Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának U05. ülése 1930 június il-én, szerdán. 197 Ion. — Sándor Pál: Már előbb kellett volna alkalmazni!) s meg vagyok győződve, hogy ezt úgy méltóztatnak felfogni, hogy ebben nincs politika. Mert én nem pártpolitikát csináltam ebben a pillanatban is, Isten látja lelkemet, hanem annak a kötelezettségemnek tettem eleget, amellyel értelmezem az én honpolgári feladatomat és az én képviselői minőségemet. Mindig fáj az, ha azt mondják odakünn, hogy el kell dobni a keresztény nemzeti irányzatot, jöjjön a radikalizmus. Mit tudott az a radikalizmus csinálni? Ahány helyen gyakorlatilag érvényesült, még nagyobbá tette a szükséget és a megpróbáltatásokat, még lej ebb süllyesztette a nemzeti erőket. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a balközépen. — Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Mit adtak önök 10 év alatt?) Ne álljon ez az irányzat a fórumra, f mert hogy ez a mi bajunk bekövetkezett, elsősorban nekik köszönhetjük, akik 1918-at előkészítették. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, a középen és a balközépen. — Élénk ellenmondás ok t a szélsőbaloldalon.) En nem fogadom el az ő kitikájuk jogosultságát, mert ők részesei a trianoni állapotnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Az önök generális barátai!) Azért mondom, hogy minden terror nélkül fogjunk össze mi, nemzeti alapon állók, .az egység jegyében és ne engedjük, hogy ebből az országból, még azt is, ami van, elveszítsük és darabokra zúzzák. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Nem pályáztam tapsokra. Vártam ezt az ellenmondást és mennél jobban kiiabálnak, annál biztosabb vagyok abban, hogy eleven sebeket tapogattam. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Helyes, kiabáljanak, az az én elemem, ha önök kiabálnak. Hozzá vagyok szokva az önök kiabálásához és nem pályázom az önök tapsaira. (Propper Sándor: Mi van a királyi bo• rokkal?) Pályázom arra a nemzeti társadalomra, amely aggodalommal néz a jövő elé, amelynek meg kell mutatnunk, hogy nekünk is van erőnk, hogy ezeket a bajokat orvosoljuk. (Zajos közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Propper Sándor: Koldussá tették az országot! — Malasits Géza: Koldussá tették azt a réteget, amelyet képviselnek! — Nagy zaj jobbfelől.) Wolff Károly: Ha önök nem tárgyilagosak, már is elvesztették a csatát! (Propper Sándor: Mi van a királyi borokkall — Meskó Zoltán: A gerstliről beszéljen! — Propper Sándor: Mi van a magyar királyi borokkal? — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Figyelmeztetem a képviselő urakat itt a baloldalon, hogy személyeskedő, sértő kifejezésektől és egyáltalán a közbeuzólásoktól tartózkodjanak. (Propper Sándor: Tudomásul vesszük, hogy annak szabad! — Kabók Lajos: Csak a baloldalnak nem szabad!) A képviselő urak nem vesznek semmit sem tudomásul, mert még az elnökkel is szembeszállnak. Ha önök tudomásul vennék, akkor hallgatnának és respektálnák a házszabályokat. Minden oldalon figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy csendben legyenek és a közbeszőlásoktól tartózkodjanak. (Kabók Lajos: Ne provokáljon a szónok!) Wolff Károly: Amikor én ilyen magasabb szempontból tárgyalom a közgazdasági eseményeket, a képviselő úr közbeszólásával csak azt bizonyítja, hogyha a szociáldemokráciának csak ilyen argumentumai vannak, .akkor előreláthatólag el fogják veszteni a csatát. (Propper Sándor: Mi van a királyi borokkal, miért nem mondja meg!) Nem is tartom méltónak, hogy erre válaszoljak. Felülállok azon, hogy erre <a kérdésre felelnem kelljen. (Propper Sándor: Maga nagyon felüláll mindenkinek! Megmutatta!) — Nagy zaj-) Elnök: Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg nyugalmukat és a tárgyalás objektivitását. Wolff Károly: Ezt a kérdést én a Ház plénuma előtt tisztáztam, tehát önnek nincs joga újra felvetni. Azt hiszi, hogy reagálok rá, ha akárhányszor felveti? (Propper Sándor: Pedig fel fogom vetni!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben és a személyeskedésektől tartózkodjék. (Propper Sándor: ö nem prédikálhat morált! Elvesztette erre a jogosultságát!) Propper képviselő urat rendreutasítom. Teslsék csendben maradni. * Wolff Károly: Azt hiszem, azt a célt, amelyet felszólalásommal elérni akartam, elértem kifelé és befelé is ebben a Házban. Meg vagyok róla győződve, hogy összefogással urai leszünk a helyzetnek és meg fogjuk mutatni, hogy a keresztény nemzeti ailap bármilyen körülmények között győzelmesen fog kikerülni és ez marad állandó alapja az ország kormányzásának. {Zaj a szélsőbaloldalon.) Ebben a reményben elfogadom az appropriációs javaslatot. (Taps a jobboldalon és a baloldalon. — Kabók Lajos: Komédia! Ellene beszél és mellette szavaz. — Zaj.) Elnök; Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő uraknak lesz alkalmuk beszélni és kifejezést adni mondanivalójuknak. Moist szíveskedjenek csendben maradni. Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó. Gr. Hunyady Ferenc: T. Képviselőház! A két előttem szólott igen t. képviselőtársam felszólalását élénk érdeklődéssel kísértem. Remélem, hogy Fábián Béla képviselőtársam fekete színekkel festett. Remélem, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak alkalma és módja lesz arra, hogy megcáfolja azt a nagyon fekete képet, amelyet az adóbehajtásról és az adómorálról festett, de sajnos, bizonyos fokig támogatnom kell az ő fekete színezetű beszédét. Még Fejér megyében is, szociális szempontból ideális viszonyok között, hol a közigazgatás és a pénzügyigazgatás egyaránt szociális feladatának magaslatán áll, ismerek olyan szomorú példákat, amelyek nem az egyes embereknek tevékenységéből származnak, hanem abból a nehézkes bürokratikus felfogásból, amelyet keresztül kell vinni annak a szerencsétlen tisztviselőnek a még szerencsétlenebb adófizető rovására. A másik felszólalást, Wolff Károly igen t. barátom szavait, megilletődve és annak fontosságát szívemben átérezve hallgattam. Örömmel hallottam, hogy valaki, aki az ország politikájában előkelő iszerepet tölt be, megszólaltatta mindazokat az aggályokat, amelyek az én szívemben is élnek és elmondotta azt, ami igaz, hogy a lábunk alatt inog a talaj és hogy elégedetlen országgal nemzeti feladatokat teljesíteni nem lehet. Egyetlenegy példát hozok fel. Fejér megyében, ebben a konzervatív vármegyében egy örökös törvényhatósági bizottsági tag, egy tekintélyes gazda az igen nyugodt és mérsékelt hangon tartott beszámolóbeszédem után — mert beszámolóimban inkább eltréfálkozom, inkább elannekdótázoim de a meglevő elégedetlenséget nem akarom szítani, mert ezt lelkiismeretlen-