Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

164 Az országgyűlés képviselőházának i T. Ház! Ami az illetékek kirovását illeti, tényleg úgy van, amint a t. képviselő úr mondta: az ügylet megkötése után be kell fizetni. Ezzel szemben bátor vagyok utalni arra, hogy még tavaly törvényes felhatalma­zást kaptam arra< hogy az illetékek behajtá­sára indokolt esetekben halasztást adhassak. Ezzel a felhatalmazással én talán nagyobb mértékben éltem, mint ahogy azt sokan indo­koltnak tartanák. Erre vezethető vissza, hogy ma az országban 80 és egynéhány millió pengőre emelkedett az az összeg, amely mint illetékhátralék mutattatott ki. Felhatalmaztam a pénzügyigazgatóságokat, hogy hathónapig adhassanak az illeték befizetésére halasztást, és ezek a hatóságok bőségesen éltek is ezzel a fel­hatalmazással. Ezért ilyen nagy az illeték­hátralék, amely nem kis mértékben növeli azt az összeget, amely mint köztartozás-hátralék, kimutatás alá kerül. Fábián Béla igen t. képviselő úr ismét visszatért arra, amiről itt ma vita volt, a bír­ságpénzek kérdésére. Ne vegye rossz néven a képviselő úr, de én ezt a vitát nem folytatom. Csak egy megjegyzést teszek: tisztán hangulat­keltésre valló az a felszólítása, hogy a tízezer pengőnél nagyobb jutalmakat tegyem közzé. Üres lapot tehetek le azonnal a Ház asztalára, mert biztosíthatom, hogy egyetlenegy eset sin­csen, amely ilyen összegről szólana. Ellenben semmi kifogásom nincsen az ellen, hogy a bírságoknak az a része is kimutatásra kerül­jön a jövő költségvetésekben, amely eddig azokban nem szerepelt. Megjegyzem, a bírsá­gok egy része ma is szerepel a költségvetésben, mint ahogy a képviselő urak nagyon jól tud­ják és maguk is hivatkoznak rá. Semmi kifo­gásom sincs az ellen, hogy a bírságok másik része is á költségvetésben mint rendes bevétel szerepeljen, mert elvileg azon az állásponton vagyok, hogy a költségvetésben minden állami bevételnek bent kell lennie és a törvényhozás joga, hogy diszponáljon a felett, hogy a befolyt összegek mire fordíttassanak. (Üűy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben teljesen egyetértek, mert biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy sok mindent felhozhatnak a kormány ellen politikai szempontból, (Zaj half elől.) egy azon­ban bizonyos, és ez az, hogy rejtegetni valónk nincsen s ennek folytán a nyilvánosságot abszolúte nincs okunk semmiféle szempontból kerülni. Nagyon sajnálom, hogy Gaal Gaston igen t. képviselő urat nagyon kell kérnem arra, hos'y az ő még r— örvendetesen — ifjú hevét méltóztassék mérsékelni azon kifejezések te­kintetében, amelyekkel a tisztviselői kart és azt az intézményt méltóztatott illetni, amely­nek élén állok.. Lehet ugyan, hogy ilyen nagy karban vannak olyanok, akik tévednek és van­nak olyanok, akik téves intézkedéseket tesznek, ez elkerülhetetlen, ez azonban nem olyan kér­dés, amely a törvényhozást kell, hogy foglalkoz­tassa. Méltóztassék az ilyen eseteket nekem tudomásomra hozni és méltóztassék elhinni, hogy azokat megfelelő szigorral intézem el, ha a szigorúságba ok van. Hiszen ebben a tekin­tetben azt hiszem, valamennyien tudják, hogy milyen pontossággal intézem el a hozzám ke­rülő dolgokat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Legyenek meggyőződve, hogy azok meg-felelő elbírálásban fognak részesülni. Természetesen vállalom a felelősséget minden intézkedésért, amely tárcám körébe tartozik, ezt a felelős­séget azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy egyes alárendelt tisztviselők személyes teve­(-4. ülése 1930 június 6-án, pénteken. déséért a miniszter vállalja olyan értelemben a felelősséget, mintha az. ő hibája volna, hogy ilyen hibák történnek. Bocsánatot kérek, hibák előfordulhatnak, mert hiszen azok is emberek s egy részük túl van terhelve munkával. Az illető talán maga sem veszi észre azt, hogy milyen tévedésbe esett akkor, amikor ilyen in­tézkedéseket tett. Előtte talán egy valorizált érték lebegett és azért kért választ, pedig egy­szerűen ad acta kellett volna tenni az ügyet. Kérem, hogy ilyen szórványos jelenségekből ne méltóztassék általános következtetést le­vonni az egész intézményre. Ami azt illeti, hogy hatáskörömben intéz­kedj ean arról, hogy a hatóságok bírságolási jogukkal csak abban az esetben éljenek, ha az okvetlenül szükséges, s akkor is kíméletesen és mérsékelten, magam is azt mondom, hogy a hatóságok bírságolási joga igen nagy (Gaal Gaston: Ne bízzlák gyerekekre!) és igen éles hatáskör, A magam részéről sohasem bíztattam a hatóságokat arra, hogy ezzel a megtorló jogúikkal éljenek abban az .esetben % amikor^ a rendeleteknek eredményes végrehajtását egyéb­ként is biztosíthatják. Ha azonban ezt a kér­dést objektíve ítéljük meg, mi akik ismerjük a magyar népet, nagyon jól tudjuk, hogy a rend és a hatósági szabályok betartására a nép nehezen szoktatható rá. (Eri Márton : Fi­zetni nem szeret!) Nem minden rendszabály­nak be neim tartása, minősíthető hazafias cse­lekedetnek, s nem minden rendszabálynak megszegése teszi az illetőt rögtön olyan (áldo­zattá, hogy kiérdemli azt, hogy még a tör­vényhozásban is védelembe részesítséik. A ha­tóságoknak nagyon nehéz a soruk, ha rendet akarnak teremteni s ha ma talán nagyobb mértékben is fordulnak elő kihágások, mint azelőtt, ennek oka magára a háborúra és a háború utáni eseményekre vezethető vissza. A hábo'rúra azért ^vezethető vissza, mert ak­kor, amikor az egész nemzet nasryobb kérdé­sekkel volt n elfoglalva és élethalál harcot ví­vott, a belső rend bizonyos mértékig természe­tesen meglazult. A hatóságok nagyobb dolgok­kal voltaik elfoglalva, semhogy apró-cseprő rendszablályokkikal foglalkozhatott volna. Mél­tóztatnak tudni azt, hogy maga a berukkolt katonaság .bizonyos privilegizált helyzetben volt, mert olyan területeken tartózkodott év­számra, ahol a közigazgatási rendelkezésekre nem kellett tekintettel lennie, hanem tisztán a (katonai szabályok voltaik irányadók. Mél­tóztatnak azt is tudni, hogy a háború után — sajnos — erősen meglazult a fegyelem, s meglazult az a rend, amely a közigazgatás rendjének_ kifejezésében foglalható össze. (Éri Márton: Önfegyelmezés!) Egy. ideig még el­tart, amíg az embereknél újra helyreáll az a tudat, hogy a hatóslági rendelkezéseknek min­denekelőtt eleget kell tenni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) és ha azok sérelmesek, akikor azok ellen megfelelően apellálni kell. (Helyes­lés jobb felől és a középen.) Azon a nézeten vagyok, (Gaal Gaston: A hatalimaskodásoknak nem tartozik magát alá­vetni!) hogy ebben az országban nem hatal­maskodásoikikal, (Zaj. — Elnök csenget.) ha­nem igazságos rendszabályokikai a közigazga­tás rendjét igenis fenn kell tartani. (Helyes­lés jobbfelöl és a középen.) Nekem meg kell védenem azt a közigazgatást, amely itt nem védheti magát, s ha egyesek talán helytelenül éltek is a nekik adott diszkrecionárius jog­gal, nagy egészében és nagy 'általánosságban - igenis, meg kell követelnem, hogy vele élje­nek, mert aki nem akarja, hogy bírságot fizes-

Next

/
Thumbnails
Contents