Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

Az országgyűlés képviselőházának sen, az tartsa be a rendéit! (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Elnök: A tanácskozásit befejezettnek nyil­vánítom. A 17. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 18. cím. Kérem annak fel­olvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 18. címet). Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Nem kívánok a szólás jogá­val lelni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! (Nincs jelen.) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Ki a következő szónok? Urbanics Kálmán jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! A nyug­ellátások kérdésénél kénytelen vagyok a t. mi­niszter úr és iá t. Ház figyelmét felhívni a különféle nyugdíjkategóriákra (Zaj. — Hull­juk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fábián Béla: T. Ház! Ha már segélyezés tekintetében különbséget méltóztatik tenni a végzett munka tekintetében állami tisztviselő és állami tisztviselő között, egyben nem lehet különbség. Nem lehet különbség a nyugdíjban az íállami tisztviselők között. Nem lehetséges, hogy ugyanabban a fizetési osztályban nyug­díjharment állami tisztviselő többet, kapjon, a másik pedig kevesebbet kapjon. Amikor az állami tisztviselő az állam. szolgálatába lé­pett, akkor neki megmondották azt, hogy bizo­nyos esztendei szolgálat után ennyi és ennyi nyugdíjat fog kapni. A tisztviselő, fizetéséből a nyugdíjjárulékot aranykoronában levonták. (Gaal Gaston: Részben!) Áz ország rossz gaz­dasági helyzetbe jutott, de ha rossz gazdasági helyzetbe jutott az egyik nyugdíjas részére, akkor rossz gazdasági helyzetbe jutott a má­sik nyugdíjas részére is, vagy pedig az egyik nyugdíjas részére sem jutott rossz gazdasági helyzetbe. En igenis, borzasztó érzésnek tartom ezt a szegény nyugdíjas tisztviselő részére, akinek ebben az országban semmi egyéb jövedelme nincs, mert akiket el méltóztatik itt helyezni kétszeres és háromszoros állásokba, akiknél a nyugdíj csak borravaló, akiknél a nyugdíj tisztán csak arra való, hogy a jelenlegi fizetés kiegészítését képezze, azoknál is nehezményez­ném azt, ha nyugdíjukat nem kapnák meg egyenlő mértékben a másikkal. (Zaj. — Hall­juk! Halljuk! — Elnök csenget.) Lehetetlen azt a helyzetet fenntartani, hogy van két nyug­díjas, aki esetleg ugyanabban a hivatalban szolgjált, de az egyik abban a szerencsés hely­zetben van, hogy neki csak 1925-hen kellett nyugdíjba menni, a másiknak pedig 1924-ben kelllett nyugdíjba menni, s az egyik tisztviselő kevesebbet kap, mint a kollégája, nem beszélve azokról a szerencsésekről, akik olyan helyzet­ben vannak, — amit én azután a magam részé­ről igazán nem értek — hogy nyugdíjban elő­lépnek, mert vannak olyan tisztviselők is. Három kategória van, az egyik az, amely nem kapja meg a teljes nyugdíját, a másik, amely megkapja, a harmadik, amely nyug­ülése 19 ÊÙ június 6-án, pénteken. 165 díjban van, de előlép. (Eri Márton: Hogy le­het az? — Gaal Gaston: A képviselő úr is ismer ilyet! — Erdélyi Aladár: Dolgozott a nyugál­lományban! — Gaal Gaston: Két ilyen nyug­díjast ismerek!) Erdélyi Aladár igen t. képvi­selőtársain azt mondja, hogy dolgozott. Kinek dolgozott, hol dolgozott és mit dolgozott? A hi­vatalban nem dolgozott, mert ha ott dolgozott volna, akkor reaktiválták volna, de ha nem reaktiválták, hanem odahaza ült a kályhasut­nál (Erdélyi Aladár: Talált az jobb helyet is!) vagy más helyen ült, .akkor lehetetlen helyzet az, hogy a többi tisztviselők és magunk is azt olvassuk az újságban, hogy az illető tisztviselő úr, aki ennyi és ennyi esztendő óta nyugdíjban van, egy szép napon a nyugdíjában előlép. Ez sohasem volt szokásban, ezután se le­gyen szokásban. Azt kérem a miniszter úrtól, — hiszen alig pár százezer pengőről van szó — hogy ezt az egész (nyugdíjazási igazságtalanságot szüntesse meg, mert ezt én az állam erkölcsi kötelezett­sége be nem tartásának vagyok kénytelen te­kinteni. Ez csak egy csekélyke részét venné igénybe a bírságpénzeknek. Ha például ide jönne a t. miniszter úr azzal a kéréssel, hogy kérné a költségvetési felhatalmazást a bírság­pénzek felhasználására, mindjárt azt monda­nám, hogy igenis, a felhatalmazást megadjuk a költségvetésben, de ezzel a legelsősorban méltóztassék a nyugdíjasokkal isizemben elköve­tett igazságtalanságokat kireparálni. En tehát igenis, kérem a t. miniszter urat, hogy a nyug­díjasok közti igazságtalanság kiküszöbölésére már az appropriációnál találjon módot. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e .még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát be­zárom és a tanácskozásit befejezettnek nyilvá­nítom. A cím meg nem támadtatván, azt elfo­gadottnak jelentem ki. Következik az állami üzemek költségveté­sének XXVI. fejezete, kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa as ál­lami üzemek költségvetésének XXVI—XXVIL fejezeteit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Következik az állami költségvetés IV. fejezete. 1. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): IV. fe­jezet. Felírva nincs senki. Fábián Béla: Szót kérek! Elnök: Fábián Béla képviselő úr szólni kíván. Fábián Béla: T. Képviselőház! Az állam­adósságok címénél meg kell, hogy ragadjam az alkalmat arra, hogy a t. pénzügyminiszter úr­hoz csak néhány rövid szóval kérdést intézzek az innsbrucki^ egyezmény tárgyában. Mint a Képviselőház nagyon jól tudja, az innsbrucki egyezménynél csak ideiglenes meg­állapodás történt 1930 január l-ig, ez a kér­dés tehát ebben az esztendőben kell, hogy ak­tuálissá váljék. Minthogy az innsbrucki egyez­ményben látok bizonyos pontokat, bizonyos fenntartásokat a jövő fizetésekre vonatkozó­ba 0- amelyeket én aggályosnak tartok és mint­hogy úgy hallom, hogy az innsbrucki egyez­mény megfelelő kiegészítése tárgyában Párizs­ban folynak és folytak bizonyos 'megbeszélé­sek, amelyek nem vezettek eredményre, ameny­nyiben van rá lehetőség, hogy a miniszter úr

Next

/
Thumbnails
Contents