Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-405
198 Az országgyűlés képviselőházának i ségnek tekintem — ez a tekintélyes gazda felszólal és azt mondja, hogy csak dolgozzék a gróf úr tovább ebben az irányban, mert ha hamarosan nem lesz eredménye, mi gazdák felmegyünk Pestre és parasztforradalmat fogunk csinálni. (Mozgás a jobboldalon. •— Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Hosszantartó nagy zaj.) Ott voltak a jegyzők, ott volt 500 ember és ezek előtt merte ezt kimondani ez a tekintélyes gazda. Amikor azt kérdeztem tőle: «Mi lesz akkor, barátom, majd maguk fognak kormányozni 1 ?» — azzal válaszolt: «Nem 1 , majd az igazi urakat fogjuk odaültetni, hogy kormányozzanak!» — (Mozgás és zaj.) Ez egy konzervatív ember felfogása. Ha egy konzervatív ember így beszél... Elnök: A képviselő úr nyilatkozatában bizonyos sértést látok. Kérem a képviselő urat, méltóztassék ettől tartózkodni. Gr. Hunyady Ferenc: Nem volt szándékomban sérteni, csak a helyzet súlyosságának kifejezésére hoztam fel ezt a citátumot, amellyel nem azonosítóim magamat. Elnök: Tudomásul veszem a képviselő úr kijelentéseit. Méltóztassék folytatni beszédét. Gr. Hunyady Ferenc: Igenis, aggályos a helyzet, mert ha becsületes, tisztességes emberek így beszélnek, ha olyan emberek, akiknek megélhetésük van, így beszélnek, hogyan beszéljenek a rosszindulatúak, vagy akiknek egy falat kenyerük sincs. (Kabók Lajos: Pedig sok van ilyen! — Zaj.) Ugyanezt a nehéz helyzetet én is látom, de a konzekvenciák tekintetében eggyel tovább megyek, inert én úgy érzem, hogy a kormány nem elég eréllyel lép fel ezekkel a tünetekkel szemben. Az erélyt nem a rendőri és csendőnségi elővigyázati rendszabályokban keresem, hanem abban az alapkezelésben, amely a bajok okát szüntetné meg, és minthogy nem látok elég erélyes gyökeres kezelést, azért látom szük-égesnek, hogy nemcsak felszólalásommal, de szavazatommal is kifejezésre juttassam azokat az aggályokat, amelyeket a kormány jelenlegi politikájával szemben érzek. De amikor ma mint pártonkívüli képviselő először beszélek, már azzal a hellyel, ahonnan beszélek, kifejezésre akarom juttatni azt, hogy amikor kiléptem a keresztény gazdasági pártból, az én utam neon balfelé vezet. A baloldalon nagyon tiszteletreméltó, tekintélyes és komoly politikumok is ülnek, akiknek véleményét sokszor helyeselhetem, és akiknek felfogását sokszor osztani is tudom, de születésemnél és meggyőződésemnél fogva, bár haladó, de konzervatív politikus vagyok és engem mindig ott fognak találni a nemzeti, a keresztény gondolat harcosai között, még akkor is, ha a pártkötöttUégtől mentesen állok. Most pedig örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a kultuszminiszter úr bejött a Házba, és hiszem, hogy perceken belül vissza fog térni, mert én a köteles^ parlamenti udvariasságnak akartam kifejezést adni, amikor a miniszter urat értesítettem arról, hogy r az appropriációs vita alkalmával a kultusztárca költségvetésével fogok megint foglalkozni. (Gróf Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter megjelenik a teremben.) Örülök, hogy a kultuszminiszter úr itt van, én tárgyilagos bírálatot adtam és nagyon^ remélem, hogy a tárgyilagos bírálatot a jövőben is a személyes formák tiszteletbentartása mellett lesz lehetséges elmondanom. Mindenekelőtt le akarom szögezni, hogy azt hiszem, mindenki azon a véleményen lehet, 5. ülése 19Ê0 június 11-en, szerdán. hogy múltkori bírálatomat a tárgyilagosság, az objektivitás szempontjából szemrehányással illetni nem lehet. Szerintem tévedett a miniszter úr akkor, amikor azt állította, hogy számszerű kritikámat éles bírálat kíséretében adtam elő. Ezzel szemben tény az, hogy a t. miniszter úr fölényeskedő és lekicsinylő hangot használt velem szemben. En azonban nem követem a miniszter urat erre az útra és ma is teljesen tárgyilagos higgadtsággal óhajtok beszélni. Véleményem iszerint a politika nem sport, nem is arravaló, hogy bármilyen fegyverrel kizárólag a sikert hajhásszuk, hanem tárgyilagos, a nemzet érdekében folytatott munka, amelynek fegyvertárából a személyeskedésnek hiányoznia kell. Ennek következtében felszólalásomnak azt a részét is, amely szükségszerűen személyekkel fog foglalkozni, a leghiggadtabb tárgyilagosság hangján akarom előadni. Mindenekelőtt válaszolni óhajtok arra a válaszsorozatra, amelyben múltkori felszólalásom részesült. Érdekes, és a politikai rezsiművészetének egészen különleges példája, hogy már beszédem elmondása előtt is két válaszban részesültem, egy miniszteri, és egy előadói válaszban. . Négy felszólalás van, amelyre reflektálnom kell. Először az előadó úr beszédének egy reflexiója, azután Szinyei Merse Jenő képviselő úr beszéde, végül a kultuszminiszter úr szavai, amelyeket beszédem előtt és beszédem után mondott el. Nem óhajtok azonban reflektálni az egyeségespárt vezérszónoka által elmondott szavaikra. (Felkiáltások jobbfelől; Ki az a, vezérszónok?) Tehát: első szónoka a pártnak. (Egy hang jobbfelől: Nagy különbség. — Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, a jobboldalon. Tessék csendben maradni! Gr. Hunyady Ferenc: Már is rektifikálom az urak felszólítására: a párt első szónokának szavaira nem reflektálok, de politika-etikai és politika-esztétikai szempontból egyaránt kívánatosnak tartanám, hogy a nagy kormányzópárt első szónokát a jövőben az önérdeknek kevésbbé látható szálai fűzzék ahhoz a minisztériumihoz, amelynek költségvetését olyan melegséggel dicséri. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ki volt azf) Mindenki tudja, méltóztassék érdeklődni azon bérlet után, amelyet fia kapott. (Zaj.) Politika-etikai szempontból kifogásolom, hogy ő legyen az, aki elsősorban dicsérettel beszéljen a kultusztárcáról. Most, mielőtt tulajdonképpeni tárgyamra, a válaszokra rátérnék, ki akarom emelni azt, hogy beszédem különböző válaszokban részesült, de számadataimat kritika tárgyává nem tették. En magam is a rendelkezésemre álló idő rövidsége következtében nem tudom az összes velem szemben felhozott számadatokat elbírálni és így csak azok egyikére-másikára fogok válaszolni. De ha a miniszter a rendelkezésére álló hatalmas apparátus segélyével sem tudta rövid idő alatt feldolgozni az én felszólalásomnak vonatkozó részét, engem sem illet szemrehányás akkor, ha nem minden vonatkozásban tudok válaszolni. Östör igen t. képviselőtársam szavaira csupán egy rektifikációval óhajtok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Ö ugyanis a sajtótudósítások alapján azt állította, hogy én azt mondottam volna, hogy népiskolákra az egész kultusztárca költségvetésének csak harmadát fordítjuk. Kijelentem, hogy sem bodajki beszámolóm alkalmával, sem itt a Házban, sem más helyen hasonló kijelentést nem tettem. De legközelebb áll ehhez a kijelentéshez az, hogy én szembe-
