Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

210 Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ülése 1930 június 11-én. szerdám. elől. (Ügy van! a jobboldalon.) Másam is belátom és be kell látnia mindenkinek, hogy amíg az innsbrucki egyezmény rendben nincs, nem beszélhetünk a hadikölcsön valorizálásról. Mert azt a hamis ^képet tárnánk a külföld elé, minthaez az ország nem tudom micsoda nagy valorizálásokra lenne még képes. Az innsbrucki egyezmény megkötése előtt nemzeti érdek, hogy lássa a külföld, hogy ez az ország valorizálásra nem képes és nemcsak a mostani kormányzatnak érdeke, hogy ez a közvélemény megerősödjék a külföldön, hanem érdeke minden magyar pártnak, minden magyar embernek, mert ezekben a kérdésekben különösen a külföld felé egységesen kell állást foglalni. (

Ügy van! a jobboldalon.) Általában helytelenítem, hogy amikor ezekben a nehéz gazdasági időkben termelési ágakat egymással szembei állítunk. Szeretném, ha álmagyar gyárosok kiküldöttei, a magyar gazdák és a magyar munkások kiküldöttei, <az iparosok, a kereskedők mind összejönnének, pártpolitikától mentesen megbeszélnék äz orvoslás szereit és én lehetetlennek tartom, hogy ennek a nemzetnek fiai, bár mindenkor hajlanak az ellenmondásra, amikor azt látják, hogy körülöttünk egész Európában folyamatban van az elszegényedés és a gazdasági bajok növekednek, ezek a magyar emberek ne találják meg egymást. Nem lehet pártpolitikai érdek a bajokat még sötétebbre színezni azzal, hogy erősebben fessük alá ott, lahol arra szükség nincs, mert ezzel nem segítünk, csak a tömeghangulatot rontjuk cél nélkül. (Ügy van! a jobboldalon.) Olyan gazdasági helyzetben, mint a mostani, amikor mindenkinek meg kell feszíteni végső erejét, kötelességtudással arra kell törekednie, hogy az ország gazdasági erői fokozódjanak és^ átmentsük magunkat azon a gazdasági válságon, amelyen ma egész Európa átmegy. Lehetetlen, hogy gyöngítsük ezeket a gazdasági erőket, hogy tompítsuk azt a tömegpszichét, amelynek nem arrafelé kell néznie, ahol fel van írva az, hogy hagyjatok fel minden reménnyel, hanem arrafelé, ahonnan a reménysugarat lövellnek. Az elmúlt napokban egy szomszéd országban, Romániában nagy változás történt. A trónváltozás nem magyar belügy, nem is foglalkozunk vele. nem is szólunk bele, ez tisztán Románia belügye. (Ügy van! a jobboldalon.) Elhangzott azonban az új uralkodó részéről egy kijelentés, hogy a szomszéd országokká^ jó viszonyban akar lenni, a jó viszonyt akarja erősíteni! (Egy hang a jobboldalon: Adja vissza Erdélyi!) A magyar nemzet, amely sok kálvárián ment keresztül, olyan nemzet, amely felejteni tud. Egy feltétele van azonban minden jóviszonynak, az, hogyha az igazságot keressük, az igazság keresésében támogassanak bennünket. Ha ebben az irányban fog a jóvrszony kjérlelődni. ha. ebben az iránvban keresi a jóviszony kifejlesztéséi akkor sok sebet el fogunk felejteni és odaállunk azért, hogy együtt dolgozzunk. De az igazságról Magyarország soha le nem mondhat. (Üp"f van! a jobboldalon.) Az igazságot fogúik továbbra is keresni és ebből a szempontból viszont helytelenítenem kell azt. amikor más oldalon azt halljuk, hogy a kisentente kiküldöttei újból Össze akarnak ülni, hogy a politikai kisentente-ot gazdasági kiisentente-tá erősítsék. Nem tudom, mit jelent ez*? A gazdaságpolitikai eszközöket is megint ez ellen a megcsonkított kis ország ellen akarják-e fordítani, amely a politikai eszközöket érezte szomszédai részéről'? Nem tudom feltételezni, mert azt hiszem, a szomszéd országok politikai vezetőiben is van gazdasági belátás, hogy ha ebben az irányban akarnak haladni, Önmaguknak is ártanak. Többször kifejtettem ebben a Házban és most is annak a nézetemnek adok kifejezést, hogy ebben a ^felparcellázott Közép-Európában minden ország egyformán szenved. Caillaux volt francia pénzügyminiszter nemrég megjelent cikkében azt jegyezte meg, — ezt tehát egy volt francia kormányfénfi mondotta — hogy a középeurónai utódállamok túlságosan mohón terjesztették ki területnyereségüket, (Kuna P. András: Az már igaz!) túlságos nagy területeket kaptak! Francia részről megtörtént ez a megállapítás. De egyszersmind a gazdaságpolitikus szemüvegén keresztül nézve, meg kell állapítani, hogy ez az Európa, amely azelőtt 19 vámterületet képezett, most 37 vámterületen dolgozik, ugyanakkora területen, mint amekkora az Egyesült-Államok egyetlen vámterülete. Ez az Európa ilyen szétparcellázott vámterületen nem bír boldogulni, hanem vámpolitikailag közelebb kell jönniök az országoknak és vámpolitikai tekintetben meg kell szüntetni azt az éles harcot, amely most folyamatban van. (Ügy van! Ügy van!) Wolff Károly t. képviselő úr felszólított bennünket, — és azt hiszem ez a felszólítás nemcsak nekünk szólt, hanem mindazoknak, akik nemzeti alapon akarják előrevinni az ország ügyélt — hogy mindazok, kik a keresztény világ-nézet alapján és nemzeti alapon féltik km ország vsorsát, fogjanak össze. Ebben a világnézetben, ebben a törekvésben nemi ismerek pártkereteket, itt nincsenek párt-válaszfalak. (Ügy van! Ügy van!) Amikor nagyon solk dolgot elhagyunk, amikor a panaszoknak kiszinezése, a sebeik • szaggatása pillanatnyilag, egyénileg nagy népszerűséget hozna és amikor áldozatot hozunk abban a tekintetben, hogy a konkrét panaszokat jelöljük meg, amelyek orvoslásra vezető utakat jelöljük meg, inkább a konkrét panaszokat jelöljük meg

; amelyek orvosolhatók, azt hiszem, a legjobb úton vagyunk, hogy mindazoknak a támogatását, akik féltik az ezeréves Magyarország jövőjét, egy nagy, tömör magyar egységbe olvadásait elősegítsük. Szeretném, ha azok is, akik ezen a világnézetem kívül államaik, ebben a törekvésben, az ország gazdasági életének jobbrafordításában velünk együtt lennének és megmutatnék a külföldnek, hogy van Közép-Európában egy kis orsziág, amely nemcsak azt érdemli meg, hogy néki az igazságot megadják, hanem azt is megérdemli, hogy Európa újraépítése érdekében orvosolják mindazokat a panaszokat, amelyeket a viláír ítél őszléke. elé juttat. (Ügy van! Üay van!) Abban a reményben, hogy a kormány fáradságos munkája előbb-utóbb' mégis eredményt hoz, a magyar reménynek jegyében fogadom el a javaslatot, (Élénk helyeslés, éljenzés és tams.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Mala sits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A régi világban, ha vihar volt közelgőben és már látszottak a sötét felhők, itt-ott egy villámlás is cikázott, rendszerint a templomba szoktak menni a hívek és meghúzták a haransrkötelet, harangoztaik a vihar ©lé. Később, a technika fejlődésével, különösen a szőlőmüvelő vidéken, rájöttek arra, hogy a harangozas nem sokat