Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-403

Az országgyűlés képviselőházának 408. ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 127 tézi Rend széktartóságát semmiféle felekezeti szempont irányítani. A vitézzé avatások azonban már befejezést nyertek. Még csak egy utolsó avatás lesz, amelyre nézve az -előkészítés szintén megtörtént. Ennek folytán ebben a percben ezt már reparálni nem tudja és csak ha a későbbi időben valamikor újabb alkalom volna arra, hogy vitézek avattassanak, fogja ezt a kérdést figyelembe venni. Hogy azonban egypár szót szóljak magának a vitézzéavatásnak feltételeiről is, rá -kell, hogy mutassak arra, hogy a vitézzéavatásnak feltételei között nemcsak a világháborúban tanúsított magatartás szerepel, mint egyik kellék, (Várnai Dániel: Tudjuk! Tudjuk!) " hanem az azt követő forradalmak alatti magatartás is, és ez is szigorú bírálat tárgyává tétetik. (Várnai Dániel: önérzetes ember oda bé se lép ! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: A. közbeszóló képviselő urat ezért a sértő kijelentéséért rendreutasítom. (Helyeslés a, jobb- és a baloldalon.) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Meg vizsgálják azt is, hogy a nemzet újjáépítő munkájában résztvett-e... (Várnai Dániel: Megkötik kezét-lábát!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék^ csendben maradni, különben közbeszólásaiért kénytelen leszek a képviselő úrral szemben szigorúbb eszközöket alkalmazni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Gr. Bethlen István miniszterelnök: ... és van-e biztosíték arranézve, hogy az illető továbbra is úgy fogja nemzetét szolgálni, mint azt alrend szabályai előírják. Különféle kellékek állíttatnak tehát oda, mint kritériumok ' abban a tekintetben, hogy valaki a Vitézi Rendbe felvétessék. Ezt nem azért .mondom, mint hogyha^ ebből a szempontból most különbséget akarnék tenni zsidók és keresztények között, (Rothenstein Mór: Isten ments!) hanem azért mondom, mert lehetnek olyan esetek, hogy valaki a világháború alatt igen vitéz magatartást tanúsított és kitüntetésekben is részesült, de azután a forradalmak alatt, vagy a forradalmak utáni időkben már egészen más magatartást mutatott, úgyhogv ebből a szempontból eshetett kifogás alá. Ezt azért adom elő, mert hiszen a közvélemény nincsen tájékozva abban a tekintetben, hogy a Vitézi Rend milyen célokat szolgál. Teljesen igaza van Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy a Vitézi Rend tulajdonképpen két célt szolgál. Az egyik cél az, hogy a magyar vitézség, amennyiben a háborúban a fronton mutatkozott, honoráltassék, megfelelő formában jutalmaztassák, a másik azonban az, hogy ebbe a rendbe tömörítsük azokat is, akik a bolsevizmussal és a kommunizmussal szemben a múltban is megfelelő magatartást tanúsítottak, s előreláthatólag a jövőben is megfelelő magatartást fognak tanúsítani. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Ezeket mind csak azért mondottam, hogy ismertessem magát az intézményt. Ami Sándor Pál t. képviselőtársam konkrét kérését illeti, csak annyit helyezhetek kilátásba, hogyha újabb vitézi avatás lesz, a magam részéről mindent el fogok követni abban a tekintetben, hogy ebből a szempontból mindenféle diszkrimináció kiküszöböltessék. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Együár szót kell szólanom a nemzetiségi kérdésről is. (Halljuk! Halljuk!), amelyre vonatkozólag Bleyer Jakab, Bródy Ernő, Kontra Aladár és Szilágyi Lajos t. képviselőtársaim fejtették ki a maguk nézetét. (Rothenstein Mór: Halljuk a kontrát!) Egypár szót akarok erről szólni, sajnos, csak egészen röviden, mert hiszen a képviselő urak is csak röviden foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Teljesen osztozom Bleyer t. képviselőtársamnak abban a felfogásában, hogy az ittlakó nem magyarajkú polgártársaink ellen hazafi ass águk fönntartása mellett és amellett, hogy a magyar nyelvet megtanulják, nem emelhető kifogás azért, ha anyanyelvüket szeretik. Ezzel szemben Szilágyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy: igen ám, de ne csináljunk akadályt abban a tekintetben, hogyha valaki meg akar magyarosodni. (Helyeslés jobbfelől.) Rendben van, senki sem csinál ebből a szempontból akadályt sem az állam részéről, sem semmiféle tényező nincsen, amely ebből a szempontból akadályt csináljon. (Bleyer Jakab: Nincs is módjában!) De erre viszont azt kell felelnem: viszont ne méltóztassék rossz néven venni azoknak, akik nem akarnak megmagyarosodni, hanem ragaszkodnak az anyanyelvükhöz, ha ezen anyanyelvi oktatásban megfelelő módon részesülni és az anyanyelvüket használni akarják. Mert bocsánatot kérek, sajnos, meg kell, hogy állapítsam, hogy ebben a tekintetben a magyar közvéleményben nagyon sok helytelen felfogás uralkodik. Azért, mert például egy német anyanyelvű polgártársunk, aki különben jó hazafi, aki a magyar hazához éppúgy ragaszkodik, mint más magyar ember, ragaszkodik azonban anyanyelvéhez is, (Gaal Gaston: Jól teszi!) ebből semmi következtetést az ő hazafisága szempontjából levonni nem szabad és nem lehet. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) S ne méltóztassék azt a törekvést, hogy ők gyermekeiket anyanyelvükön is akarják oktatni és azt a törekvést, hogy a kormány a maga részéről ezt támogatja és erősíti, olyannak minősíteni, mint amely a magyar állam érdekeivel és a magyar hazafisággal ellentétben áll. (Bessenyey Zénó: Ez bölcs beszéd!) En elismerem, hogy megnehezítik ezt a nemzeti politikái ebben az országban bizonyos jelenségek, mert igenis, mi is, mint kormány, akiknek ellenőrző közegeink künn vannak külföldön, tudjuk azt, hogy jöttek egyes vidékekről — hogy úgy fejezzem ki magamat — vándorlegények, elsősorban Németországból, (Ügy van! jobbfelől) akik ebben az országban nem ismervén azt a t testvéri szeretetet, amely az ittlakó németség és magyarság között fennáll, (Ügy tyan! Ügy van! a jobboldalon,és a középen.) nemi ismervén azt az egységes hazafiságot, amely minket évszázadokon keresztül Összeforrasztott lélekben és testben, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a, közéven.) azt gondolták, hogy a németségnek érdeke azt kívánja, hogy itt egy külön német hazafiságot, a nagy német hazához való ragaszkodást és szeretetet szítsanak és oltsanak bele a mi német polgáraink lelkébe, (Bessenyey Zénó: Ki kell toloncolni az ilyeneket!) amire pedig semmi szükség nincs az országban. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek a törekvések csakis arra alkalmasak, hogy köztünk viszályt szítsanak, (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) csakis arra alkalmasak, hogy a magyarság és a németség testvéri érzését megbontsák, (Ügy van! Ügy van! a jobbês a baloldalon.) de nem alkalmasak arra. hogy ebben az országban a nemzetisége kérdés ügyét előbbrevigyék, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) hogy az anyanyelvi oktatás ügyét előbbrevigyék és erősítsék, mert viszont a magyarságban egy ijedtség kél, hogy