Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
110 Az országgyűlés képviselőházának J+03 szolgált a bíróságnak és a bíróság által végzett munkának is az a körülmény, hogy fontos mezőgazdasági statisztikai adatokkai nem rendelkezett. S ami a legfontosabb,-és aminek pótlása egyik legégetőbb és legsürgősebb kívánsága ma is a gazdasági érdekképviseleteknek, az a mezőgazdasági válság statisztikájának hiánya. A szomszéd államok és különösen Csehország milliókat és milliókat áldoz a mezőgazdasági válság statisztikájának megszerzésére és feldolgozására, a válság okainak felkutatására, összehasonlító statisztikának beszerzésére a külföldi államok mezőgazdasági helyzete és a saját gazdasági helyeztének adatai között és különösen a mezőgazdasági üzemi statisztikák beszerzésére, amelyeknek helyes és fontos adatai nélkül a gazdasági válság okainak megállapítása tulajdonképpen teljesen lehetetlen, éppen azért én akkor* amikor ezekre a kívánságokra ós a Központi Statisztikai Hivatalnak ezekre a nagy feladataira rámutattam, ezekre felhívtam a t. Ház figyelmét, egyúttal kérem a pénzügyminiszter urat, — és remélem, nem fog elzárkózni az elől a kérelem elől — hogy ezeknek az igen fontos teendőknek elvégzésére póthitel alakjában nyújtson megfelelő összeget a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére. A nyugdíjellátások összege itt is, miként a többi tárcánál, emelkedést mutat, mégpedig 22.930 pengővel. A kis tárcák között utolsónak maradt, t. Ház, a közgazdasági miniszter tárcája, amely változatlanul 37.080 pengővel vétetett fel a költségvetésibe, ez az összeg azonban ma kifizetésre, i nem kerül. T. Ház! Ezekben voltam bátor egészen^ röviden ismertetni a kis tárcák költségvetését, tisztelettel kérem, méltóztassék a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásom következik 1 ? Pakots József jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A miniszterelnöki tárea költségvetésének tárgyalása kapcsán három, szerintem igen fontos, orszá- ! gos jelentőségű problémát ragadok ki, amelyekre nézve a miniszterelnök úrtól bátorkodom felvilágosítást kérni. Az egyik ilyen probléma a választójog problémája, a másik a tovább folytatott politikai bosszúállás kérdése, végül egy igen fontos, sorsdöntő jelentőségű probléma, a munkanélküliség problémája, amely úgy kerül a miniszterelnök úr hatáskörébe, hogy legutóbb állítólag ő maga vette kezébe ennek a problémának kezelését és rendezését. T. Képviselőház! Az idő, amely rendelkezésemre áll, sajnos rövid, én tehát ezeknél a fontos kérdéseknél csak igen röviden időzhetek és táviratstílusban kell beszélnem. Ezért azt a formát kellett választanom, hogy kérdéseket leszek bátor feltenni, amelyekre nézve feleleteket várok, ha ugyan a miniszterelnök úr feleletre méltat nagy kérdéseket. En^ azt hiszem, az ország dolgozó és szenvedő népe rászolgált arra, megérdemli azt, — megérdemelné — hogy ilyen fontos kérdésben a legilletékesebb helyről tájékoztassák s a parlament is, amelyet maga a miniszterelnök úr becsül a legkevesebbre... (Zaj a jobboldalon. — Éri Márton: Hogy lehet I Hvet mondani?!) Elnök:. Kérem a képviselő urat, hogy a személyeskedésektől tartózkodjék. Propper Sándor: ... szintén megérdemelné, hogy rajta keresztül táiékoztassák a közvéleményt. . ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. Az első kérdésem tehát a választójog kérdése, és én bátor vagyok feltenni a kérdést, vájjon mi a miniszterelnök úr szándéka a választójog kérdésével kapcsolatban? Mi a miniszterelnök úr véleménye a magyar nép érettségéről, teljesítőképességéről, érdemeiről? Vájjon fennáll-e még az a hangoztatott tézis, amelyet olyan sokszor, olyan fájdalmasan hallottunk, hogy a magyar nép éretlen a választójogra, a választójog széles alapon való kiterjesztésére és főképpen a titkos szavazásra? (Zaj jobbfelől. — Jánossy Gábor: Senki sem mondta ezt így!) Van-e a magyar nép olyan érett, igen t. Képviselőház és igen t. miniszterelnök úr, mint a délafrikai zulukaff er, vagy a havasi móc, vagy az egyiptomi fellah, — mert ezek a néposztályok már titkosan szavaznak. (Eri Márton: Csak szavazzanak! Akkor menjen oda! — Zaj.) Ezekre nézve a saját kormányuk nem merte volna felállítani azt a tézist, bogy ők éretlenek a választójogra és a lelkiismeret olyan ' megnyilatkozására, amely csak önmagával számol, amely tehát titkosan, mások beavatkozása nélkül akar megnyilatkozni. Következő kérdésem: vájjon miként vélekedik a miniszterelnök úr gróf Apponyi Albert t, képviselőtársunk legutóbbi beszédének ama részéről, amely a választójog titkosságára vonatkozik? Vájjon ezt is elfogadja-e a miniszterelnök úr apodiktikus döntésnek, aminthogy elfogadta gróf Apponyi Albert véleményét az optánskérdésben? Vájjon itt is áll-e a Roma locuta, causa finita „elve, az egykori Eóma autoritásával egyenlő autoritás, amelyet akkor tulajdonítottak gróf Apponyi Albertnek? Vájjon a választójog kérdésében is ilyen döntő faktornak fogadja-e el a miniszterelnök úr gróf Apponyi Albertet és főképpen honorálja-e azt az ő aggályát, amely abban csúcsosodik ki, midőn azt mondja, hogy a mai magyar választójogi rendszer Magyarország szempontjából közveszélyes? T. Képviselőház! Örömmel olvashattuk, hogy az ország külpolitikai izoláltsága enged feszültségéből, a magyar üggyel kezdenek foglalkozni. A legutóbb olvastuk, hogy a miniszterelnök úr Angliába, Londonba szándékozik menni, (Éljenzés jobbfelöl.) hogy ott az angol munkáskormányt tájékoztassa a magyar viszonyokról. (Berki Gyula: Milyen jól van informálva!) Szeretném tudni, hogy ha esetleg MacDonald-nak eszébe jut szintén néhány kérdést feltenni a miniszterelnök úrhoz, a miniszterelnök úr vájjon r mit fog arra válaszolni, ha MacDonald megkérdezi, (Zaj a jobboldalon.) vájjon igaz-e, hogy Magyarországon 245 választókerület közül 199-ben nyiltan szavaznak és aki nem a kormány szájaíze szerint szavaz, az ki van téve a politikai bosszúállásnak? (Derültség^ és felkiáltások jobbfelől: Ugyan, ugyan! — Eri Márton: Maga sem hiszi el!) Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy a személyeskedő sértésektől tartózkodjék. Propper Sándor: Ha kérdezni találná MacDonald angol miniszterelnök Count Bethlen magyar miniszterelnököt, hogy igaz-e az, hogy a néhány titkos kerületben is a választók egynéhány százalékát, meglehetősen jelentékeny százalékát már a választások előtt fel kellett deríteni, mert hiszen ajánlási rendszer van, amely szerint nyiltan kell az ívet aláírni és ajánlani a jelöltet, akkor, amikor Angliában három választópolgár ajánlhat kénye-kedve szerint képviselőjelöltet, vájjon mit fog erre a miniszterelnök úr válaszolni? (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Bizza reá! — Rothenstein Mór: Miért izgulnak? — Br. Podmaniczky Endre:
