Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-404
160 Az országgyűlés képviselőházának < Fábián Béla: Már be is fejezem mondanivalómat Ha egyszer méltóztatik beszélni ezekkel a tisztviselőkkel, akkor meg vagyok győződve róla, hogy a miniszter úr lesz az, aki a legkegyetlenebb erővel végét fogja vetni, ennek az egész rendszernek. (Propper Sándor: Még jobban ki akarják építeni a hizantinizmust!) Elnök: Szól ásna kö vetkezik T Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki. r Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: T. Ház! Nem kívánom a t. Házat untatni azzal, hogy azt a kérdést, amelyre az előbb egész kimerítően voltam bátor már megfelelni, ismét előhozzam, de az előbb felszólalt Fábián igen t. képviselő úrnak felszólalására kénytelen vagyok egy megjegyzést tenni. A képviselő úr adatait egy memorandumból veszi, amely memorandumról nekem nincs tudomásom. A képviselő úr azt mondja, hogy 3 millió pengőre teszik a segédhivatali alkalmazottak azt az Összeget, amely bírságokból befolyik. (Fábián Béla: Nem, bocsánatot kérek: amit a pénzügyminiszter úr ilyen dugsegélyezés céljaira fordít!) Azt hiszem, a képviselő úr nomenclaturája szerint dugsegély az az összeg, amely a bírságokból folyik be, (Fábián Béla: Nem, azonkívüli van más is!) mert nem hiszem, hogy a törvénybe foglalt összeget méltóztatnék ezzel a «dugsegély» névvel illetni. Méltóztassék megegyezni azokkal, akikkel érintkezésben van a képviselő úr ezekben a kérdésekben, hogy ők mit értenek alatta. A jutalmakra és segélyekre más forrás nincs, mint a költségvetésben lévő és a bírságokból befolyó összegek. A bírságokból pedig nem három millió, hanem ezidőszerint kb. 300.000 pengő folyik be, (Felkiáltások jobbfelől: Nahát!) s a bírságbevétel állandóan csökkenő irányzatot mutat. (Mihálffv Vilmos: Jó értesülés!) Ennek a csökkenésnek oka pedig a pénzügyi igazgatás magatartása, amely igazgatást más beszédeiben állandóan támadni méltóztatik és amelynek tisztviselőit álJandóan meg tetszik gyanúsítani azzal, hogy azért olyan szigoníak, hogy ez a bírságalap nőj jön, holott ez legélénkebb cáfolatát leli abban, hogy ez a bírságalap állandóan csökken. Ez részben a pénzügyigazgatás sikerességét bizonyítja, részben pedig azt a humánus, elnéző elbánást, amellyel a bírságokat kis öszszegben állapítják meg, és amelyeket fellebbezések folytán az én hatáskörömben is mérsékelek vagy törlők minden olyan esetben, amikor nem emberi romlottság, nem direkt haszonszerzés, hanem jóhiszemű tévedés vagy menthető emberi gyengeség az indító ok. Amikor pedig az ügy nem az én hatáskörömbe tartozik, kegyelmi útra terelem a kérdést, még akkor is, ha a bíróság állapította meg a bírságot. Erre vonatkozólag csak ezt voltam bátor megjegyezni. Méltóztassék azonban megengedni, hogy nyilatkozzam arról a két kérdésről, amelyekről az előbbi felszólalásomban még nem nyilatkoztam. Az egyik az, amit Herrmann igen t. képviselő úr a tegnapi ülés legvégén hozott fel, s amire akkor már nem volt alkalmam felelni, t. i. a soproni bánya- és erdő mérnöki főiskolánál a doktori cím adományozásának kérdése. A magam részéről teljesen egyetértek az igen t. képviselő úr által ebben a kérdésben mon4. ülése 1980 június 6-án, pénteken, dottakkal s a kultuszminiszter úrral tárgyalást folytatok, hogy ez a kérdés végre-valahára úgy oldassék meg, ahogy az megfelel e régi és hírneves főiskolánk ama pozíciójának, amelyet a tudományos világban ma is elfoglal úgy a belföldön, mint a külföldön. Nagyon fájlalom, hogy azért, mert ma még a doktori cím a főiskolán nem adományozható, az ott diplomát nyert emberek hátrányban vannak azokkal szemben, akik külföldi hasonló iskolákat végeztek, s külföldi elhelyezkedési lehetőségüknél is akadályokba ütköznek. Méltóztassanak megnyugvással tudomásul venni, hogy a magam részéről mindent elkövetek, hogy ez a kérdés ilyen értelemben nyerjen megoldást. (Helyeslés.) Az előbb Bárdos t. képviselő úr felhozta azt is, hogy a házadómentességek, amelyeket mi nyújtottunk a múlt évben, nem használtattak ki, illetőleg nem lehetett azokat kihasználni, mert nem állt megfelelő tőke az építtetők rendelkezésére. Bátor vagyok ennek folytán a t. Háznak bejelenteni, hogy a háKadómentességek meghosszabbítását szándékozom kérni a törvényhozástól. Felhozta a képviselő úr azt is, hogy a ráépítésekre nem adta meg a töirvény a 30 éves adómentességet. Ez tény, de ez év végéig 20 évi adómentességet adtunk. Ha nem történik külön törvényes intézkedés, akkor ez év végétől visszaállna a 15 évi adómentesség. Kérni fogom azonban a felhatalmazást a ráépítéseikre vonatkozó adómentesség meghosszabbítására nézve is. (Helyeslés. — Bárdos Ferenc: Harmincéves adómentességet gondol a miniszter úr 1 ?) úgy, ahogy a törvényben van. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 16. cím meg* nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 17. cím. Kéremi a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 17. címei): Kálmán Jenő! Kálmán Jenő: T. Képviselőház! A kivételes intézkedésekről szóló törvényes rendelkezések alapján még az 1920. évben kiadatott az 5598—1920. számú miniszterelnöki rendelet, amely szerint 1920 január 1-étől a királyi kincstár kamatot sem a külföldiek javára szójó, sem más bírói letétek után nem fizet és őrzési díjat á letétek után nemi számít. Ez a rendelet 1920 január 28-án jelent, meg és úgy^ 'rendelkezett, hogy az a kihirdetés napján életbelép. Másnap azután a pénzügyminiszter megfelelő rendelettel klözzé is tette ezt. A m. kir. igazságügyminiszter kiésőbb, 1924. évi július hó 23-án 33.700—1924. szám alatt egy rendeletet bocsátott ki a bírói készpénzletétek kezelése tárgyában. Ennek a Rendeletnek 22. §-a szerint a rendelet életbelépésének napjától bírói letét után a királyi kincstár kamatot nem fizet, másrészről azonban a feleknek őrzési díjat sem kell fizietniök. Ez a rendelet azután á pénzügyminiszter- megfelelő lendeletévei a pénzügyi utasítások között meg is jelent. Ennek a rendeletnek kibocsátása annakidején teljesen indokolt és helyes volt azért, mert hiszen a folytonosan romló pénz, az infláció indokolttá tette azt, hogy á folytonosan romló és értékükben csökkenő pénzek. letétek után a királyi kincstár ne fizessen kamatot. Úgy gondolom azonban, hogy ma, amikor a pénz már teljesen stabil, e rendelet
