Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Àz országgyűlés képviselőházának U azért, mert én is vigyázni akarok az ország alkotmányos rendjére. De éppen az vezet az alkotmányos rend megzavarásaihoz, ha közigazgatási tisztviselők ilyen határozatot hoznak. Már pedig a miniszter úrnak ez a válasza csak felbíztatás arra, hogy a jövőben is így cselekedjenek. Hiába mondja a miniszter úr, hogy: tisztelő híve vagyok a gyülekezési szabadságnak, és van egy statisztikám arról, hogy több gyűlést engedélyeztem, mint amennyit nem engedélyeztem. (Scitovszky Béla belügyminszter: Sokkal többet!) Tessék megnézni azt, hogy kiknek engedélyezte, és kiknek nem engedélyezte a gyűlések megtartását. Tessék ezt a disztinkciót megvonni és 'akkor lesz értéke közjogilag annak a válasznak, amelyet nekem adni méltóztatott. Azt látom, hogy a mélyen t. miniszter úr ebben a kérdésben kerülgeti ia szókimondást. A szókimondás azt parancsolta volna: nekem nem kell a Kossuth-párt, tehát nem engedélyezem a Kossuth-pártnak a gyűlést, mert elveit nem tartam olyanoknak, amelyek .az országra megnyugtatók. Ez egy álláspont volna, és ezt azután lehet cáfolni. De azt mondani, hogy: én megtartom a törvényt és mindenkinek egyformán mérem ki a jogot, jelen esetben azonban magasabb szempontok vezéreltek — ez a «magasabb szempontok» kifejezés olyan rejtélyes, hogy e mögött nincs semmi. Éppen ezért, mert azt szeretném, hogy a mélyen t. miniszter úriak az interpellációkra mindig olyan választ adnának, amely ténybeli adatokkal van felszerelve, és mert a miniszter úr a jelen esetben ezt elmulasztotta, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a miniszter úr elhatározása épannyira sérti a törvényt, mint a főkapitány határozata, s én e törvénysértő álláspont miatt a miniszter úr válaszát nem véli etem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik Szilágyi Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Mivel az elmúlt napokban Faludi Sári budapesti lakos égy a járdán gyermekkocsiban tolt kisgyermeket automobillal halálragázolt és a gyermekkocsit toló férfit is súlyosan megsebesítette, nemkülönben, mivel a szerencsétlenséget okozó Faludi Sári budapesti lakosnak gépkocsivezetői igazolványa nem volt, kérdem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a főváros lakosságának nyugalma, különösen pedig a járdán mozgó gyalogjárók életbiztonsága iránt hajlandó-e a legszigorúbb közlekedésrendészeti intézkedéseket megtenni és e tekintetben a rendőrség-ét a legkíméletlenebb szigorra utasítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A székesfőváros lakosságának nyugalma érdekében, az automobilisták és a gyalogjáróknak közös érdekeit szem előtt tartva, teljesen elfogulatlanul és pártatlanul kívánom ezt a kérdést a törvényhozás elé vinni, mindenesere elfogulatlanabbul és nártatlanabbuL mint a politikai napilapoknak nagyrésze, (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) amelyek előttem érthetetlen okokból sem a tegnapi, sem a mai napon egyetlen sort sem hoztak olvasóközönségük tudomására arKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXIX. 2. ülése 1930 június U-én, szerdán. loá ról, hogy a mai napon erről a kérdésről itt szó lesz. Teljesen szokatlanul a tegnapi lapok nem hozták a Képviselőház mai ülésén előterjesztendő interpellációk tárgysorozatát. Teljesen elfogulatlanul és pártatlanul kívánok a kérdéssel foglalkozni, mint olyan ember,, aki az itt szereplő Faludi Sári nevű budapesti lakost soha nem láttam, nem ismerem és azt sem tudtam, hogy ilyen nevű színésznő yjaH Magyarországon, soha szerepelni nem láttam és nem hallottam. (Egy hang a jobboldalon: Talán nem, is színésznő!) De felszólalásom önként következik az eddigi költségvetési vitából. Éppen a belügyi tárca tárgyalása során, éppen a velem szemben ülő Csontos képviselőtársam egy felszólalása nyomán, de a belügyminiszter úr nyilatkozata folytán is ez a kérdés, a balesetek kérdése itt igenis megbeszélés tárgya volt, és általában úgy vettem észre, politikai pártkülönbség nélkül kialakult az a helyzet, hogy az úttesten a járművek vezetői azok, akiknek több jogosultságuk van, ott a közlekedés terén azok az urak, a járdán azonban a gyalogjáró az úr, és a járdán a gyalogjárónak testi épségét a legteljesebb mértékben meg kell óvni és védeni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Felszólalok abból az okból is, inert ezt a kérdést az emberi osztóigazság szempontjából és az egyenlő elbánás elvét követelve kell itt a törvényhozásnak tárgyalnia. Tudjuk, hogy egyrészt ma már az automobiloknál az a helyzet, hogy a kir. Kúria a bíráskodás terén olyan joggyakorlatot folytat, hogy az automobiltulajdonost és a kocsivezetőt felelőssé teszi a szerencsétlenségért még akkor is, ha nem ül rajta a kocsin, ha nem is mozog a kocsi, ha áll az utcán egy autó, a szembenjövő lovak megbokrosodnak, és ebből szerencsétlenség keletkezik. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint az automobiltulajdonost büntetik, a kocsivezetőt büntetik azzal az indokolással, hogy az automobil vállalkozás veszélyes üzem s aki ezt űzi, aki erre vállalkozik, annak mindazokat a konzekvenciákat vállalnia kell, amelyek ebből következnek. Mialatt ez a helyzet akkor, ha az automobil tulajdonosról vagy a gépkocsivezetőről van szó, nem lehet más mérték akkor, amikor egy olyan valaki vezet Budapest székesfőváros területén kocsit, akinek erre semminemű jogosultsága nincs, mint ahogy ez most bebizonyult, és aki merészkedett egy óriási nagy 120 lóerejű amerikai kocsiba, amelyet kellőleg nem ismert, beleülni és merészkedett azt vezetni. Akkor ebből a konzekvenciákat úgy a közlekedésrendészet terén, mint egyéb tekintetben le kell vonni. Mivel az ügy ma a bíróság előtt van, a kérdésnek ezzel a részével nem foglalkozom, nem titkolom azonban el, r hogy óriási elkeseredést, majdnem pánikot váltott ki az a helyzet, hogy a tettest a vádtanács szabadon bocsátotta. {Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Bírói dolog!) T. Képviselőház! Itt ezúttal a közlekedésrendészet szempontjából óhajtom a kérdést szóvátenni. Erre nézve éppen a belügyminiszter urat kérdezem és nem az igazságügyminiszter urat, akihez csak más vonatkozásban tartozhatik ez a kérdés, s a közlekedésrendészet szempontjából, a járdán mozgó gyalogjárók életbiztonsága szempontjából keresean az emberi osztóigazságot. Az igen t. belügyminiszter úrnak eg^ik legszerencsésebb alkotása a kezemben lévő kis könyv, az új közlekedésrendészeti kódex. Sze15