Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-401
8 Az országgyűlés képviselőházának U amit itt elvettek, — s megjött a vámon, amit elvettek .a réven — hát erre vonatkozólag-• is csak cáfoló adatokkal szolgálhatok. A népies gazdasági oktatásra ugyanis a földmívelésügyi tárcánál 30.000 pengővel kevesebbet vettek fel az idén, mint tavaly; a gazdasági népkönyvtáraik pótlására tavaly 20.000 pengő volt felvéve, most 10.000 pengő; a téli gaz'dasági időszaki tanfolyamoknak, a mezőgazdasági szakiskolák keretében való létesítésére tavaly 200.000 pengő volt beállítva, most pedig egy krajcár sincs a földmívelésügyi tárcánál, s ugyanott a gazdasági népkönyvtárak felállítására tavaly 130.000 pengői volt felvéve, most egy krajcár sincs. Azt gondoltam volna tehát, hogy majd! a kultusztárca költségvetésében gondoskodnak azoknak az összegeknek pótlásáról, amelyeket előre nem látóan és a magyar nemzeti közművelődés ügyén seíbetütőleg a földmívelésügyi tárcánál elvontak pénzügyi köreink a mezőgazdasági népoktatás fejlesztése elől. Sajnos, itt is egy nagy negatívummal találkozunk, annak dacára, hogy a mezőgazdasági népiskolák olyan sikeresen működnek az országiban, hogy működlésükhöz odatapad a nép szeretete; nem kell ödla erőszakkal bevinni a .gyermekeket, hogy tanuljanak, mert előírja a rendelet és a regula, mennek, sőt később is felkeresik azok is' az iskolák padjait, akik már onnan kikerültek. A mezőgazdasági népiskolai kiállítás, amelyet legutóbb a tenyészállatvásárral kapcsolatban rendeztek, amelyet magam is láttam, olyan gyönyörű eredménnyel járt, hogy maga Békéssy miniszteri tanácsos úr, a háziipar főfelügyelője, aki a vándortanfolyamokat is rendezi, aki tehát nem tartozik ennék a tárcának kereteibe mint dirigáló exponens, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott róla. Be a t. kultuszminiszter úr is azt mondotta a bizottsági ülésen, hogy egyedül a gazdasági népiskola az, amely népünknek helyes gazdasági oktatást adhat. Mégis most a beruházások összegénél is 410.000 pengővel csökkentjük az ezen tárca dotálására^ ma is feltétlenül szükséges összeg előirányzását. Ëz azt jelenti, a t. előadó úrral ellentétben, hogy nem megfelelően csökkentették a dologi kiadásokatDe menjünk tovább. A népoktatás — méltóztatik mondani nagyon helyesen t. előadó úr — gerince magának az egész állami kulturális politikának. Hogy miképpen van annak ható ereje, az attól függ, hogy milyen ez a népoktatás. Végtelen sajnálatos tény, amit méltóztatott szintén konstatálni, hogy mégis jelenleg még 4400 tanteremre és megfelelő számú tanítóra van szükség az országban. Engedelmet kérek, egy tízéves rendszer működésével állunk ^szemben és ennek bírálatát gyakoroljuk, hat tíz esztendő óta nem jutott volna, — noha elismerem, hogy a kultuszminiszter úr nagy számmal állított fel népiskolákat, de nem elegendő arányban — hát nem jutott volna további megfelelő összeg arra, hogy ezt a kiáltó, ezt a nemzeti önérzetet és magyar öntudatunkat sértő arányszámot, a 4400-as hiányt kedvezőbb formában megváltoztassuk 1 ? Azt méltóztattak mondani, hogy azért nem lehet a titkos választójogot behozni az országba, mert a nép még nincs megfelelő kulturális készültséggel ellátva. Engedelmet kérek, ha most több százezer anafabétat hagynak ez országban írni-olvasni tudás nélkül, aikiket majd mind odamasiroztatnak, minit akik képtelenek titkosan választójogot gyakorolni s akiket ezért kell különböző eszközökkel, csendőrökkel és karhatalommal nyiltan szavaztatni, akkor méltóztassanak alapot, iskolákat 01. ülése 1930 június 3-án, kedden. adni nekik, hogy csakugyan a t. kormány megítélése szerint is elérhesse ez a nép azt a «kultúrfokot,» amelyen a titkos választójogra csákugyan «érettnek» méltóztatik tartani még akkor is, ha a titkos választójog gyakorlása a mostani rendszer politikájával ellentétes irányban csúcsosodik ki. De menjünk tovább. Az általános nemzeti Programm az» hogy a közművelődésnek intenzív fejlesztését, a kulturális előrehaladás títján való cselekedeteket, ténykedéseket abból a szemszögből kell megítélni, hogy vájjon a lehetőségek mértéke szerint megtettünk-e mindent, másrészt azoknak a kulturális tevékenységeknek irányvonala — hogy úgy mondjam, aranyfonala — olyan volt-e, amit a nehezebb pénzügyi helyzet folytán nem voltunk kénytelenek saját kezünkből kiereszteni. Nem volt-e olyan kiadás, amely elmaradhatott Volmac nem volt-e olyan kiadás, amelynek folytatása esetleg olyan hasznos és célszerű kulturális beruházások eszközlése elől zárja el az utat, ami a leghatározottabban a nemzeti közművelődés kárára van. Tovább is kell menni: megvolt-e az arány a kultiirális kiadások eszközlésénél a nép, az adózó polgárság, a lakosság teherbíróképességének figyelembevételével. Tudom, hogy a kultúra szolgálata minden pénzt megér. Tudom» hogy ettől semmi áldozatot nem szabad sajnálni, azonban mégis számot kell vetnünk azzal, hogy amikor kiadásokat eszközlünk kulturális téren, — mint évekre visszamenőleg cselekedte a tisztelt kultuszminiszter úr — akkor nem volt-e csakugyan olyan kiadás, olyan beruházás, amit elmellőzlhetett volna. Mielőtt azonban ezt konstatálnám, egy megjegyzést kívánok, tenni, nevezetesen azt, hogy én a nemzeti kulturális fejlődésnek és haladásnak minél magasabb színvonalra való' emelését, minél intenzívebb munkál ásat a revízió ügyében is. hasznos szolgálatnak vélem a magyar jövendő számára. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A kultúrfölény biztosítása, amely a tisztelt miniszter úr szájából ékesen zengő szózatot képez, és amelynek — elismerem — sokszor igyekszik is a gyakorlatban érvényt szerezni, magának az irredentizmusnak, az egész Nagy-Magyarország visszaszerzésének szolgálatát jelenti. (Ügy van! r jobbfelől.) Egy gazdasági bajokban sínylődő, majdnem az Összeroppanás végveszélye előtt álló nemzetnek azonban számot kell • vetnie azzal, hogy mit, mikor és mennyit bír. Itt térek hogy — noha elismerem a magyar tudós világnak és tanároknak minden arra való képességét, munkásságának eredményeit általános tudományos szempontból, nemcsak hazai, hanem európai vonatkozásban is — nem lett volna szabad az egyetemek fejlesztésénél olyan nagy lépésekkel törtetni előre, mint ahogy a t miniszter úr azt cselekedte. Itt a költségvetésben — ezt szóvá kell tennem mindamellett, hogy Hódmezővásárhely szomszédos város Szegeddel, és egyébként is végtelen nagyra tartom Szegednek kulturális erőfeszítését, amelyet maga a város is kifejt a nemzeti előrehaladás tekintetében — méltóztatik adni a szegedi egyetemi új építkezésekre újabb 700.000 pengőt, mint tavaly is. Azután a beruházások rovatánál a szegedi természettudományi intézet építésére az iskolánkívüli népművelés címe alatt újra 900.000 pengő jut, mint tavaly is, ugyanezen 24. cím másik rovatában pedig népművelési előadások, tanfolyamok, szemléltető eszközök költségére az egész országra mindössze 20.000 pengő van előirányozva a tavalyi 29.200 pengővel szemben. Népkönyvtárak 10.000
