Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-403
Az országgyűlés képviselőházának 403. Hát iniért izgul a Móric? — Derültség jobbfelől. — Zaj-) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem és kérem, hogy nyugodtságukat, higgadtságukat és a tárgyalás komolyságát is őrizzék meg. (Rothenstein Mór közbeszól) A képviselő úr is, hallotta figyelmeztetésemet. Propper Sándor: 'Nagyon kérem, ne méltóztassanak ettől a nagyon rövidre megszabott időtől megfosztani komolytalan közbeszólásokkal, komoly közbeszólásokra természetesen szívesen reflektálok., Kérdem a miniszterelnök urat és a kormánypártot, vájjon igaz-e az a híresztelés, hogy a titkos szavazás, mint követelés, benne van a kormánypárt programmaáb an? Tudniillik erről is hallottunk egyetmást és láttunk is nyomatott füzeteket. Ez nagyon furcsa, méltóztassék elhinni, borzasztóan groteszkül hat a nyilvánosság előtt, hogy egy hatalmon lévő pártnak valami benne van a programmjában, amit esztendőkön keresztül nem valósított meg, vagy nem akar megvalósítani, és egy követelés áll fenn önmagával szemben, (Zaj jobbfelöl.) amelyet egy legyintéssel meg tudna valósítani, ha komolyan venné ezt a programmot. Eddig azonban semmi komoly jelét nem láttuk annak, hogy a kormány vagy a kormánypárt ezt az ő Programm ját, Programmjának ezt a pontját meg akarná valósítani. Benne van tehát a programmban, és ha benne van, mi a célja, mi a szándéka ezzel a programmal, mikor, hol, hogyan, milyen mértékben akarja azt megvalósítani? Ha az ellenzék a maga/programm ját vagy a maga programm jának egy részét nem tudja megvalósítani, vagy nehezen tudja megvalósítani, ez azt jelenti, hogy meddő küzdelmet folytat, vagy nincs megfelelő ereje ahhoz, hogy ezt a programmât megvalósítsa, de lia egy hatalmon lévő párt, ha egy kormánypárt programmiába vesz valamit, önmagával szemben követel valamit, amit nem valósít mes 1 , ezt a legjobb akarattal sem lehet másnak minősíteni, mint politikai szélhámosságnak. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Br. Podmaniczky Endre: Hogy lehet ilyet mondani?)! Elnök: A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha a sértéseket beszédében halmozza, a szót a képviselő úrtól meg foffom vonni. Propper Sándor: T. Ház! Folytatom fejtegetéseimet. Szeretném tudni, vájjon elképzelhetőnek tartja-e a miniszterelnök úr és a mögötte álló párt, hogy Magyarországon^ még egyszer nyilt szavazás alapián lehet választani? Erre nézve méltóztassék felvilágosítást adni, igen t. miniszterelnök úr. mert az ország ebben a kérdésben teljesen tájékozatlan. A miniszterelnök úr szfinkszszerűen viselkedik, nem nyilatkozik ebben a kérdésben. Pártjának egyes tagjai egyes helyeken néha-néha megeresztenek ep'v-egy kijelentést erre vonatkozólag és azt kell látnunk, hogy a titkos választójog hívei a szésőbal oldalról most már átnyúlnak a szélsőjobboldalra is, úgyhoecy tulajdonképpen bezárult a kör, a titkos választójog hívei megszaporodtak, mindenki akarja a titkos választójogot, még a kormánypárt programmjában is benne van állítólag. Kérdem tehát, hogy hol van az akadály? Ez egy nagy rejtély ország és világ előtt, amelyet, azt hiszem, illő volna megfejteni. Hol van az akadály, ki áll az útjába annak, hogy azt a proprammot, amelyet mindenki akar, amely másutt mindenhol meg van valósítva, hosszú, nagy küzdelmek és késedelmek után végre itt Magyarországon is megvalósítsák? ülése 1930 június 5-én, csütörtökön. 111 Egyet ki kell jelentenem, azt: ahogyan a kormány a dolgozó magyar néppel szemben ebben a kérdésben is elbánik, hogy az a multakhoz, a magyar nép múltbeli teljesítményeihez és áldozataihoz mérve rút hálátlanság, olyan hálátlanság, amely, ha van logika a történelem menetében, megtorlás nélkül nem maradhat. T. Képviselőház! A második kérdésem a politikai bosszúállás kérdése, amely az ellenforradalom diadala után a tizenegyedik esztendőben még mindig változatlan erővel és eréllyel lüktet. Vagyok bátor megkérdezni, hogy meddig tart ez? Mert ameddig az emigráció, mint politikai... (Farkasfalvi Farkas Géza: Itt ülnek többen az urak, akik résztvettek a forradalomban! Hol van itt a bosszúállás? Ki bosszulta meg magát? Nem bosszulta meg magát senki. — Meskó Zoltán: A szovjetház alelnöke képviselő!) T. képviselőtársaim, ha ezt kiabálással el lehetne : intézni, akkor a kérdés már régen le volna zárva. Ezt azonban, sajnos, kiabálással elintézni nem lehet. En állítom és bizonyítom... (Folytonos zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urakat felkérem, méltóztassanak csendben maradni! A rend helyreállítását és fenntartását méltóztassanak az elnökre bízni. Propper Sándor: Állítom és bizonyítom, hogy az ellenforradalom tizenegyedik esztendejében még mindig virulens Magyarországon a politikai üldözés. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Még mindig vannak külföldön ezrével emberek, akik nem tudnak hazajönni. Még mindig vannak a börtönökben politikai foglyok. (Zaj jobbfelöl és a középen.) Ez igaz, ezt letagadni nem lehet. Ha eddig voltak politikai ürügyek, amelyeik alá ezt rejtették, ma már ilyenek sincsenek, nem lehetnek, mert a politikai emigráció mint politikai tényező megszűnt, még a mai magyar rezsim ellen sem folytat semmiféle küzdelmet. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A folytonos lármában nem vagyok képes ellenőrizni a szónok beszédét, kérem tehát a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! (Barabás Samu: Ellenőrizzük mi! —Derültség.) Propper Sándor: Ma már valóban nincs más mentség, nincs más ok, mint az,: a politikai üldöztetés magáért az üldöztetésért: l'art pour l'art üldöztetési szellem uralkodik itt: semmi más célját nem látom. (Zaj a jobboldalon ' és a középen. — Felkiáltások: Tényekei, mondjon!) Értsék meg, t. képviselőtársaim, nem tartom okos politikáinak, hogy ma, amikor Magyarország olyan nagyon rászorult a külföld támogatására es szimpátiájára, amikor igazságot várunk a külföldtől, ugyanakkor^ befelé nem alkarnak és nem tudnak igazságot szolgáltatni. (Jánossy Gábor: Csak a Czinóbereket üldözik!) Czinóber talán közelebb' áll önhöz, mint én hozzám. (Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Farkasfalvi Farkas Géza: Hallatlan! Hallatlan ilyet beszélni! Mégsem járja ilyen hangot használni. — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a súlyos sér^ téséért rendreutasítom. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Mentelmihez! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: De onnan történt a provokáció!) Csendet kérek! A másik oldalról csak az a közbeszólás hangzott el, hogy: «Csak a Czinóbereket üldözik». Ez senkire nézve sértést nem képez, ellenben a képviselő úr Czinóber személyét vonatkozásba hozta a túlolda-