Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

150 Az országgyűlés képviselőházának céliából kénytelenek függő kölcsönökhöz nyúlni. Ezeknek a függő kölcsönöknek a felvételét azonban nagyon sok körülmény gátolja és késlelteti és mindazok az alkalmazottak, akik a községek háztartásából nyerik illetményeiket, — különösen a nem állami tanítók, akik az alacsony búzaár folytán amúgy is lecsökkentett fizetést élveznek — olyan későn kapják meg a fizetésüket, hogy az embernek igazán csodálkoznia kell, miből tudják ezek fedezni saját háztartásuk szükségleteit. Ügy vagyok értesülve, hogy különösen a nem állami tanítók részéről több ízben előterjesztéssel éltek az illetékesekhez, A magam szerény megítélése szerint nem tartom ezt a kérdést olyan nehezen megoldhatónak. Ha a mélyen t. pénzügyminiszter úr méltóztatik ezzel a kérdéssel foglalkozni, bizonyára találni fog olyan megoldást, amely lehetővé teszi, hogy a községeknél befolyó adókból a nem állami alkalmazottak esedékes illetménye idejekorán kifizettessék és ez,a községek és a pénzügyi kormányzat között nyerjen elszámolást. Erre volnék bátor felhívni a mélyen t. pénzügyminiszter iir nagybecsű figyelmét és ismételten kérem, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert igazán nem lehet közömbös, hogy ezek az alkalmazottak, akik a mostani búzaárak miatt már amúgy is lecsökkentett fizetést élveznek, nem kellő időben kapják kézhez illetményeiket. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héli Imre jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? ' Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. K-Övetkezik? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. r Minthogy a pénzügyminiszter úr nem óhajt nyilatkozni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az első címet elfogadta. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2—7. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 8. címet): Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! A túloldalon már gyakran sürgették és kérték a pénzügyminiszter urat arra, hogy az^ úgynevezett illetékkódexet, amely egyszer már majdnem a megjelenés stádiumába jutott, legyen szíves kibocsátani. En most ezt a kérdést^egészen más szempontból hozom szóba és felhívom az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figvelmét azokra 'az anomáliákra és helytelenségekre, amelyek az 1920 : XXXIV. törvénycikkben foglaltatnak és amelyek a gazdasági viszonyok mind nehezebbé válása következtében mind kirívóbban érvényesülnek. Csak két esetre, két körülményre hívom fel a, szíves figyelmet. Az esryik a tulaj donátruházásokkal kapcsolatos haszonélvezettel terhelt ingatlanokra vonatkozó értékmegállapítás. Ez a gyakorlatba egyáltalában nem ment be helyesen és ennek következtében például, a napokban olyan eset volt a kezemben, amelynél egy közséeri elöljáróság által 1200 pensrŐre értékelt ingatlan illetéke egy 60 éven felüli asszonynak életjáradékkal való megterhelése következtében 3200 pengő után ro. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. vatott ki. Ilyen eset nem áll egyedül, hanem nagyon sok ilyen eset van Ugyancsak nem egészen helyes az 1920. évi XXXIV. tc.-nek az a rendelkezése, amely az illeték megfizetésére vonatkozó halasztást az ingatlanátruházások esetében csak kizárólag, szorosan az örökösödési esetekre korlátozza, holott gyakran előfordul, hogy családokban az örökséget megelőzőleg vagy más körülmény folytán állanak elő bizonyos átruházások és vagyonrendezések, aminek következtében elŐállanak illetékkötelezettségek, amelyek ugyanolyan méltányosságot tesznek indokolttá, hogy csak bizonyos idő múlva következzenek be az esedékesség feltételei. E körül az N-jegyzékbe való vétel körül nagyon körülményes és nehéz^ az eljárás és egyáltalában nem foglal magában az 1920 : XXXIV. . te. az életnek megfelelő rugalmas rendelkezéseket. Erre való tekintettel én csak azért voltam bátor felszólalni, hogy midőn a pénzügyminiszter úr bizonyára éppen az ellenzék által történt sürgetés következtében is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az illetékre való jogszabályokat kodifikacionálisan kibocsátja, és miután tudom, hogy erre vonatkozólag arról is szó van, hogy esetleg törvényhozási úton történjék intézkedés, felhívjam a pénzügyminiszter úr és a pénzügyi kormányzat figyelmét ezekre az 1920 : XXXIV. tc.-ben foglalt intézkedésekkel kapcsolatos rendelkezésekre, hogy ezeknek megváltoztatása szükséges. A magam részéről is arra kérném a pénzügyminiszter urat, hogy legyen szíves éppen a nehéz viszonyokra való tekintettel itt mielőbb megfelelőbb intézkedéseiket tenni. (Helyeslés.) Ügy áll a dolog, hogy a mai nehéz pénzügyi helyzetben éppen az illetékfizetéseknél adott halasztás folytán nyert a kormány bizonyos tartalékot, amelyre a jövőben számíthat. Tudtommal ez a tartalék nem is olyan jelentéktelen, és minden tekintetben figyelembe jön az államháztartás szempontjából. Ha tehát ebben a tekintetben bizonyos könnyebbséget engedünk a közönségnek és ezzel a mai nehéz viszonvok között segítségére sietünk, akkor ezzel az államháztartás és a kincstár semmi sérelmet nem szenved, hanem tulajdonképpen csak még inkább biztosítja ezeknek az illetékeknek kellő időben való befolyását. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügvminiszter úr nem óhajt nyilatkozni. Következik a határozathozatal. A 8. címet mint meg nem támadottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Héjj Imre jegyző (olvassa a 9—13. címeket, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad. — Olvassa a 14. címet.) — Herrmann Miksa! Herrmann Miksa: T. Ház! Szívem ellenére kell telegrammstílusra szorítkoznom. Nem akarom feltartóztatni a költségvetés lebonyolítását, de következő kijelentéseimet mégis méltóztassék meghallgatni. Arról van szó, hogy évek hosszú sora óta a soproni bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola régi tradíciójának és hírnevének megfelelően & doktori cím adományozását és a magántanári intézménynek meghonosítását kéri, mint az igazi főiskolai jellegnek attribútumait. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! Egészen jogos!) Az előadó úr szíves volt már a kérdés jelentőségére rámutatni. En nem is akarok további argumentációt felhozni, . csak két dolgot méltóztassanak megengedni. Az egyik az, hogy ennek a főiskolának tanári kara a nehéz viszonyok ellenére a legutóbbi időkben — hála a