Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-404

Az országgyűlés képviselőházának 4-04. fenntartásának nemcsak az indokoltsága nincs meg-, de határozottan hátrányos és sérelmes az állampolgárok igen nagy részére. Utalok arra, hogy a mai időkben, amikor — sajnos — az ingatlanoknak oly nagy tömege árverés alá kerül, is az árverési vételártömegek'bírói letétkjént kezeltetnek, nemcsak hónapokon, hanem sokszor esztendőkön keresztül is, az a visszás helyzet áll elő, hogy a királyi kincstár ezek után a bírói letétek utam egy árva fillér kamatot sem fizet, ellenben az az adós, akinek az ingatlanát elárverezték, a hitelezőik részére — miután a kamat ez alatt az idő alatt is fclyik — 10-;-12 és megfelelő százalékú kamatokat fizet, úgyhogy kétszeres vesztesé«* éri ezt a szerencsétlen embert. Egyfelől az ő tömege kamat nélkül hever, másfelől vele szemben a kamatok állandóan folynak, fel számíttatnak s bíróilag soroltatnak is ebből a tömegből. Azért^ is helytelennek és a mai viszonyok között már meg nem állónak tartom ezt, mert hiszen a királyi kincstár mindennemű köztartozások után jelentékeny kamatokat számít fel még ma is, de különösen felszámított a múltban. 6—24% között variáltak időnként azok a kamatok, amelyeket különböző köztartozások után mindenkor a királyi kincstár javára felszámítottak. A béke idejében a bírói letétek után 3.5% kamatot fizetett a királyi kincstár, ezek tehát mindenkor gyümölcsöző letétek voltak. Semmiképpen sem tudom megérteni az indokát annak, hogy ma teljesen kamatmentesen heverjenek a kincstárnál jelentékeny összegek akkor, amikor a bankkamatláb 6—8% között variál, akkor, amikor a magánintézeteknél is 6—10% kamatot fizetnek a lekötött betétek után (Ügy van! a jobboldalon.) Ezen indokok alapján — azt hiszem — teljesen méltányos és szükséges, hogy reparálta ssék az az 1920. évi rendelet, amelv — úgv gondolom — csupán feledékenységből maradhatott meg ma is élő rendeletnek. A másik körülmény, amelyre bátor vagyok a pénzügyminiszter úr figyelmét felhívni, ugyancsak ilyen természetű. Korábban, békeidőben a vételi illeték kiszabása mindig olymódon történt, hogy az adóhivatalok akkor szabták ki az 5%-os, illetve a múltban 4.3%-os illetéket az ingatlanvételek után, amikor a tulajdonjog bekebelezéséről a telekkönyvi hatóság- útján értesítést nyertek. Ugyancsak 3920-ban történt olyan pénzügyminiszteri rendelkezés, — tökéletesen helyesen, mert a romló vem ezt a rendelkezést is indokolta^— hogy a vételi szerződések azonnal, a szerződés keltétől számított 15 napon belül bejélentendők. a királyi adóhivatalok a vételi illetékeket, amely 5%-ban állapíttatott meg, kiszabják, és az ese

: dékessé is válik a kiszabás kézbesítésétől számított 15 nap alatt, tekintet nélkül arra, hogy a vételből telekkönyvi tulajdon lesz-e, vagy nem, s tekintet nélkül arra, hogy ez a vétel valósággal r>erfektuáltatik-e, vagy nem. T. KéDviselőház! Ugyanazok az indokok, amelyeket az előbb felhoztam, szerintem ezen a helyen is tökéletesen megállanak, s most már itt az ideje annak, hogy talán újból visszaállíttatnék az a békebeli állapot, hogy^ csakis a telekkönyvi hatóságtól nyert értesítés után szabassanak ki a vételi illetékek. Ennek helyes mdoka volna egyfelől az, hogy eleje vétetnék különböző vitáknak, eleje vétetnék annak, hogy illeték fizettessék akkor is, amikor a vétel talán telekkönyvileg nem lesz keresztülvihető, és elimináltatnék az is, hogy különböző KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIX, ülése 1930 június 6-án, pénteken. 161 visszatérítéseknek, különböző folyamodásoknak legyen helye. (Ügy van! a jobboldalon.) De különösen nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a mai viszonyok között azért is, mert a vételi kedvet is emeli az, ha a vevőnek a kincstári illetéket nem kell azonnal megfizetnie. Igen jelentős szempont ez különösen manapság, amikor arról beszélünk, hogy bizonyos ingatlanok parcellázását igyekszünk megkönnyíteni, s a földbirtokpolitikának lényeges kiegészítő része lenne, hogy parcelláztassanak ingatlanok. Azt hiszem, a vételi kedv emelésére is alkalmas volna az, ha a vételi illetéket nem azonnal, hanem csak a telekkönyvileg is teljesített ügylet után kellene megfizetni. Ezért tisztelettel kérem, méltóztassék úgy az első, mint a második kérdést, amelyet — azt hiszem — a való életből, a gyakorlati életből merítettem, s amelyek különösen a gazdaközönség érdekeit vannak hivatva szolgálni a jelen időkben, megfontolás tárgyává tenni. Törvényhozási intézkedés sem szükséges sem az egyikhez, sem a másikhoz; rendeleti úton mind a kettő reparálható a közönség érdekeinek megfelelően. A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: Nem óhajtok felszólalni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: Nem kívánok szólni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Fábián Béla! (Zaj a jobboldalon. — |Gaal Gaston: Ezt is sokallják?) Fábián Béla: T. Képviselőház! Kénytelenek vagyunk ebben a lkérdésben a harcot minden egyes pontnál újból és újból megkezdeni, sőt továbbmenve, kénytelenek vagyunk ezt a kérdést az állami élet egy elsőrendű kérdésévé tenni azért, mert igenis tudni akarjuk telj eis részletességgel, hogy mi történik a bírságpénzekkel. Itt arra az 1,100.000 pengőre kell hivatkoznom, amely ennél a címnél, mint bírságpénz, fel van véve. Abban am esetben, ha a pénzügyminiszter úrnak az a felfogása, Üogy egyes tisztviselőket a jobban végzett munkáért jutalmazni kell, kérjük közzétenni ezeknek a tisztviselőknek listáját. (Mozgás a jobboldalon.) Csak azok névsorát kérjük közzétenni, akik évente 10.000 pengőnél többet kapnalk. Méltóztatnak látni, hogy milyen szerények vagyunk. (Gaal Gaston: Mi van ennél titkolni való?) A pénzügyminisztériumi uraiknak nincs csodálkozivalójuk ezen a kérésen, mert méltóztassék elhinni, hogy megelégszünk azzal, ha csak azoknak: az uraknak jegyzékét, tudatják az országgal, akik évemként 10.000 pengőnél többet kapnak. Nekünk igenis jogunk van tudni azt, hogy azokkal a pénzekkel mi történik, amelyek bírságpénz címén befolynak. Kérünk tehát az. egész költségvetésre vonatkozólag és az összes bírságágazatokra vonatkozólag egy részletes kimutatást. Miért? Azért, mert a pénzügyminiszter úr ugyan az előbb azt mondotta, hogy ezíeket a bírságpénzeket elengedik kegyelemből még akkor is, amikor jogerős határozatról van szó; tessék azonban csak Szilágyi Lajos képviselő urat megkérdezni, hogy az ő kerületében mi a helyzet, vagy tessék akárhányat az urak közül megkérdezni, hogy inean egy külön elemi csapás-e m,ár a népre nézve a bírságpénz. Mert hiszen nem egy, nem két, nem öt, nem tíz ember van itt megbüntetve, hanem végesvégig, az állami 24