Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
Az országgyűlés képviselőházának UOS. Nem is mondtam!) Bocsánatot kérek, akkor félreértettem, de úgy értettem, hogy ezt kifogásolni méltóztatott. Az államnyomda célja az, hogy bizonyos nyomtatványokat, amelyeknek nem célszerű a magániparba való kiadása, csináljon meg s bizonyos, különös szigorú elszámolás alá tartozó nyomtatványok elkészítését végezze. Erre azonban állandó munkásokat kell tartanom; azt hiszem, egyetért a képviselő úr velem abban, hogy nem küldöm el őket időközben; ha nincs szükség reájuk. Nekem úgy kell berendezkednem, hogy el tudjam végezni, ha nagyobb munkateljesítményre van szükség. Tartani vagyok kénytelen a munkásokat csak azért, hogy amikor szükség van reájuk, megfelelő létszámban legyenek. Amit csak lehet, elkövetek, hogy elboesájtást itt ne kelljen csinálni. Méltóztatik tudni azt is, hogy részükre nyugdíjigény is van biztosítva. Az államnyomda munkásviszonyait nem rendezhetem úgy, mintahogy rendezve van egy magánnyomda, mert hiszen itt nem arról van szó, hogy munkásokat tartok, amikor megfelelő munkánk van, hanem tartjuk őket azért, hogy az államnyomda állandóan üzemképes állapotban legyen. Igen t. Képviselőház, azt hiszem, hogy ezzel nagyjából reflektáltam a felvetett kérdésekre. Meg csak Farkas Géza igen t. képviselő úrnak kell válaszolnom arra a beszédére, amelyet talán nem minden tendencia nélkül a pénzügyig tárca keretében mondott el, pedig az én tárcám keretébe semmiféle vizek, de rendezetlen vizek a legkevésbbé sem tartoznak. (Farkasházi Farkas Géza: A földmívelésügyi miniszter úr ideutasított!) Méltóztassék megengedni, nem akarom ezt áttolni egy másik tárcára, s mondhatom, hogy nagyon sajnálom, hogy ebbe a költségvetésbe erre a célra nem tudtam megfelelő összeget bevenni. Ha nekünk feleslegeink lennének, akkor mindenesetre úgy, mint más évben, ez a cél is bevétetnék a programma a, minthogy azonban ilyen feleslegek ebben az évben nem állanak elő, ennek folytán nem is tudok ennek a kívánságnak eleget tenni. Ezt a kérdést azonlban annyira fontosnak tartom, nemcsak az illető vidékek szempontjából, hanem országos szempontból is, hogy abszolúte nem zárkózom el az elől. hogy ha a felveendő államkölcsön hovafordításáról lesz szó, erre a célra^ is megfelelő összeg vétessék fel és ez a kérdés is rendeztessék. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Méltóztassék megengedni azt is, hogy egy el nem mondott beszédre is válaszoljak. A Krisztián igen t. képviselő úr által említett tagosítás problémája is olyan kérdés, ahol nézetem szerint azzal, hogy rövid időre kölcsönt nyújtunk, a problémát helyesen megoldani nem lehet. Ezeket a kölcsönöket valamivel hosszabb időre kell elosztanunk és ezt nem tudjuk máskép megoldani, mint hogyha a birtokosokat hosszabblejáratú kölcsönhöz juttatjuk. Az állami segítséget úgy képzelem el, 'hogy a súlyos kamattehernek egy részét a közérdek szempontjából viseljük, a helyett hogy egy összegben nyújtsuk a segítséget. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt voltam bátor a felhozottakra előadni és kérem a t. Házat, méltóztassék költségvetésemet megszavazni. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások jobbfelől: Éljen a pénzügyminiszter!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyi tárca költségvetését és vele kapcsolatban^ az állami üzemek költségvetésének XXVI. és XXVII, ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 149 i fejezetét, valamint a költségvetés IV. és V. I fejezetét általánosságban a részletes tárgyalás ! alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) i A Ház tehát a pénzügyi tárca költségvetését j és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetésének említett fejezeteit általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a címet). Elnök: Szólásra ki van felirakozva? Héjj Imre jegyző: Usetty Béla! (Nincs jelen!) Steuer György! (Zaj.) Steuer György: A pénzügyminiszter úr kijelentései után nem kívánok szólni. Héjj Imre jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! (Nincs jelen!) Kálmán Jenő! (Nincs jelen!) Szabó István! (Nincs jelen!) Schandl Károly! (Nincs jelen). Eri Márton. Elnök: Előbb még tisztáznunk kell, hogy Steuer képviselő úr, akinek a nevét felolvasták, kíván-e beszélni. Ha jól értettem kijelentette, hogy a szólástól eláll? Steuer György: Igen, elállók a szótól. Elnök: Akkor Eri Márton képviselő urat illeti a szó. Eri Márton: T. Képviselőház! A házbérkérdéssel kapcsolatban kívánok a pénzügyminiszter úrhoz egy kérést intézni. Azt thiszem, hogy a lakbérosztályok megállapításánál méltánytalanság történt egyes községekkel. Ilyen például Ujdombóvár. Űjdombóvár emporiális hely, amelynek tizenötezer lakosa van és mégis az ötödik lakbérosztályban van. Ez lehetetlen helyzet. Tudom, hogy ez a kérdés most el van intézve, de azt kérem, méltóztassék egy újabb vizsgálat rendjén meggyőződni észrevételem alaposságáról és amennyiben méltóztatnak meggyőződni erről, kérem a miniszter úr kiigazító rendelkezését. Amennyiben kérésemet nem méltóztatik megfelelőnek találni, kívánságomtól elállók. Ez a tiszteletteljes kérésem a miniszter únhoz, (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Elnök: Óhajt a képviselő úr szólni? Szinyei-Merse Jenő: Igen! Héjj Imre jegyző: Szinyei Merse Jenő! Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! A kultusztárca tárgyalásánál felszólalt képviselőtársaim közül igen számosan tették szóvá a nem állami tanítók javadalmazásának kérdését. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a kérdés, bármennyire égető és fájó és bármennyire is orvoslásra szorul, a mai pénzügyi viszonyok mellett kielégítő megoldásra egyelőre nem számíthat. Bátor vagyok ezzel kapcsolatosan a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét ennek a kérdésnek egyik olyan részére felhívni, amely — úgy hiszem — anyagi áldozat nélkül megoldható volna, ez pedig az, hogy ezek a nem állami tanítók helyi javadalmazásuknak pénzbeli részét nagyon elkésve kapják. Ez a kérdés összefügg azzal az általunk ismert nehéz helyzettel, amelyben ma a községek háztartása szenved, ami viszont összefüggésben van az adófizetőknek nagyon súlyos helyzetével. Nagyon jól tudjuk tapasztalásból, hogy a községekben az adók milyen nehezen folynak be. s hogy milyenkésedelemmel fizetik az adózók az esedékessé vált adókat. Ennek következménye azután az, hogy az úgynevezett helyi javadalmazású alkalmazottak, akik közé sorolhatók úgy tudom, többek között a községi jegyzők is, a hó 1-én esedékes fizetésükhöz nem jutnak hozzá és mind sűrűbben ismétlődnek ama jelenségek, hogy a községek alkalmazottaik fizetésének folyósíthatása 21*
