Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

86 Az országgyűlés képviselőházának $92. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. milyen gazdasági helyzetet látunk, hallunk s akkor mi az 1933 január 1-én véreink kezébe jutó kötvények tekintetében arról beszélünk, hogy nagy értékeket kaptak, sőt akadt olyan indítványozó is, aki ezeket az értékeket vagyondézsimával akarja megróni. (Farkas István: Borzasztó! Akik a háborúban elvesztették lábukat, gyerekek az apjukat! — Felkiáltások jobbfelől: Újdonságot! Ujabbat! — Farkas István: Ahol nagyobb a baj, ott nem segítenek ! —- Zaj.) Kérdezem, hogy az a különféle heiy/et, az a különféle szituáció, amelyben az úgynevezett földreform a három különböző országban van, — az egyiknél már megvan a földreform és a törvény is, a másiknál nincsen meg a földreform, de megvan a törvény, a harmadiknál pedig fordítva áll a dolog —majd amikor az optánsok kártalanításáról lesz szó, vájjon nem bosszulja-e magát meg különbözőképpen, az egyes különböző területekre tartozó optáneok kárára? Én azt az indítványt, amely a hadikölcsönfkárosultak javára megtétetett, nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Nem fogadom el annaîk ellenére, hogy körülbelül azok közé a képviselők közé tartozom, akik ennek a teremnek falai közt a hadikölcsönkárosultajk érdekében évek hosszú sora óta következetesen verekszenek. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem fogadom el pedig ezt az indítványt először azért, mert ez irigy javas lat, amely keresztül sem vihető. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez vagyondézisma, amelynél rögtön felmerül az a kérdés, mi lesz azokkal a pénzekkel, amelyek a vagyondézsma folytán befolynak, ki osztja el azokat? Megint visszatérünk tehát a népjóléti miniszter úrhoz. Most a népjóléti tárca költségvetésénél hallottuk, hogy a. népjóléti miniszter úr a kezében lévő bizonyítékok alapján, éveken át szerzett tapasztalatai után, önmaga konstatálta, hogy az a megoldási nlód, amellyel a hadikölcsönkárosultakat segélyezik, nem sikerült. Most jöjjünk akikor, szedjünk össze pénzeket az optánsoktól és azokat juttassuk megint a népjóléti miniszter úrhoz? Hát nem karitatív megoldás ez megint? Nem éppen az a megoldás, amelyről maga az érdekelt miniszter konstatálta, hogy rossz, nem annak a megoldási módnak a folytatása ez megint? E helyett egészen máskép kell a hiadiköilesönkérdést megítélnünk. A hadikölcsönkérdést tényleg nem lehet meg'hagyni ebben a mai kezelési módjában. Az egész ország fellélekzett a népjóléti miniszter úr nyilatkozatára. Illetékes helyről származott, tapasztalatakon alakult, határo-. zott nyilatkozat volt,, mivel azonban csak egyéni vélemény volt és nagyon hangoztatta az igen t. miniszter úr, hogy kizárólag csak egyéni véleményét mondja el, szükségesnek látom az ország békéje és nyugalma érdekében, hogy éppen ebből az alkalomból, talán ennek a határozati javaslatnak apropójából kifolyólag is, de mostani Kérésemre is, méltóztassék a miniszterelnök úr nyilatkozni: azonosítja-e magát ebben a tekintetben a népjóléti miniszter úr álláspontjával? Mert a miniszterelnök úr kezdettől fogva megértő álláspontra helyezkedett ebiben a kérdésben. Be kell neki is látni, hogy a hiadikölesönkárosultak karitatív segélyezése nem sikerült, csütörtököt mondott. (Rothenstein Mór: Csütörtököt mondott az egész rendszer!) Nem lohasztotta le az elkeseredést, sőt joblban élesztette az elkeseredést, annak ellenére, hogy el kell ismerni, hogy ezt a kérdést a népjóléti minisztérium példásan adminisztrálja. Akik még nem voltak a népjóléti minisztériumnak azokban a hivatali helyiségeiben, ahol ezt a kérdést kezelik, méltóztassanak megtekinteni. Ez látványosság és a pedantéria tekintetében semmi kifogás alá nem eshető módon kezelik ezt a kérdést. A végső konklúzió azonban mégis az, hogy ez a rendszer fenn nem tartható. A miniszterelnök úrnak be kell látnia, hogy a hadikölcsönkérdés elodázhatatlan és én nyugodt vagyok, hogy amikor nem szavazom meg az optánsok kötvényeire tervezett vagyondézsmát, egy lépéssel sem odázom el a hadikölcsön megoldását. Biztos vagyok benne, hogy két költségvetést nem úszik meg semmiféle kormány a nélkül, hogy ezt a kérdést meg ne oldja. Már pedig az optánsok 1933 január elseje előtt kötvényeikhez nem jutnak hozzá. Hol van még a vagyondézsniájuk, hol van még az albból befolyó pénz és mikor jut az még felosztásra! A hadi'kölcsönkárosultak nem várhatnák' addig. Már ez az egy ok is a mellett szól, hogy ezt az indítványt el ne fogadjam. A miniszterelnök úrnak keresnie és találnia kell módot arra, hogy az ország mai nehéz pénzügyi viszonyai közepette is ebben a kérdésben jobb megoldáshoz jusson, mint amit eddig a kormány javasolt ßs alkalmazott. Érdekes, hogy mennyire sántít ez a javaslat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szociáldemokrata párt szónoka tegnap már túllicitálta azt. Tegnap már egy olyan felszólalásban volt részünjk, amely 50%-os vagyondézsmát követelt és nem a hadükölcsönkárosultakat akarta ebben részeltetni, hanem a hadirokkantakat, amiben viszont neki van igaza, mert sorrend tekintetében a hadiözvegyek, hadirokkantaik, hadiárvák igénye előtte sorol a hadikölcsönkárosultak igényeinek. Hogy milyen nehéz ezt a kérdést így kezelni, azt legjobban ez az indítvány bizonyítja. T. Képviselőház! Felszólalásomnak végére jutottam. Én szerződést, egyezményt csak olyat ismerek el, amelyet kölcsönösen be kell tartani. Már pedig tíz esztendő óta az ilyen nemzetközi szerződéseket és az ilyen úgynevezett egyezményeket csak mi tartjuk be, a másik fél nem tartja be. Kötelezettségeinket mindig megkövetelték, jogainkat pedig mindenben elsüliyesztették. Nem tartanám tehát helytelennek és túlzott eljárásnak azt sem, ha az igen t. kormány a maga hivatalos lapjában ezt a törvényjavaslatot is gyászkeretben jelentetné meg, éppen úgy, ahogy a trianoni békediktátumot megjelentette. Ügy érzem, nem titkolni és nem szépíteni kell ezt, hanem egyenesen hivatkozni lehet és kell a jövő szempontjából is arra, hogy mi ebben a kérdésben a többiekkel szemben > a rövidebbet húztuk. Vegyük úgy: ebben a kérdésben mi megbuktunk. Nincs szégyelni valónk, ha mi ezt bevalljuk. A magyar parlamentnek az én nézetem szerint vissza kell kiáltania: Az igazi békét nem így csinálják, ahogyan ebben a törvényjavaslatban van, az igazi békének Európára nézve csak egy útjai van: a békerevízió. (Helyeslés.) Ellenkező esetben tűzfészek lesz ez a nyomortanya. (Ügy van! Ügy van!) E pont igazságát meg lehet Európa hatalmasainak jósolni innen, a parlament ülésterméből. E gondolatok folytán a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Temesváry Imre képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőházi Az állami kölcsön felvételéről -szóló 940. számú törvényjavaslatra vonatkozólag a pénzügyi bizottság jelentését tisztelettel beterjesztem. Ké-