Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.
Ülésnapok - 1927-402
Í02 Az országgyűlés képviselőházának lehetséges, illetőleg már nem is volt lehetséges, az aktát pedig május 27-én iktatták. Ettől eltekintve, nem azért hozom fel ezt, mintha ezzel bármiféle tekintetben védekezni akarnék, de olyan időben került fellebbezésre a dolog, hogy in merito intézkedni nem lehetett. Én kiadtam az utasítást annak dacára, hogy idejét multa volt a dolog, hogy a fellebbezésre a minisztérium részéről a megfelelő véghatározat meghozassék. Mármost a magam álláspontja az, hogy a gyűléseket, ha esak az ország szempontjából, a belbéke szempontjából nincs ok a betiltásra, feltétlenül engedélyezni kell. En a költségvetési vita. során statisztikailag bizonyítottam azt, hogy mennyi gyűlést kértek és mennyi gyűlést engedélyezünk. Eltörpül az engedélyezett gyűlések száma mellett azoknak a gyűléseknek a száma, amelyeket betiltottunk, és minden »betiltásnak megvolt a maga lényeges és fontos oka, amelyért természetesen vállalom is a felelősséget, és minden ilyen betiltásért, amely ezen okokból történik, a jövőre is vállalni fogom a felelősséget, mert ez kötelességem; de csak abból az elvi okból kifolyólag, hogy korlátlan legyen Magyarországon a szólásszabadság és ebbe a szólásszabadságba belepusztuljon .azután az országnak egész szabadsága, a magam részéről a felelősséget nem tudom vállalni. (Helyeslés jobbfelől.) - Éppen azért kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! A mélyen t. miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy. a felforgató elemeket nem illeti meg a korlátlan szólásszabadság joga, teljes egészében aláírom. En sem engedélyeznék olyan gyűlést, ahol tudnám, hogy az ország alkotmányos rendjének felborítása a cél. Abban azonban már nem értek egyet a mélyen t. miniszter úrral, hogy ezt akképpen lehessen magyarázni, hogy egyszerűen kijelenti, hogy ebben őt magasabb szempontok vezetik. Ez egy olyan ruha, ez egy bő köntös, ^ amelybe minden belefér a nélkül, hogy tudnók, mi van benne. (Scitovszky Béla belügyminiszter: őszintén mondottam!) Ebben a, kérdésben nem szabad «zsákban macskát» árulni. En szerintem az lett volna a kérdés helyes megoldása, ha a miniszter úr azt mondotta volna: «T. Ház, itt van ez és ez a jelentés, én tudom, hogy ezek és ezek óhajtottak megjelenni, ilyen és ilyen kijelentéseket óhajtottak tenni, ezt és ezt óhajtották cselekedni.» Ha erre adata van a miniszter úrnak, akkor nézetem szerint azt a Ház elé kell terjesztenie és akkor mindnyájunkat megnyugtat az intézkedés helyességére nézve. De azt mondani: hogy: «ez az én felfogásom, én ezt így bírálom meg», ezzel a közigazgatási tisztviselő az indokolási kötelezettségét sérti meg. Nem szaibad iákképpen indokolni, hosry mi az ő vélekedése, neki bizonyítékokkal kell dolgoznia. S ha csakugyan úgy van, hogy a miniszter úrnak vannak adatai, .amelyek a Kosisuth-párt ilyen magatartását bizonyítják, akkor ezeknek az elhallgatása igénytelen nézetem szerint súlyos mulasztást jelent. Nincs szükség arra, hogy a miniszter úr eltitkolja az ő tudomását. A miniszter úrnak kell a közvéleményt felvilágosítania arról, hogy ezek és ezek az adatai (bizonyítékul szolgálnak arra, hogy ő helyes úton jár. Ilyen rejtélyesen beszélni, amikor a miniszter úrnak közigazgatási tisztviselője azt mondja, hogy: «Azt hiszem, 402. ülése 1930 június U-én, szerdán. hogy ott olyan elemek jelennek meg, akik nem kívánatosak», bocsánatot kérek, ez legalább is túlmerész kombináció a főkapitány úr részéről és : ennek fedezése a mélyen t. miniszter úr részéről kifinomult alkotmányos érzékének most nem az érvényesülését jelenti. (Zaj. — Jánossy Gábor: Ezt finoman mondotta!) Mert hogyha elvileg azt hirdeti a mélyen t. miniszter úr egészen egészséges okfejtéssel, hogy az ország rendjét a felforgatástól akarja megóvni és azt mondja, hogy nem engedi a szólásszabadságot úgy érvényesülni, hogy annak maga a szabadság essék áldozatául, ezt minden alkotmányosan érző ember aláír ja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezt, mint elvi kijelentést, el kell fogadni. De a miniszter úr adós maradt azzal, hogy a konkrét esetben mit tud arról, hogy itt ettől kellett tartani 1 ? Ugyanilyen értéke van annak, ha az a nyugalmazott főispán, aki odajárul a közigazgatási tisztviselő elé, azt mondja: «En vagyok olyan garancia arra», vagy lia egy egyetemi professzor azt mondja: «En vagyok olyan garancia, hogy én tudok választékos nyelven beszélni, mi akartunk ott beszélni, mi nem vagyunk forradalmár elemek, mi nem vagyunk felforgató elemek, minket megillet.a gyülekezés joga, mi Kossuth elveinek alapján állunk» — ezt hirdetik. (Zaj. — Jánossy Gábor: Mondják ők!) En nem keresem, hogy követik-e és vájjon ez az az út, amelyet nekünk is Kossuth elveinek, mint mindenkire nézve kötelező elveknek, szolgálatában követnünk kell. Nem keresem, de ez az ő vélt igazságuk és minthogy ezt az igazságot a gyülekezési jog szempontjából csak akkor szabad megtagadni, ha bizonyítékokkal a kezünkben állunk elő, nem pedig hiedelemmel, balhiedelemmel, ok nélkül való félelemmel, ez azt jelenti, hogy a t. kormány és közegei nem létező mumusoktól félnek. Ez a gyűlés egy ártatlan gyülekezetnek készült, amint én a bejelentésből látom, mert abból, hogy ki lesz az elnök, kit választanak meg és abból, hogy beszámolnak arról, hogy a Kossuth-párt működése mire terjed ki, nem lehet következtetni, hogy egy ilyen gyűlés az ország belbékéjét és a főváros belbékéjét megháborítaná. Még csak egyet, miniszter úr. Egy dátumbeli tévedésben is méltóztatik lenni. Nevezetesen hivatkozni méltóztatott arra, hogy május elején különböző gyűlések tiltattak be. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Májusban!) Az erről közzétett félhivatalos indokolásban nem ez volt. Abban az időben beszámoló gyűlést szándékozott tartani a kormánypárt egyik tiszteletreméltó tagja, Sztranyavszky Sándor államtitkár úr, és ugyanakkor Kassay Károly ellenzéki képviselő úr is. Mindkettőt betiltották azzal az indokolással, hogy május első napjaiban, május elején erre az idő nem alkalmas» és ezt a munkásmozgalmakkal és a május elseje körüli izgalmakkal hozták összefüggésbe. Ezt azonban nem lehet kijátszani május végére. Mert hogy mi különbség van mápus 25-e és június elseje között a gyülekezési jog és a gyűlés engedélyezése szempontjából, ez előttem rejtély. Lehet, hogy a miniszter úr jobban tudja, de akkor legalább mondja meg. De engedelmet kérek, azt mondani, hogy: én tudom, de a tudásomat nem árulom el — ez lehet tréfás mulatság, de nem lehet közjogilag értékes válasz. Ha olyan választ adott volna a t. miniszter úr, hogy: figyelmeztetem a képviselő urat arra, hogy igenis ebben ezért, meg ezért veszedelem van, akkor — higyje meg a miniszter úr — én lettem volna az első, aki azt mondtam volna, hogy tudomásul veszem a miniszter úr válaszát
