Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
Az országgyűlés képviselőházának 403. nagy képzettséggel bíró mérnökeinket, akik ma is több, mint százan járják az egész világot, az egész világ legeldugottabb részeit és a legnagyobb világcégeknél, a legnagyobb olajvállalatoknál és bányavállalatoknál nemcsak mint alkalmazottak szolgálnak, hanem vezető pozíciót töltenek be, mégis nélkülözni kénytelenek a képesítésnek ezt az alaki kifejezését, amit egyéb, ennél a soproni intézetnél jóval kisebb jelentőségű, hasonló külföldi intézetek már régen megadtak. Annál is inkább csodálatos dolog ez, mert a József Műegyetem, valamint a Magyar Mérnök és Építész Egyesület éveken keresztül feliratokat intéztek mind a kultuszminiszter únhoz, mind a pénzügyminiszter úrhoz, de maga a kultuszminiszter úr is 1926. évi 88.383. számú, valamint 1926. évi 12.076. számú átiratában kérte a nénzügyi kormányzatot, hogy a doktorátushoz való jogot és a magántanári képesítéshez való jogot adja meg a soproni akadémiának. . Szükséges lenne ennek a képesítésnek megadása egyrészt azért, mert a főiskola mai tudományos felkészültsége minden tekintetben megfelel annak, hogy ezt a képesítést megadhassuk, (Erdélyi Aladár: Először egyetem akar lenni.) de szükséges volna ez másrészt azért is, mert az innen kikerülő kiválóan képzett mérnökök itt ebben a piciny kis csonka országban nem tudnak elhelyezkedni, és — miként említem bátor voltam — szívesen alkalmazzák őket külföldön mindenütt. Miért kell nekik nélkülözniük azt az alaki megkülönböztetést, amelyben a külföldi intézetek már régen részesítik mérnökeiket? Ezért én bátor vagyok felhívni a pénzügyi kormány szíves figyelmét arra, hogy tegye megfontolás tárgyává ezt a kérdést, az akadályokat — tudom, hogy nem a pénzügyminiszter úron múlik, hanem más oldalról jönnek ezek az akadályok — küzdje le és ha másként nem lehet megoldani a kérdést, esetleg át kellene adni ezt az akadémiát a kultuszkormányzatnak, hogy az akadémia ezzel a képesítéssel felruházhassa az ő kiválóan képzett mérnökeit. A pénzügyi tárca és üzemeinek ismertetését befejezve, áttérek most már a költségvetésnek két másik fejezetére: az állami adósságok, valamint a békesszerzŐdési terhek ismertetésére. Az állami adósságok fejezetének előirányzatában a kiadások végeredményben jelentéktelen mértékben térnek el az 1929/30. évi költségvetés hasonló adataitól, amennyiben az 1929/30. évi 92,706.000 pengővel szemben ezúttal 92,715.640 pengő, vagyis mindössze 9640 pengő többlet van előirányozva. A háború előtti koronaértékre szóló állami adósságoknak ezúttal is csupán az után a része után van tőketörlesztés és kamat előirányozva, amely rész a jóvátételi bizottság határozata szerint a mai Magyarországra esik. A háború előtti többvalutás, aranyforintra vagy külföldi valutára szóló kölcsönök szolgálata pedig az innsbrucki és prágai megállapodásoknak megfelelően van előirányozva. (Erdélyi Aladár: Mennvi?) Ezt számszerűleg nem áll most módomban megmondani, mert nem jegyeztem fel. Az indokoláshoz fűzött összeállításból megállapíthatjuk, hogv az állami adósságok 1930. évi július hó 1-i tőkeálladéka 1.496,033.572 pengőt tesz ki, amelynek szolgálatára az 1930/31. költségvetési évben összesen 96,713.741 pengő szükséges. Ez utóbbi összegből azonban 3.988.101 pengő az állami üzemeket teriheli. Abból a célból azonban, hogy az összes állami adóssáülése 1930 június 5-én, csütörtökön, 137 gok terhét tisztán láthassuk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy az állami üzemeknek ezeken a kolcsönökön kívül van még az úgynevezett saját tárcakölcsönük is, amely kitesz az 1930. évi július hó 1-i tőkeálladék szerint 217,707.382 pengőt, amelynek tőkeszolgálatára az 1930/31. költségvetési évben 23,332.599 pengő szükséges. (Erdélyi Aladár: Kamat?) Kamat és tőketörlesztési szolgálat. Ami pedig az állami adósságokkal kapcsolatos bevételeket illeti, az előző évvel szemben 953.000 pengős emelkedést látunk és a multévi 8,888.000 pengő helyett 9,841.000 pengőre emelkednek a oevételek. Ez az emelkedés két jelentékeny összegű bevételnek az eredménye. Az 1926 : XVII. te. 2. §-ában nyert felhatalmazás alánján Budapest székesfőváros egyes kölcsöntartozásai tekintetében kötött egyezmény alapján neveztesen a székesfőváros a 13,789.134 aranykoronában megállapított tartozására az 1930/31. költstégvetési évben első részletként most már 405.000 pengőt fog befizetni. Az állami üzemeknek adott állami előlegek után az üzemek által fizetendő tőketörlesztés és kamat összege pedig 8,296.680 pengőről az időközben eszközölt beruházások folytán 8,825.000 pengőre, vagyis 528.320 pengővel nagyobb Összegre emelkedik. Az állami adósságokkal végezve áttérek a békeszerződési terhek fejezetére. (Halljuk! Halljuk!) A békeszerződési terhek fejezetén az 1929/30. évi költségvetésének 7,530.490 pengőjével szemben az 1930/31. költségvetési évre 8,689.000 pengő, vagyis 1,158.510 pengő többlet van előirányozva. Ennek az emelkedésnek oka az, hogy Magyarország 1924-ben a szanálás előtt fokozatosan emelkedő jóvátételi annuitásokat vállalt. A húsz évre együttvéve megállapított 200 millió aranykorona jóvátétel címén a megállapított tervezet szerint az első évben összesen öt millió aranykorona értékű szolgáltatást kellett befizetni. Ezeknek a szolgáltatásoknak összege fokozatosan emelkedik és 1942-ben évi 14 millió arany koronával éri el majd a fizetendő összeg maximumát. Az előirányzott öszszeg azon a számításon alapszik, hogy 1930-ra hétmillió aranykoronát, 1931-re nyolcmillió aranykoronát, tehát az 1930/31. költségvetési évre ennek átlagos összegét, vagyis 7*5 millió aranykoronának megfelelő pengő Összeget kell fizetni. Megjegyzem t. Haz, hogy a költségvetésnek ebben a fejezetében csak a jóvátételi bizottság előbb említett határozatában megállapított szolgáltatások összege van előirányozva, ez tehát nem mutatja mindazoknak a terheknek pénzben kifizetett ellenértékét, melyet Magyarország a békeszerződés rendelkezése folytán viselni kénytelen. Ezekben voltam bátor a pénzügyi tárca és az ahhoz tartozó üzemek költségvetését, valamint az államadósságok és a békeszerződési terhek költségvetési előirányzatát általánosságban ismertetni és tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék azt úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Elnök: A képviselőtársunk nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bárdos Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik?
