Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
I 138 Àz országgyűlés képviselőházának M Fitz Arthur jegyző: Várnai Dániel! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Ház! Ha ennek a tárcának költségvetését megnézzük, akkor elsősorban meg kell állapítanunk, hogy a pénzügyminiszter úrnak az az elvi jelszava, amelyet az egyes resszortminisztereknek szíves volt kiadni, hogy költségvetésükben takarékoskodjanak, ennél a tárcánál annyiban érvényesült, hogy több, mint 8 millióval kevesebbet igényel a pénzügyminisztérium költségvetése az idén, mint az előző évben. Ez mindenesetre olyan körülmény, amelyet konstatálnunk kell, de kérdem áz igen t. pénzügyminiszter urat, hogy mit fog tenni abban az esetben, ha a többi miniszterek resszortjukban kimutatnak ugyan egy mínuszt, a kiadások bizonyos csökkentésiét, de ezzel szemben, mint ahogyan a múlt években megtörtént, a zárszámadások tanúsága szerint, az egyes miniszter urak nem veszik figyelembe a megszavazott költségvetést, hanem azt alaposan túlhaladják*? Mi következik be akkor, ha a belügyminisztérium, a közoktatásügyi minisztérium és mások is túlmennek a megszavazott költségen és bár ezt a zárszámadások révén az igén t. Képviselőház kritika tárgyává teheti, de egyébként ez ellen, amint látjuk, semmiféle szankció nines'? Mi célja van annak, hogy a pénzügyminiszter úr és az egyes resszortminiszterek a törvényhozás elé .jönnek és kérik, hogy előirányzatukat a Képviselőház szavazza meg, de, mint a zárszámadások mutatják, túlhaladják a megszavazott összeget a nélkül, hogy őket e miatt szankció súlya alatt felelősségre vonnák 1 ? Nagyon szeretném, ha az igen t. pénzügyminiszter úr a zárszavában kitérne arra, hogy vájjon ez egészséges állapot-e, helyesli-e a maga részéről a resszortminisztereknek ezt az eljárásiát, vagy nem. Ami a pénzügyminisztériumi költségvetést illeti, elsősorban azt kell kifogásolnom, hogy az adózás alapja nem igazságos, mert nem a progresszivitáson épül fel, hanem — amint látjuk — az adózás terén még mindig az az elv uralkodik, hogy a nagyobb súly a közvetett adókra, a fogyasztási adókra helyeztetik, s ezáltal a legszükségesebb cikkeket megdrágítjuk, holott az egyenesadók révén igazságosabban lehetne a lakosságot az adókkal megterhelni. Igazságtalanságnak tartom azt, hogy a kereseti és a jövedelmi adó mindenkire, a legszegényebbre is kiterjesztetett, mert hiszen az adómentesség olyan csekély összeget jelent, hogy abból megélni nem lehet. Ha a törvény alapján elismerünk egy adómentes kereseti összeget, akkor ezt érvényesíteni kellene akkor is, ha* valaki többet keres, mint amennyit ez a minimum kitesz. Ennek következtében az adóztatásnak csak ott kellene kezdődnie, ahol az adómentesség végződik. Nálunk azonban nem így kezelik az adómentességet, mert ha valaki többet keres, mint amennyi még adómentes, akkor nemcsak az adómentesség határától felfelé eső keresete után fizet adót, hanem egész keresete, jövedelme esik adózás alá. További igazságtalanság szerintem az, hogy a kereseti adót mindenki fizeti; fizetik főként a munkásak, alkalmazottak és a többi kategóriák, amelyek ide tartoznak. Megvan állajpítva, hogy mindenki keresete arányában köteles adót fizetni, Kérdetm azonban az igen . ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. t. pénzügyminiszter urat, hogy azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak, akik kereseti adót fizetnek, miért kell jövedelmi adót is fizetniök, mihelyt egy kissé nagyobb darab kenyeret tudnak keresni 1 ? Ha azt, akinek vállalata van, vagy a keresetén kívül valamilyen más jövedelme van, megadóztatják, ëz rendben van, ez helyes. Hogy azonban az, akinek külön jövedelme nincs, aki nem vezérigazgató, vagy bányaigazgató, vagy akármilyen vállalatnak a tulajdonosa, aki csak dolgozik és ennek alapján v:an keresete, fizetése, ha ez a fizetése, keresete egy bizonyos összegen túlmegy, már nemcsak kereseti, hanem jövedelmi adó alá esik, ez nem lehet igazságos. Nem lehet igazságos különösen akkor, ha egy munkás vagy alkalmazott azért, inert abban a műhelyben vagy gyárban, ahol dolgozik, felhalmozódik a munka, úgyhogy túlóráznia kell, és ennek következtében keresete valamivel emelkedik, már jövedelemiadó alá is esik, holott az a túlóráztatás a munkásnak rendszerint több kiadást is jelent. Nem mehet haza vacsorázni, tovább kell ottmaradnia a gyárban vagy műhelyben, a körülményekhez képest vendéglőbe vagy máshova kell mennie étkezni. Ezt mind nem veszik figyelembe. Az igen t. pénzügyminiszter úrnak figyelembe kellene vennie azt is, — ebben az ügyben már személyesen is bátor voltam a pénzügyminiszter úrral beszélni — hogy vannak munkások^ alkalmazottak, akik éjjel dolgoznak, s akiknél az a plusz-kereset, amelyet ezáltal elérnek, nem sokat jelent, mert ennek az éjjeli munkának következményeként kettős életet kénytelenek élni, és így több kell nekik, mint azoknak a munkástársaiknak, akik csak nappal dolgoznak. Nálunk ezt sem veszik figyelembe, és ezt a többletet persze úgy könyvelik el, hogy az illetőnek aránylag nagy jövedelemadót is kell fizetnie, nemcsak kereseti adót. Ez nagy igazságtalanság. Ismételten kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezeket a kategóriákat vegye revízió alá. Vizsgiálja meg, hogy helyes-e, jogos-e, indokolt-e, hogy az éjjeli munkásoknál, alkalmazottaknál, tekintet nélkül arra, hogy kettős életet kell élniök, és hogy nekik több kell az élethez, mégis úgy kezelik a bevételtöbbletet a pénzügyminisztériumban, hogv ez magasabb kereset, amely jövedelemadó alá is esik. Ebben a kimutatásban látjuk továbbá azt, hogy a fogyasztási adóknál, amelyekről már volt szerencsém említést tenni, hogy tudniillik az igen t. pénzügyminiszter úr, úgy mint az elődei, a fősúlyt ezekere az adókra helyezi, nem pedig az egyenesadókra, itt 46.670 pengő az a csökkentett összeg, amely a közel jövőben elő van irányozva. Ez aránylag olyan csekély összeg, hogy igazán nem lehet azt mondani, hogy a fogyasztási adók mostantól kezdve már csökkentett arányban fognak ránehezedni a széles rétegekre. Ez csak arra szolgál, hogy a t. pénzügyminiszter úr ennél a rovatnál is mutassa ki azt, hogy betartotta igéretét, vagyis hogy ezen a téren nem lesz emelés, hanem inkább csökkentés. Ebből a tényből azonban nem lehet azt látni, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr a jövőben a fogyasztókat fokozatosan mentesíteni akarja. Pedig erre szükség volna. A forgalmi adónál, aniely a háborúnak egyik következménye, és amely adó tényleg antiszociális, szintén csökkentést mutatnak ki, amely meghaladja a 287.000 pengőt. A pénzügyminiszter úr az indokolásban azt mondja, ez annak eredménye, hogy a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra csökkentették. Kérdem a t. pénzügyminiszter
