Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

196 Az országgyűlés képviselőházának W5. ülése 1930 június 11-én, szerdán. iparral, világjelenség, hogy a gyáripar befolyása emelkedik, ami szoros viszonyban van a nemzetközi bankokkal. Ma ugyanaz a helyzet Amerikában, ugyanez a helyzet ebben a szegény csonka országban is, amelyben mi vagyunk, ahova csak úgy bevillan a világesemények egyik-másik jelensége, de itt is ugyanaz van. Meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminiszter úr, aki az agrártársadalom, az agrár gazdasági élet bajait ex asse ismeri, aki maga is gazdaember, hiába ül itt, mert végre mindig szem előtt kell tartania a külföldi hitelkérdést. Márpedig azt az államot, amely folyton külföldi hitelért koldul, nem nevezem életképes államnak, mert a külföldi hitel szerintem kétélű fegyver. Nagy aggodalommal nézek a nagy kölcsön elé is, mert most mindenünket, egy kártyára teszik fel, még a templom- és iskolaépítéseket is a nagykölcsönből akarják megcsinálni, holott egy fillért sem volna szabad kiadni^ olyan célra, amely nem emeli a jövedelmezőséget és nem garantálja az amortizációt. Ezért tartom például roppant hibának, hogy a kormány a hadikölcsönvalorizáeió kérdését kezdettől fogva nem úgy kezelte, mint ahogy kezelnie kellett volna. Mert nekem mégis csak fontosabb a belföldi tőkeképzés, mint a külföldi kölcsön. t A belföldi tőkeképzés az egészséges gazdasági folyamat. Azt is aggodalommal látom, hogy a magyar társadalom ma nem takarékoskodik. Ma nem tud földet venni, sőt inkább ,azt a szimptornát látom, hogy földet kezdenek eladni, s olyan nagy a kínálat, hogy lehetetlen helyzet lesz, megmozdul alattunk a föld, és megint a magyarság lesz a vesztes fél ebben a földmozgásban. (Ügy van! a jobboldalon.) Az emberek nem takarékoskodnak, nem vesznek semmiféle papirost, mert megrendült a hitel a hadikölesönök valorizációjának elmaradása miatt. (Dabasi Halász Móric: Nincs osztalék!) Az osztalékpolitikáról nem is akarok beszélni, mert az sohasem a részvényes érdekében álló, hanem mindig az igazgatóság érdekében álló. (Zaj.) Itt vannak a záloglevelek. Ennél a kérdésnél is megrendült a hit. Tehát bekövetkezett az, hogy a belföldi tőkeképződés csökken. Tessék nézni a betétállományok kérdését. A betétállományok nem emelkednek úgy, amint ez normális körülmények között lehetséges volna, sőt ellenkezőleg. Bocsánatot kérek, mindezek a körülmények csak arra adnak okot, hogy igenis, itt a tizenkettedik órában aggályainkat kinyilvánítsuk. Nem az a célom, hogy egyeseket eltávolítsák vagy megbuktassak. Ilyen cél engem nem vezet, 'mert engem csak nemzetem szolgálatának célja vezet ebben az esetben is és — amint említettem — segítségül akarok menni annak a keresztény nemzeti alapnak érdekében, amelyen én is állok. De hallgatással, lebecsüléssel, lemosolygásisial, váll veregetés sel, a túlságos bizantinikus szellemmel, amely ma közéletünkben uralkodik, hogy a független véleménynyilvánítást lázadásnak minősítik, nem lehet a jövőt előkészíteni. Ezért komoly embereknek, akiket semmisem befolyásol lelki függetlenségük birtokában, meg kell ezt mondaniok. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Igenis, ma ez a heyzet az országban, hiába minden szépítgetés. Nekünk nem szabad engednünk, hogy bennünket újra rombadöntsenek, nem szabad engednünk, hogy kiaknázzák ezt a helyzetet és a szociáldemokrácia malmára hajtsák a vizet. Megint a társadalom pipogyaságára vall, hogy szó nélkül engedjük ezeknek a jelenségeknek fejlődését. Hallok én polgári elemek részéről is olyan desperado kijelentéseket a közéletben, hogy megdöbbenek ezek hallatára. Végre lássa meg ez a magyar nemzeti társadalom, hogy igenis, ez a Ház feladata magaslatára akar emelkedni és kritikai munkájával be akarja bizonyítani, hogy mi is tudunk a nemzetért dolgozni. Nem kell a szomszédba menni internacionális segítségért. Ennek a nemzeti társadalomnak van annyi ereje, hogyha össjzefogunk,rni is meg tudjuk teremteni a helyzet javulását, mi is tudunk jövendőt teremteni ennek a nemzetnek. Ezt az egyensúlyhiányt a termelési ágak között régóta figyelem; figyelem az Igazságügyi bizottságban, figyelem a pénzügyi bizottságban, figyelem itt a plénumban is és amint bebizonyítottam, látom is és most félek, hogy a külföldi kölcsön újra elő fogja segíteni azt, (Kabók Lajos: Hol van még az a külföldi kölcsön!) hogy ez a diszharmónia a termelési ágak között erősbödjék. Mert ha a kormány intézkedéseket akar, akkor ezek az urak mindig megtalálják a Kiothschild-csoportot Londonban, vagy más internacionális hatalmasságokat és mindig meg tudják fogni a kormány kezét. Ezt csak egy ideig lehet csinálni. Az ő érdekük is az, hogy ne legyen diszharmónia a termelési ágak között, ne legyen hatalmi túlsúly és befolyás, hanem összhang legyen a termelési ágak között és közös cél, a nemzeti ügy szolgálatában. Amikor ezt itt elmondom, akkor igenis kérem, hogy azok, akik odakint folyton figyelnek az országgyűlés munkájára, legyenek meggyőződve, — én ismerem egységespárti barátaim felfogását — hogy az egységespárt felfogása egészséges, józan gondolkozás. A kormányban is legyen meg az elhatározó készség. Biztosítom a kormányt, hogy az innsbrucki egyezmény kérdéséből kifolyólag is, ha ez a hatalmi túlsúly, ez a diszparitás akarna érvényesülni a Nemzetközi Fizetések Bankja útján, amely, félek, hogy abszorbeálni kívánja a jóvátételi bizottság úgynevezett hatáskörét és majd be akar nyúlni hatalmi szóval ebbea kérdésbe is, aminthogy a jóvátételi bizottság is be akart nyúlni ebbe a kérdésbe, akkor mi. egyértelműleg kiáltjuk, hogy lelkiismeretünk gondos mérlegelése alapján, felelősségünk tudatában mondjuk, hogy. az ország fizetőképessége csökkent és nem emelkedett, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Lehetetlen merénylet lenne tehát, ha még az innsbrucki egyezményből kifolyólag is növelni akarnák az ország valorizációs terheit, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) mert csak akkor növelhetnék, ha ennek az országnak fizetőképessége emelkedett volna, de erről nincs szó, csak csökkenésről van szó. A munkanélküliség szaporodása, az egyes termelési ágazatok nehézségei, mezőgazdaságunk súlyos válsága: mind kiáltó argumentum arra, hogy ezt az országot eletkeotelenne tették. Nincs meg a lehetőség a megélhetésre. (Kabók Lajos: A Wolff-párt segítségével!) Itt már nem állhat ide a nemzetközi fizeté?ek bankja és nem mondhatja, hogy valorizáljuk az innsbrucki egyezményből folyó kötelezettségeket a fizetőképességek emelkedésének jegyében. Ebben a kérdésben ott kell állnia ennek az országgyűlésnek a pénzügyminiszter úr háta mögött és azt kell mondania, hogy tiltakozzék, álljon ellen, s inkább vonja le a konzekvenciákat, de ne tűrje el azt. hogy ezen a címen erre az orszáerra újabb anyagi megpróbáltatásokat zúdítsanak. Ez az önérzctesség és a lelkiismeretesség szava, (Zaj a s^élsőbalolda-