Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-405

Az országgyűlés képviselőházának 4-05. ként, úgy, ahogyan azt már a t. Ház elfogadta. A 3. § tünteti fel a kiadások és a bevételek végösszegét és egyúttal rendelkezik abban a te­kintetben is, hogy a költségvetés végösszegé­ben mutatkozó körülbelül hárommillió pen­gőnyi többlet a pénztári készletek gyarapítá­sára fordítandó. Ez a rendelkezés mindenesetre célszerű és megfelel az eddigi gyakorlatnak is, ezt már az is indokolttá teszi, hogy az állam­háztartás forgótőkéje abban az időben állapít­tatott meg, amikor még nem voltak az állam­nak olyan nagy kiadásai, mint amilyen kiadá­sai most vannak, ennek következtében igen cél­szerű, ha az állam minden megtakarított fil­lérét forgótőkéjének fokozására fordít. A 4. i vonatkozik a tulajdonképpeni meg­ajánlásra, vagyis ez ad felhatalmazást arra, hogy a, kormány a költségvetés bevételeit fel­használhassa. Az 5. § szabályozza a hitelátruházás kér­désétaz előző évi költségvetéseknek megfelelő formában, mégpedig olyképpen, hogy a kiadá­sok fejezetei, címei és rovatai között hitelátru­háziásnak egyáltalában nincs helye. Ez alól ki­vételt csak abban az esetben tesz, ha erre nézve a minisztertanács a pénzügyminiszter hozzá­járulásával intézkedik. Ez a gyakorlat az 1924/25. évtől kezdve^ igen helyesen bevált, mert hiszen a költségvetési törvény előterjesztése alkalmával még nem lehet előre pontosan meg­állapítani, hogy gazdaságossági szempontból, valainint a költségvetés kereteinek betartása szempontjából mikor indokolt a hiteliátruházás egyes címek, rovatok vagy fejezetek között, ami mellett természetszerűen továbbra is meg­marad erre vonatkozólag a zárszámadási indo­kolás kötelezettsége. A 6. § viszont a költségvetési évek közti hitelátruházás kérdését szabályozza, szintén az előző költségvetési törvényekben követett gya­korlat szerint. Megtiltja ez a szakasz, hogy a költségvetés kiadásai egyik évről a másikra átvitessenek. Itt is csiak egyetlen kivételt enge­délyez, tudniillik a beruházásokra vonatkozó­lag, amennyiben megengedi, hogy a beruházá­sokra felvett összegek a tárgy-éven túl az 1931/32. költségvetési év végéig legyenek fel­használhatók. Ez természetes is, mert rendsze­rint nem lehet előre megállapítani, hogy az építkezések a költségvetési év végéig befejez­hetők lesznek-e, illetőleg hogy a rendelkezésre álló fedezetet a költségvetésig időszak végéig valóban célszerűen és gazdaságosan lehet-e fel­használni. Az erre vonatkozó kiadások gazda­ságos felhasználása végett szükséges, hogy erre nézve még egy esztendő adassék. A 7. § a törvény életbeléptetésére és végre­hajtásiára vonatkozik. A kormány ezúttal is csatolt egy kimuta­tást a felhatalmazási törvényjavaslat indoko­lásához, amely feltünteti, hogy a multévi költ­ségvetési törvény életbeléptetése óta milyen ingatlanokat idegenített el. A Képviselőháznak egy 1880. évben kelt határozata alapján ugyanis a kormány évről-évre jelentést tartozik beter­jeszteni a Képviselőház elé azokról az ingiat­lanelidegenítésekről, amelyeket egy-egy költ­ségvetési évben teljesíteti A háborút megelőző időkben a jelentés általaiban a költségvetéssel kapcsolatban tétetett meg, a háború után pe­dig kétízben a felhatalmazási törvényben ma­gában volt rendelkezés a megtörtént ingatlan­elidegenítésekre nézve. Az 1929/30. évi^ költség­vetéssel kapcsolatban csatolta a kormány első­ízben az elidegenített ingatlanokra vonatkozó kimutatását az appropriációs törvényjavas' ;t indokolásához, ami lényegileg a háború előtti ülése 1930 június 11-én, szerdán. 185 gyakorlathoz való visszatérést jelenti, mégis azzal a módosítással, hogy nem mint azelőtt, a földmívelésügyi tiárca költségvetésével kapcso­latban terjeszti elő jelentését, hanem miután az elidegenítések több tárcát érdekelnek, cél­szerűen az appropriációs törvény indokul ásó­val kapcsolatban. Miután 'az előadottakból is megállapítható, hogy az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat csupán azokat a törvényes intézkedéseket tartalmazza, amelyek a költség­vetés végrehajtására vonatkoznak, ennek kö­vetkeztében tisztelettel kérem, méltóztassék az appropriációs törvényjavaslatot, valamint a törvényjavaslat indokolásához csatolt kimuta­tást, amely az ingatlanátruházásokra vonatko­zik, úgy általánosságban, mint részleteiben el­fogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Wekerle Sándor . pénzügyminiszter úr 1928. szeptember óta, tehát közel két esztendő óta vezeti Ma­gyarország pénzügyeit. (Éljenzés a jobbolda­lon és" a középen.) Meg kell állapítanom, hogy határozott jószándékkal, azonban azt is meg kell állapítanom, hogy sajnos, minden* ered­mény nélkül. (Zaj és ellenmondások a jobbol­dalon és a középen.) T. Képviselőház! Wekerle pénzügyminisz­ter úr. mielőtt pénzügyminiszter lett, ,a Felső­ház pénzügyi bizottságában tartott egy beszé­det, amely beszédben a pénzügyminiszter úr azt mondotta: «Eddig és ne tovább!», azt mon­dotta, hogy Magyarországon a közterheket emelni nem lehet, Magyarországon a magán­gazdaság több terhet nem bír el, Magyar­országnak azon a haladó úton, amely állan­dóan a közterhek emelkedésében jelentkezik, meg kell állania, mert az ország további terhe­ket nem bír el. Most legelsősorban azzal a kérdéssel aka­rok foglalkozni, hogy amióta a pénzügyminisz­ter úr, aki ezzel a programmal foglalta el a pénzügyminiszteri széket, a pénzügyminiszteri székben ül. azóta miként változott a magyar bugdet; tényleg szakítottak-e a felesleg-politi­kával, amely ellen a pénzügyminiszter úr. mielőtt a miniszteri székbe jött volna, kifogá­sokat emelt és hogy azóta emelkedtek-e az ál­lam költségvetésének számoszlopai, igen vagy nem? (Zaj a jobbközépen.) Legelsősorban meg kell állapítanunk azt, hogy a legutóbbi öt esztendő alatt, tehát a sza­nálási költségvetés óta, Magyarországon a költségvetés számoszlopai duplájukra emelked­tek, tehát duplájára emelkedett Magyarorszá­gon öt esztendő alatt a kiadások végösszege és a bevételek végösszege is, ami jelenti azt, hogy ezzel sikerült az államkincstár egyensúlyát fenntartani, egyelőre; jelenti azt, hogy az ál­lamkinestár ügyeit sikerült rendbehozni, ellen­ben egyszersmind jelentette azt, hogy sikerült a magángazdaságot tönkretenni. Amiképpen a szanálási idő kezdetekor, te­hát azon időben, amelyből fejtegetéseimből ki­indulok, Magyarországon a magángazdaságok még jó helyzetben voltak, azonképpen a mai ; helyzetben, a mai szituációban, sajnos, a ma­gángazdaságok katasztrofális helyzetben van­nak. Amikor Wekerle pénzügyminiszter jött és amikor felszólalt a Felsőházban a felesleg­gazdálkodás ellen, akkor 150 millió pengő volt az előző év gazdasági feleslege. Most nézzük mbg a Wekerle-féle kormányzat első esztende­jét, az 1928/29. évi költségvetést. Ha a szám­oszlopokat magunk előtt elvonultatjuk, akkor £8'

Next

/
Thumbnails
Contents