Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 403. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 145 hányadát, amelyek vagyoni állapotuknál és jövedelmüknél fogva ezt jobban el tudnák viselni, hanem ráhelyezi a széles néprétegekre, a nincstelenekre, a kevés jövedelműekre, a pénzügyi tárca költségvetését nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? tíéji Imre jegyző: Tabódy Tibor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; jelentkezése töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk/ a jobboldalon.) JSI agyon sajnálom, de nem tudok vitatkozásba bocsátkozni az előttem szólott t. képviselő úrral. Úgy is hiába volna, mert mi köztünk egész világ, egész szakadék van az egyház és a vallás tekintetében. Míg ő a vallást és az egyházat felesleges magánügynek tekinti, én egyenesen az állam fundamentumának tartom. (Kabók Lajos: Egyháziadóról van szó! A szegény emberek vánkosát viszik el egyháziadó fejében. —Elénk ellenmondások és nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Eri Márton: A szakszervezetek adóját engedjék el. — Kabók Lajos: A szakszervezetiadót Önként fizetik.) Kabók képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Semmi köze az úrnak a szakszervezetiadóhoz, azt a munkás önként fizeti. Azt nem hajtják be közadók alakjában. — Nagy zaj a jobboldalon.) Kabók Lajos képviselő urat ismételten rendreutasítom. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Az 1914. évi XXXVIII. te. az 1914/15-iki költségvetési évtől kezdve hárommillió koronát állított be húsz éven keresztül a nem állami kezelés alatt álló folyók kártételeinek a megszüntetésére. A háború alatt ebben a kérdésben semmi sem történt s azóta is csak nagyon kevés, mert az elmúlt költségvetési években alig volt valamilyen tétel beállítva erre a célra. Csak a legutóbbi években a beruházásokból adattak egyes összegek, amelyekből nem maguk a folyók, Hanem mellékpata'kjaik lettek valahogyan szabályozva. Ezek a folyók, mint a Hernád, Sajó, Boldva, Zagyva, Lajta, Rába stb. 300.000 hold területet évente döntenek Maradásaik által. Ne beszéljünk addig itt ebben az országban többtermelésről, minőségi termelésről, amíg ilyen nagy területek ki vannak téve az elpusztulásnak. Annak a vidéknek lakossága tönkre van ezáltal téve. Hiszen tudjuk azt, hogy itt jó földek tulaj donképoen csak a völgyekiben vannak, a völgyek oldalai már nagyon mérsékelten termőképességűek, azok ma már tele vannak vízmosással, az erdők ki vannak pusztulva, a hegyekről lerohanó vizet semmi sem tartja többé vissza, a partok szakadozottak, a meder beisz ápolód va, azt senki sem tartja karban. S ha van is részösszeg, mintahogy minden évben fel van véve a költségvetésbe valamely összeg ezeknek a folyóknak szobályozására, ha ezeket erre is fordítjuk, ez teljesen hiábavaló munka, mert egynéhány év múlva ismét beiszapolódik a meder és ismét ott vagyunk, ahol voltunk. Itt csak törvényszerű rendszerességgel segíthetünk ezeken a bajokon. Hiszen ha a pénzügyminiszter úr az ő nagy belátásával, igazán a végletekig menő jóakaratával, nagy koncepciójával ennek a kérdésnek igazán utána nézne, meggyőződhetik arról, hogy azoknak a képviselőknek, akik ezekről a vidékekről valók vagyunk, nem csupán rögeszméje ez a kérdés, hanem igenis, életbevágó kérdése annak a vidékeknek, és akkor meggyőződésem szerint nem is fogja megtagadni segítségét. Hiszen ha utánaszámíttatja adóközegei által, hogy mennyi adót engedtek el ezen a címen, árvizek, elöntések kártétele címén, azt hiszem, hogy az utolsó tíz év alatt oly sok kár volt, s ezáltal annyi adóelengedés történt, hogy ebből ezeknek a folyóknak jórészét szabályozni lehetett volna. Ezelőtt két esztendővel egy nagyobb árvíz alkalmával interpellációt intéztem a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Lefestettem a helyzetet és konkrét adatokkal, községenként számokkal bizonyítottam, hogy milyen területek öntettek el és milyen nagy pusztulás következett be. Rámutattam arra is, hogyha le is megy a víz, a rétek, legelők el lesznek iszapolva és a mételykórnak melegágyaivá lesznek és amit az árvíz meghagy, azt elviszi a mételykór. Akkor a földmíveiésügyi miniszter úr interpellációmra ezt a választ adta (olvassa): «A Csonka-Magyarországra eső állami szabályozás alá nem tartozó folyók kártételei elleni védekezés tárgyában új törvényjavaslatot dolgoztam ki és ebben a törvényjavaslatban már a Hernád és mellékfolyóinak költségeire adandó államsegély és kamatmentes kölcsöne 6'6 millió pengőre van előirányozva.» Ugyanis a Hernádról volt szó, mert akkor a Hernád okozta az árvizet. (Továbbolvassa): «Amennyiben a t. Ház ezt a törvényjavaslatot meg fogja szavazni és a költség rendelkezésemre fog bocsáttatni, ez a kérdés meg lesz oldva.» Azután a következőket mondotta a miniszter úr: «... a törvény megszavazása után éveken át tartó hosszadalmas előmunkálatok következtében az árvíz ismét évről-évre elárasztja azokat a veszélyeztetett területeket. Azért kívánom már előre elkészíttetni a műszaki felvételeket, hogy amikor a törvény megvan szavazva és amikor a költség rendelkezésemre áll, ezek a felvételek készen legyenek.» T. Ház! Két esztendő idő múlt el azóta és azok a szegény emberek ezen a vidéken lesve várták, hogy mikor következik be az, mikor történnek meg a műszaki felvételek. Ez nem történt meg. Azóta az állami kezelés alatt álló folyó szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot letárgyaltuk, megszavaztuk. Mi, ennek a vidéknek képviselői akkor azt mondottuk, hogy csak abban az esetben szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot, ha azonnal következik a másik, a nem állami kezelés alatt álló folyók szabályozására vonatkozó törvényjavaslat. Ezt akkor nekünk meg is ígérték. Ezelőtt egy esztendővel a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor bátor voltam benyújtani egy határozati javaslatot. amelyben az foglaltatott, hogy mondja ki a Ház, hogy a nem állami kezelés alatt álló folyók kártételeinek megszüntetésére a földmívelésügyi miniszter úr sürgősen nyújtson be törvényjavaslatot, annál is inkább, mert a földmívelésügyi miniszter úr kijelentette, hogy a törvényjavaslat készen is van már. Ez ,a határozati javaslat itt a Képviselőházban keresztül is ment, ezt meg is szavazták. Hogy azonban a Felsőházban mi történt később, azt én nem tudom. (Jánossy Gábor: Semmi.) Azóta beszéltem több felsőházi ta*r úrral, akik ilyen vidékekről valók, akik maguk is kétségbeesve hozták elő ezt a helyzetet és amikor szemrehányást tettem nekik, hogy a Felsőház miért nem szavazta meg ezt a határozati javaslatomat, nem tudtak határozottan felelni erre a kérdésre. (Rothenstein Mór: Elsüllyesztették! — Zaj.) Úgy tudom, elvetette a Felsőház, de valahogy úgy történt a dolog, hogy az illetők nem