Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

144 Az országgyűlés képviselőházának M delmiadóból ered az állam legnagyobb adóbevétele, mint ahogy kimutattam, körülbelül egyötöde származik csak az állami bevételeknek az egyenesadókból és mintegy négyötöde a közvetett adókból. Ez igazságtalan adózási rendszer, ez az életet drágítja meg és nem oszlik meg az állami teher annak a társadalmi rétegnek vállain,, amely ezt vagyoni és jövedelmi viszonyai folytán jobban és könnyebben el bírná viselni. Előttem szóló Usetty Béla képviselőtársam szóyátette az állami tisztviselők sorsát és helyzetét s megemlítette azokat az alacsony kereseteket; legyen szabad nekem is beszélnem arról, hogyha gondoskodnak az állami tisztviselők sorsának megjavításáról, akkor ugyanúgy gondoskodni kell az állami munkások sorsának megjavításáról is. Itt kell kérnem a pénzügyminiszter urat arra, hogy a tárca hatáskörébe tartozó állami üzemekben alkalmazott munkások kereseti viszonyaira jobban terjedjen ki a figyelme és nagyobb gondoskodással legyen irányukban, mert mégsem lehetséges és mégsem helyénvaló az, hogy az állam, a legnagyobb munkáltató az országban, mutasson példát arra, hogy az emberi munkaerőt miként kell kizsákmányolni, vagy miként kell embereket, a megélhetést nem biztosító alacsony díjazás mellett alkalmazni. Itt különösen az állami dohánygyárakban alkalmazott munkásokról szólok, akiknek keresete közismerten alacsony. Az állami dohánygyárban éppen úgy, mint egyéb állami üzemekben mostohán bánnak a munkásokkal, keresetüket rendkívül alacsonyan állapítják meg, olyan alacsonyan, hogy az tisztességes emberi megélhetést nem biztosít; még a primitív ember élete is alig biztosítható azok mellett a keresetek mellett. Nem akarok most statisztikai adatokkal ideállni, hogy igazoljam állításomat, de méltóztassék érdeklődni a dohánygyári munkások és munkásnők keresete után es meg fognak győződni arról, hogy itt valóságot mondottam és teljesen jogos az a követelés, hogy az állam becsülje meg munkásait annyira, hogy mutasson példát a magánipar, a magángazdaság felé, hogyan és miképpen kell olyan keresetet biztosítani, amellyel a tisztességes emberi életet fenntartani lehet. Erre vonatkozólag nem tudok elfogadni esetleg olyan választ, hogy nincs miből. Kell lenni, mert a rosszul díjazott munkás veszedelem az államra is. Hiszen egész gazdasági létünknek, egész gazdasági helyzetünknek mai fonáksága igen nagymértékben abból adódik, hogy itt rosszul kereső társadalmi rétegek, rosszul kereső tömegek vannak. A fogyasztóképtelenség vonul végig éppen a legnagyobb tömegnél, a munkásosztálynál és ebből adódik az a nagy gazdasági válság, amelyből kibontakozni alig tudunk. Amíg az lesz az elv és a gyakorlat, hogy^ minél alacsonyabbra szorítsák le a keresetet és hogy •<& munkás másként bírálandó^ el, hogy a munkásnak nem szabad a megélhetésnek azt a mértékét biztosítani, amelyre rnint embernek szüksége van, addig ez a vajúdás nem múlik el ennek az országnak feje felül és addig a gazdasági krízis mindig meg fog maradni, mert hiányozni fognak azok a nagy fogyasztóképes tömegek, amelyek ennek az országnak gazdasági létét előre tudják lendíteni. Kell tehát, hogy valahogyan meginduljon az a megértő megállapítás, hogy nem a kiéheztetés rendszerével és politikájával lehet ennek az országnak gazdasági helyzetét előbbrelendíteni, hanem igenis azzal, hogy a jobb megélhetést, a fogyasztóképességet teremtik meg a nép széles tömegeinél. Ha e tekintetben az állam nem jár elől jó példával, hogyan követelheti meg az ál. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. lam a magánmunkáltatóktól, hogy ő adjon olyan keresetet, olyan megélhetést munkásainak, amelyből a létfenntartást, a tisztességes emberi életet biztosítani lehessen. Legyen szabad ezt az alkalmat még arra is felhasználnom, hogy az egyháziadó behajtásról is szóljak. A pénzügyminiszter úr által kibocsátott rendelet alapján történik meg a közadók módjára az egyháziadóknak behajtása is. ,Egy korábbi rendelet ez, amely azóta már hatályát is veszítette, illetőleg lejárt, azonban a pénzügyminiszter úr az egyházi hatóságokkal kölcsönösen megegyezve meghosszabbította ennek a rendeletnek hatályát — én legalább erről tudok, így vagyok értesülve — és ennek alapján történik meg az egyháziadóknak is olyan módon való behajtása, mint a többi közadóké. T. Képviselőház! En ezt kifogásolom, ezt nem tartom helyesnek, mert az egyháziadó nem tekinthető olyan adónemnek, mint például az egyenesadó, vagy más adónem, amelyből az államnak fenntartása van biztosítva

v Az egyháziadó egészen más valami adózás, és ezt nem volna szabad közadók módjára behajtani, úgyhogy letiltják a munkásnak a keresetét és ha ez sem megy. ha nincs a munkásnak keresete, ha munkanélkiil van, elmennek a lakására és a legszükségesebb holmiját foglalják le, ha, kell, elárverezik azért, mert az egvháziadóját megfizetni nem tudja. (Élénk ellenmondások és nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Állítom, hogy igenis községekben, különösen városokban letiltják a fizetést, (Felkiáltások a jobboldalon: Hol és mikorf) ha nincs megfogható fizetés, akkor a lakására mennek. (Temesváry Imre előadó: Soha!) De igenis. Akkor a képviselő úr nincs értesülve. (Felkiáltásod a jobboldalon: Összetéveszti a dolgot.) Nem tévesztem össze, az egyháziadóról van szó. Az egyháziadó meg nem fizetése miatt pecsételtek le már ruhaszekrényt és nem engedték meg addig annak felnyitását, amíg az egyháziadó kifizetése meg nem történt. CJánossy Gábor: De nem licitálták el!) Ez brutális rendszer és én nem tartom törvényesnek, hogy egyháziadót ilyen módon hajtsanak be. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szentesített törvényben gyökerezik.) Ez csak rendelet és tudomásom szerint ez törvényben nem leledzik. Éppen azért azt kérem a pénzügyminiszter^ úrtól, hogy tessék ezt a rendeletet hatályon kívül helyezni és tessék az egyházakra bízni, hogyan és miként hajtják be a kivetett egyháziadót. (Elénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Azok a hívek, akik annyira szeretik az egyházat, be fogják szolgáltatni adójukat, akik pedig az ep^házat igénybe venni nem' akarják, azok majd nem fóliáik befizetni az egyiháziadót. (Élénk ellenmondások és zaj a jobboldalon és a, középen) Ilyen kényszer módon egyháziadót senkire nem lehet reá kényszeríteni és ilyen módon teljes lehetetlenség, hogy behajtsanak egyháziadót, (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Számos példa van arra vonatkozólag, hogy a legbrutálisabban hajtják be az egyháziadót. Ezért tartottam szükségesnek, hogy az egyháziadó behajtása terén mutatkozó viszszásságokat és helytelenségeket szóvátegyem és kérjem a t. pénzügyminiszter urat, hogy helyezze hatályon kívül az idevonatkozó rendeletet. Miután kifejtettem, hofv az adópolitika a régi nyomdokokon halad, s miután kifejtettem azt, hogy az az adózási rendszer, amely ebben a költségvetésben is megtalálható, nélkülözi az igazságot, mert nem azoknak a társadalmi osztályoknak a vállaira helyezi az adó nagyobbik