Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

184 Az országgyűlés képviselőházának W5. ülése 1930 június 11-én, szerdán. az előző évekkel szemben kedvezőtlen eltolódá­sok következtek ibé; Éppen ezért kettőzött fon­tosságot kell tulajdonítanunk annak az ered­ménynek, amelyet a kormány a redukció tekin­tetében elért, mert amidőn egyfelől sikerült az állami élet folytonosságát és az államháztartás további egyensúlyban tartását biztosítani, ugyanakkor nemcsak megállította t a költség­vetés évről-évre emelkedő irányzatát, hanem a súlyos gazdasági helyzetet átérezve elég tekin­télyes összeggel, a kiadásoknál 30'5 millió, a bevételeknél pedig 31 millió pengővel csökken­tette a költségvetést. (Fábián Béla: Azt majd meglátjuk a zárszámadásokból!) Ennek a redukciós irányzatnak megkezdé­sére, annak fokozatos és a következő években talán még fokozottabb mértékben való tovább­fejlesztésére az állami élet minden ágazatában feltétlenül szükség van, mert az általános gaz­dasági helyzet, amelyet a legjobban vissza­tükröz a pénzügyminiszter úrnak havonként kiadott jelentése, az előző f években megindult fejlődéssel szemben stagnációt, sőt egyes ága­zatokban bizony tekintélyes visszaesést is mu­tat. Ezek a jelenségek, amelyeknek kedvezőtlen hatását a magángazdasági élet legjobban érzi, elsősorban a közterhek fokozatos csökkentésé­vel, tehát az állami költségvetés kereteinek szűkítésével volnának parírozhatok. (Gaal Gas­ton: A búzaboletta csökkenteni fogja a közter­heket 1 !) — Ez valószínű. — A kormánynak ez a takarékossági törekvése azonban igen f nagy nehézségekbe ütközik, mivel egyes kiadási té­teleknél, mint amilyenek például a békeszerző­dési terhek, avagy pedig az államadóssági ter­hek, rajtunk kívül álló okokból* de a dolog ter­mészetéből kifolyólag is lehetetlen megtakarí­tásokat elérni. De ugyanígy vagyunk a sze­mélyi természetű kiadásoknál is és itt különö­sen a nyugdíj terhekre kívánok rámutatni, ahol azok a takarékossági rendszabályok, amelyeket a kormány felállított és amelyek kizárólag a személyzetapasztásban nyilvánulnak meg, csak hosszabb idő multán fognak a költségvetésben olyan eredményeket előidézni, amelyeknél ta­karékosság fog megnyilvánulni. Így a megtakarítások túlnyomó része a do­logi természetű kiadásoknál- és a beruházások­nál eszközölhető, amelyeknél azonnal lehet olyan eredményeket elérni, amelyek a költség­vetés végösszegeit csökkentik. Bár a takarékos­ság- elve e tekintetben úgy az állami közigazga­tásnál, mint az állami üzemeknél is érvényesült, itt is azonban, különösen az állami üzemeknél, figyelemmel kellett lenni arra, hogy ç.z üzem­biztonság, a forgalom, valamint a gyártás foly­tonossága akadályokba ne ütközzék. Bármilyen nehézségekbe ütközik is azonban az állami élet vitelében a takarékosság elvének következetes keresztülvitele, azt a közterhek lényeges csökkentése érdekében mégis feltétle­nül folytatni kell fokozottabb mértékben a jö­vőben, mert az 1929. évben belkövetkezett világ­krízis előreveti árnyékát, amit legjobban . az állami bevételiek tekintélyes csökkenéséből ítél­hetünk meg. Ez a krízis kétségtelenül annak a túl produkciónak következménye, amely a há­ború utáni gazdasági prosperitásunk következ­tében állott elő. Amíg azonban a háború után világszerte egyrészt a háború pusztításait kel­lett utánpótolni, másrészt pedig a gazdasági életnek a háború ailatt megakadt folytonosságát kellett helyreállítani, valamint annak tovább­fejlesztését kellett keresztülvinni, addig ezek­ben, az eiső_ esztendőkben beállott kedvező gaz­dasági konjunktúra megszűntével erős vissza­hatás állott elő minden téren, melynek meg­szüntetése csakis a megváltozott helyzethez hozzásimuló normális termelési és fogyasztási viszonyokhoz való alkalmazkodással érhető el. Magyarország ezt a világ'krízist talán termé­szetszerűleg még jobban megérezte, mint a többi államok, mert hiszen mi tőkeszegény or­szág vagyunk és így tőkeimportra szorulunk. Ezt a tőkeimportot megakadályozta^ a jóváté­teli kérdések bizonytalansága. Ez a kérdés azon­ban most már a hágai egyezmény ratifikálása következtében remélhetőleg* nyugvópontra^ ju­tott és a német jóvátételi kölcsön lebonyolítása után remélhetőleg meglesz most már az alka­lom arra, hogy ezen a tőkeszegénységünkön mi is egy tőke-, illetőleg egy kölcsöntranzakcióval segíthessünk. S ha a 'hosszúlejáratú kölcsönök, illetőleg hitelek tekintetében még nem is mond­ható kialakultnak a helyzet, de számos körül­mény és így különösen a kamatláb színvona­lának mérséklése remélni engedi, hogy a feszült­ség* enyhülése az oiszág gazdasági életének fel­lendülésére a közeljövőben már kedvező hatást fog gyakorolni. A másik ok, amely ••• országunk gazdasági helyzetét károsan befolyásolja és amelynek el­lensúlyozása már sokkal nehezebb, mint az előbb említetté, szintén nemzetközi jelenség, ez pedig a mezőgazdasági túltermelés folytán a mezőgazdasági termények árában világszerte beállott csökkenés, amely a mezőgazdasági termelésben, különösen azokban az országok­ban, amely országok drágábban termelnek, szinte katasztrofális hatást idézett elő. A kü­lönböző és különösen a gépi erő nagymértékű bevonásával tökéletesített termelési metódu­sok, valamint egyes államok és amire itt külö­nösen rá kell mutatnom: a nyugati fogyasztó államok önállátási törekvése, valamint a ke­nyérmagvak fogyasztásában általában • világ­szerte beállott csökkenés folytán a mezőgazda­sági exportra utalt országoknál r a termés ér­tékesítése a lehető legnagyobb mértékben meg­nehezedett, és megállapíthatjuk azt is, hogy sokszor már à termelési költségeken alul kény­telenek a gazdák mezőgazdasági terményeiket értékesíteni. Ezekben a körülményekben látjuk az okát annak, hogy az utóbbi időkben a mezőgazdasági termények, valamint az ipari cikkek ára között óriási eltolódások vannak, amelyek az egyes iparcikkeknél a mezőgazdasági terményekkel összehasonlítva, több, mint 50% -os eltérést mu­tatnak éppen a mezőgazdasági terimények hát­rányára. Sajnos, ezekkel a körülményekkel még továbbra is számolnunk kell és ezért csak a leg­melegebben üdvözölhetjük a kormánynak azt a törekvését, amely a mezőgazdaság prosperitását hathatós intézkedésekkel kívánja alátámasz­tani. (Ügy van! Ügy van! .jobbfelőL) S nagyon helyesen mutattak rá ennek a törvényjavaslat­nak pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmával felszólalt t. képviselőtársaink is arra, hogy csakis a mezőgazdasági termények árának fo­kozásával leszünk képesek úgy az ipar, mint a kereskedelem életképességét biztosítani, mert az az^ élő kapcsolat, mely az egymásra utaltság természetes törvénye szerint a mezőgazdaság és a többi gazdasági ágak között fennáll, csakis abban az esetben fogja éreztetni kedvező hatá­sát, ha mi a mezőgazdaságot úgy támasztjuk alá. ugy fogjuk megsegíteni, hogy az ismét vá­sárló- és fogyasztóképes legyen. Áttérve már most a törvényjavaslat egves szakaszainak r ismertetésére, itt a következőket van szerencsém előadni. Az 1. § a, kiadásokat, a H a bevételeket tünteti fel fejezetenként, címenként és rovaton-

Next

/
Thumbnails
Contents