Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

Az országgyűlés képviselőházának 392. gyen szabad megemlítenem, hogy a magyar kormány a Népszövetséghez ebben a tárgyban jelentést tett, amely szórói-szóra a következőket mondja (olvassa): «A két delegáció — a magyar és a román delegáció — megegyezett abban, hogy a tárgyalások nem áz érdekelt magyar birtokosok és a román kormány között fognak folyni, hanem formálisan a magyar és a román kormány között.» Itt tette a Bethlenkormány állami kérdéssé az optánsügyet, így tette lehetővé, hogy a román kormány megzsarolja a magyar államot, Ihogy az ő kártérítési kötelezettsége és tartozása r a magyar állam adózó polgárainak adófilléreiből fedeztessék, így tette lehetővé, hogy optánsügy összekapcsoltassék a jóvátételi kérdéssel. Hiába legyint a t. miniszterelnök úr és hiába tagadja, hogy az optánsügy szoros kapcsolatba került a reparáció kérdésével, minden azt bizonyítja, hogy ez a kapcsolat létesült; bizonyítja maga az előttünk levő ratifikációs törvényjavaslat, bizonyítják az egyezmények fejezetei^ ahol az első, a második és a harmadik egyezmény természetes összekapcsolását jelenti a reparációnak és az optánsügynek. • De hagyjuk figyelmen kívül azt a kérdést, hogy milyen címen fizet Magyarország 1944 után további súlyos milliókat. A t. miniszterelnök úr a hágai megegyezés után hazajővén, mint nagy vívmányt prezentálta az országnak a hágai megegyezést. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a kormány sajtója és a lelkesített közvélemény milyen hozsannát zengett a miniszterelnök úr felé, {Jánossy Gábor: Nem zengett senki! — Zaj a szélsőbaloléaion.) hogy ünnepi banlkettet, Fest•bainkettet rendeztek és már azt várták... (Jánossy Gábor: Azt a kis vacsorát de sokat emlegetik! — Malasits Géza: Fest-bankett! — Jánossy Gábor: Egyszerű kis vacsora volt! Vacsorázni lehet! Legalább 'mondják magyarul, mi az a Fest-íbankett! — Györki Imre: így szólt a meghívó! — Jánossy Gábor: Ha ez a legnagyobb kifogás, akkor nagyon gyenge az érvük! — Fábián Béla: Ennyi mai vitás már nem is lehet jóhiszemű! — Zaj a szélsőbaloldalon. •Györki Imre: Fest-bankett volt az! — Jánossy Gábor: Mondom, nem értem! — Györki Imre: Kérdezze meg a miniszterelnök urat, aki végigette a Fest-b

ankettet! — Jánossy Gábor: Azt már nem teszem! Okosabb dolga van neki is, meg nekem is!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat. ' szíveskedjenek csendben maradni! Pakots József: ... és az az illúzió támadt a közvéleményben, hogy a hágai vívmányok után Magyarország végre eljutott a gazdasági rekonstrukció és a boldogabb, szebb jövendő korszakába. Nézzük t. Ház, hogyan festenek ezek a vívmányok. Először is 1944-ig, tehát addig, amíg jóvátételt kell fizetnünk, fizetünk évi 10 millió pengőt. Ez diktált jóvátételi kötelezettség. 1944 után, a miniszterelnök úr diplomáciai győzelmei folytán, fogunk fizetni évenként 13*5 millió aranykoronát. (Fábián Béla: A nulla helyett!) Másik vívmánya a •minníszterelnök úrnak, hogy a jóvátételi kötelezettség feltételes volt, az 1944 utáni fizetés pedig feltétlen, A jóvátételi fizetés azért volt feltételes, mert hiszen bizonyos kedvezményekre volt jogunk, ha valtv táris viszonyaink fenyegetett helyzete ezt úgy kívánta volna; az 1944 utáni fizetés pedig feltétlen azért, mert az optánsoknak, az elkobzott birtokok tulajdonosainak feltétlen joguk van alhhoz, hogy 1944 után az úgynevezett A-kasszából igényeljék a maguk kártalanítási összegét KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. 73 s ennek természetes ellenértékeképpen a magyar koranánynak feltétlenül be kell fizetnie 1944 után ezeket az összegeket. Mi ennek az oka, t. Házi! Ennek oka az, hogy az 1924. évi jóvátételi fizetés politikai adósság volt, 1944 után fizetségünk pedig üzleti adósság. Ezt elérte a t. miniszterelnök úr; ezeket a fizetéseket feltétlenül teljesítenünk kell. íme, egyik vívmánya a hágai megegyezésnek. További vívmány az, amit a miniszterelnök úr s diplomáciai vezérkara a sajtóban és parlamentben is hangoztatott, hogy egyenrangú félként ülhettünk le végre a tárgyalóasztalhoz. Igen szegényes vívmány ez, t. miniszterelnök úr, mert hiszen maga a békediktátum is már lehetőséget adott erre nekünk és 1924-ben is, amikor fizetési kötelezettségeink vállalásáról volt szó, megvolt a lehetőségünk arra, hogy leüljünk a tárgyalóasztalhoz és meghallgassuk a feltételeket, sőt a békediktátum rárótta az ententere azt, hogy bizonyos méltányossági szempontokat tartson szem előtt. De erről az úgynevezett egyenrangú fél szeren érői is megmondta gróf Anponyi Albert képviselő úr a maga véleményét, aki nem festette azt olyan rózsásnak, hanem meglehetősen infeniorisnak minősített a mi helyzetünket a hitelező hatalmiakkal szemben. Ujabb vívmány volna az, hogy Hágában és Párizsban a miniszterelnök úrnak sikerült elérnie, hogy a jóvátételi bizottság hatalma megszűnik Magvar ország felett. Ez a tény nem volna vívmány egyébként sem, mert a Youngegyezmény szerint a jóvátételi bizottság az egyezmény életbelépése után megszűnik. A miniszterelnök úr zsenialitása azonban még azt a csodaszerű helyzetet is meg tudta teremteni, hogy Magyarország felett hatalmat fog gyakorolni egv nem létező bizottság: a jóvátételi bizottság. Mert méltóztassék elolvasni az első egyezmény 11. cikkét, amely szerint a jóvátételi bizottság át fogja adni a maga, jogkörét és hatáskörét a nemzetközi fizetések bankjának. Hogy mikor és hogyan, ezt egy olyan bizottság fogja megállapítani, amely állni fog két magyar delesrátusból és a jóvátételi bizottság négy tagjából. Vagyis ugyancsak a jóvátételi bizottság lesz az, amely a maga megszűnésének időpontját megállapítja, a maga imperiumának a magyar üeryek felett való határidejét fixirozza- Ennek a 11. cikknek utolsó bekezdáse mée

1 arról is intézkedik, hogyha a nemzetközi fizetések banki a nem vállalná az ellenőrző és diktáló porkoláb szerenét Magyarország felett, akkor ugyanez a bizottság, amely a jóvátételi bizottságban négv tagsral szerepel, olyan egyént fog kiküldeni, aki vállalkozik a porkoláb szerepére. Ez is vívmány, amelyet a miniszterelnök úr magával hozott. Vívmány gyanánt tünteti fel a^ miniszterelnök úr azt is, hogy az első egyezmény 9. cikke szerint a külföldön lévő magyar javakat és jogokat ezentúl nem lehet likvidálni. Miniszterelnök úr, ne mulasson ezen, mert ebben van már némi frivolitás. Hogyan lehet azt állítani, hogy ez vívmány, amikor a világháború óta 12 esztendő telt el és e 12 esztendő alatt az ellenséges hatalmaknak bőven volt alkalmuk és módjuk likvidálni minden magyar vagyont és minden magyar jogot és egészen kétségtelenül, hogy ezen a téren olyan pusztítást végeztek, hogy itt tovább likvidálni való nincs. íme, így festenek a miniszterelnök úr vívmányai. A miniszterelnök úr érzi, hogy nem lehet megmagyarázni ezt a hágai, illetőleg párizsi egyezményt és kényszerhelyzetre való hivatkozással akarja a kormány ezt a nemzet 12