági válságot ilyen erősen érezzük. Az sem tagadható, hogy a világ­válságnak is nagyon erős hatása van azokra a gazdasági viszonyokra, amelyek közt élni kény­szerülünk. De azonfelül, t. képviselőtársaim, van még^ valami, ami ezt a magyar válságot kiélesíti és ami ezt a magyar válságot annyira elviselhetetlenné teszi. Mert az igaz, hogy az egész világon van gazdasági válság, Német­országban is, Ausztriában is, Csehszlovákiában is, tehát Európa minden államában van gazda­sági válság, csakhogy mindenütt, minden or­szágban azt látjuk, hogy nagyobb a nép ellen­állóképessége a válság pusztításaival szemben, mint itt nálunk Magyarországon. Mert a gazda­sági válságot kibírni a legnehezebb dolog, és a magyar nép a keresztény nemzeti kormányzat uralma alatt annyira leszegényedett, annyira legyengült, hogy alig bírja ki ezt a gazdasági válságot, amelynek kiélesedéséhez — mondom -­a kormány politikájával nagymértékben hozzá­járult. (Zaj.) , Nem most, hanem már a szanálás kezde­tén, amikor még arról beszéltek az urak, hogy 1927-ben mintegy 52 pengő lesz a fejenkénti adóteher, rámutattunk arra, hogy ez a meg­csonkult ország megfogyatkozott^ gazdasági •erejével, megszűkült piacaival képtelen lesz akkora adóterhet elbírni. Most az események nekünk adtak igazat. Ma nem 52 pengőnél tartunk, hanem ma már túl vagyunk 160 pen­gőn is. Az adóteherből egy fejre eső hányad Magyarországon ma több, mint 160 pengő. A költségvetés végső tétele 1400 millió, amely­ből 850 millió pengő adóbevétel, amely 850 mil­lió pengő adóbevételből 580 milliót ennek a sze­rencsétlen magyar népnek kell kiizzadnia for­galmi adók, vámok és egyéb fogyasztási adó jellegű adók fejében. Ez egy olyan óriási te­her, hogy ez alatt nem Magyarország, hanem nálunk sokkal erősebb ország is Összeroskadna, mert ezt nem lehet kibírni. Nem lehet kibírni a túlméretezett államot, nem lehet kibírni azt a túlméretezett bürokráciát, amelynek terhei a magyar nép életerejét szívják el. (Gaal Gas­ton: Ez igaz!) És ahogyan a nagyok beszél­nek és cselekszenek, ezt utánozzák a kicsinyek is. Mert azt a pazarlást, azt a féknélküli köl­tekezést, amelyet az állami életben tapaszta­lunk, megtaláljuk kicsiben mindazoknál a kö­zületeknél, amelyek adóból élnek. Ezt találjuk Budapest székesfővárosban is és ugyanezt ta­pasztaljuk — tisztelet a kivételnek — a legtöbb vármegyében: székházépítkezés, vármegyei vigadóépítkezés, fürdőépítkezés (Éhn Kálmán: Most már nem!), tehát az improduktív beruhá­zások egész isorozata. Beszéltek ma a Speyer­kölcsönről is. Amikor a Speyer-kölcsön ügyét itt e Házban tárgyaltuk, figyelmeztettük Bud (pénzügyminiszter urat, hogy a Speyer-kölcsön­ből fognak építeni vigadókat, fürdőket, vágó­hidakat és nem tudom, mi egyebet olyan he­lyeken, ahol azokra semmi szükség nincsen. Erre a miniszter úr kijelentette: ezt azonban nem fogjuk .megengedni. De mégis megtörtént. Nincsen szükség arra, hogy itt városokat ta­lán kipellengérezzek, de fel tudnék sorolni

Next

/
Thumbnails
Contents