Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-401

6 Az országgyűlés képviselőházának U01. ülése 1930 június 3-án, kedden. tori cím rendezését, értem természetesen a jogi fakultáson. Az a helyzet, amely e tekintetben van nálunk, sajnos, már ötven esztendő óta tel­jesen tarthatatlan. (Erődi-Harrach Tihamér: Megfelel annak a címtúltengésnek, amely ná­lunk uralkodik!) Megfelel a címtúltengésnek és természetesen minden cím- és rangtúltengés maga után vonja a túlköltekezést. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem lehet keserűség nélkül arra gondolni, hogy e tekintetben milyen túltermelés van s hogy 22—23 éves fiatalemberek doktori címmel futkosnak az országban. Ez ennek a fokozat­nak, ennek a címnek, ennek az egyébként na­gyon tiszteletreméltó, megtisztelő egyetemi rangfokozatnak a teljes leszállítását és elérték­telenedését jelenti. (Erődi-Harrach Tihamér: Es elmennek villamoskalauznak!) Másrészt ez az egyik oka annak, hogy a jogi fakultást miért keresik fel olyan sokan. Azért keresik fel, mert nincs olyan fakultás az egyetemen, ahol olyan könnyen lehetne doktori címre szert tenni, mint éppen a jogi fakultáson. Azt mond­hatjuk tehát, hogy a jogi fakultás tehermente­sítése többé-kevésbbé összefügg a doktori cím rendezésével is. Nagyon kérem a kultuszminiszter urat, aki­nek ebben a tekintetben igen nagy érzéke van és aki híve^ az úgynevezett speciális doktorátu­sok beállításának, legyen szíves, rendezze ezt a kérdést, hiszen ez rendezhető költségvetési be­ruházások nélkül s ennek rendezése kétségtele­nül jó hatással lesz a társadalmunkra, amely­nek úgyis olyan beteges érzéke és befogadóké­pessége van a címek és rangok iránt. A költségvetés bizottsági tárgyalásánál fel­merült az a gondolat, hogy bizonyos tanszéke­ket beszüntessenek, * elsősorban^ az osztrák jog tanítását. Ma, amikor tulajdonképpen a Bürger­liches-Gesetzbuch az, amelyhez igazoldik a ma­gyar bírói gyakorlat, különösen a magánjog terén; amikor már előttünk fekszik a magyar magánjog törvényjavaslata is, .amikor egyéb­ként gyakorlatilag is — fájdalom — az osztrák jog elvesztette jelentőségét, még a telekkönyvi jogban is, azt hisszük, hogy az osztrák jogi tan­széknek, mielőbbi megszüntetése teljesen indo­kolt. É helyett az az óhaj nyilvánult meg, hogy rendszeresítessék — természetesen a költségve­tés keretén belül — egy nemzetközi jogi tanszék, mert erre az adott viszonyok és körülmények között szükség van (Helyeslés a jobboldalon.) és míg ez nem lehetséges, kérem, hogy méltóz­tassék a kultuszminiszter úrnak gondoskodni arról, hogy egy nemzetközi jogi intézet állít­tassák fel, (Helyeslés a jobboldalon.) amely szintén felállítható külön dotáció és külön ki­adás nélkül. Mert ma az a helyzet, hogy a nem­zetközi kérdések napról-napra egyre gyakoriab­bak lesznek (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezekhez a kérdésekhez nem lehet hozzányúlni, ha nem áll rendelkezésére az illetőnek az az anyag, az az óriási anyag, amely tulajdonkép­pen napról-napra és hétről-hétre egyre szapo­rodik, amely anyagban benne vannak a külön­böző tanácskozások, tárgyalások és elvi jelentő­ségű határozatok. Addig is tehát, míg a nem­zetközi jogi tanszék felállíttatik, az igent, kul­tuszminiszter úr a gyakorlatban így segíthetne az itt mutatkozó nehézségeken. (Erődi-Harrach Tihamér: A gazdasági élet összeszövődése.) Az egyetemi oktatás keretében hogyan ál­lunk a külföldi kollégiumokkal és ösztöndíjak­kal 1 ? Ez is olyan kérdés, amelyet sokan szeret­nek feszegetni, (Erő^i-Harrach Tihamér: Egy­oldalú megítéléssel!) a nélkül, hogy vennék ma­guknak a fáradságot és az idevonatkozó szá­mokat egészen alaposan kiásnák és erre alapí­tanák ítéletüket. Az Összes magyar főiskolai hallgatóknak valamivel több, mint egy százaléka van külföldi kollégiumban elhelyezve, vagy élvez,ilyen kül­földi ösztöndíjakat. Mind a három külföldi kol­légiumban, a római, berlini, bécsi kollégiumban elhelyezett tanulók száma így alakul: az egé­szen ingyenhelyeseké_83, a félingyenes helyeseké 27. A külföldi ösztöndíjasok között — Párizsban és Londonban — teljes ösztöndíjat kapnak 29-en, félösztöndíjat kapnak 9-en. Minthogy pedig az összes egyetemi hallgatók száma az országban 12.590-et tesz ki, kiszámíthatjuk azt, hogy a kül­földi kollégiumokban teljes segítséget kapó egyetemi hallgatóknak és a külföldi teljes ösz­töndíjas hallgatóknak száma egészen pontosan 1*3%-ot tesz ki és ezek után kérdem, t. Képvi­selőház, ha száz tanuló közül egyet, a legtehet­ségesebbet és állíthatom, hogy a legszegényeb­bet odaküldjük, vájjon akkor olyan kultúrpoli­tikát űzünk-e, amely nem helyeselhető és vájjon ez olyan kultúrpolitika-e, amely szemrehányást érdemel? Azok a vételek is, amelyeket a kormány idevonatkozóan csinált, olyanok, hogy a bécsi kollégium tulajdonképpen a régi testőrház adaptálása, a berlini kollégium konjunktúra­vétel volt, a római kollégiumot pedig Musso­lininak köszönhetjük, aki nagy előzékenységet tanúsított a kollégium épületének megvételé­nél. A magyar tehetségek, a szegénysorsú ma­gyar tehetségek érvényesülési és kifejlődési le­hetősége van ezekben a kollégiumokban. (Ügy van! jóbbfelől) Ezek tulajdonképpen a magyar szellem magyar vezérkari iskolái. Elfeledjük azokat az érintkezési lehetőségeket, amelyek a kollégiumok tanulói számára megnyílnak ezek­ben az intézetekben, elfeledjük azt, hogy az if­júságban kötött barátságok nagyon gyakran, számtalanszor a későbbi férfikorban olyan erő­sen kihatnak, hogy nemzetek sorsát intézik, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) elfeledjük azt. hogy micsoda befolyása volt az európai politikára egy Masaryk és Wilson barátságá­nak, egy Snowden és Stresemann barátságá­nak, amelv barátságokat ott kötötték az egye­temi padokban és a kollégiumokban. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezekkel akartam nagy vonásokban egyúttal azokat a kérdéseket is fel­vetni és ismertetni, amelyek a magyar vallás­és közoktatásügyi politikában jelenleg idősze­rűek és amelyek a pénzügyi bizottságban^is fel­vetődtek és megbeszélés! tárgyát képezték. Ha áll az, amit egy nagy államférfi mondott, hogy H, háború tulajdonképpen nem más, mint a bé­kének háborús eszközökkel való folytatása, és ha e szerint áll az, hogy a béke pedig nem más, mint à háborúnak békés eszközökkel való foly­tatása- (Ügy van! a jobboldalon. — Erődi-Har­rach Tihamér: Ez inkább helyes!) abban az psetben el lehet mondani a magyar állam kul­tusztárcájára, hogy ez tulajdonképpen a béké­nek a honvédelmi tárcája. (Ügy van! a jobb­oldalon.) Es fokozatosan az ma. Akárhogyan kell puska,porunkat szárazon tartani, mert hi­' szén a. lehetetlenségek is bekövetkezhetnek, mégis áll az, hogy Európa politikába jelenleg a békepolitika- felé halad. Ha figyelemmel kí­sérjük a legntóbbi évek idevonatkozó esemé­nyeit, a hágai és a párizsi, egyezményeket és Briand legutóbbi köriratát az összes európai nemzetekhez és azokat a látogatásokat, ame­lyek mindezek kapcsán az európai államokban megismétlődnek, hogyha kijelentjük azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents