Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

70 Az országgyűlés képviselőházának 3í A területi gyarapodásnak tehát feltétele a kisebbségi jogok respektálása, mégis mit látunk

1

? Azt látjuk, hogy ezen 11 esztendő alatt a kisebbségi szerződésekben körülírt kisebbségi jogolknak egyetlen egyikét sem respektálták. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Én nem akarok részletekbe bocsátkozni, (Szilágyi Lajos: Jó ezt leszegezni! A leggy alázatosabban becsaptak bennünket! — Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de nagyban és egészben utalok arra, hogy az utódállamokhoz csatolt területeken élő magyarok másodrendű állampolgárokká degradáltattak, őket nyelvük szabad használatainak jogától megfosztják, iskoláikat bezárják, vagy elnemzetlenítik, birtokukból őket kiforgatták, — hiszen e miatt vált szükségessé a párizsi egyezmény — hivatalaikból kiüldözik, fizetésüket, nyugdíjukat beszüntetik, az anyaországban maradt fajrokonaikkal, testvéreikkel való szellemi érintkezésüket is mindenkép lehetetlenné teszik, gyakran még állampolgárságukat is megtagadják és őket seregestol kiüldözik. (Szilágyi Lajos: És meghamisítják a statisztikát! — F. Szabó Géza: Ez a legkevesebb! —Szilágyi Lajos: De ezzel operálnak!) Nem akarok a részleteikbe bocsátkozni, mert a'kkor estig kellene beszélnem. Két évvel ezelőtt boldogult Stresemann német külügyminiszter erőteljesen felkarolta a Nemzetek Szövetségének tanácsában a kisebbségek jogait és követelte azt, hogy reformok történjenek, amelyeknél fogva a kisebbségi jogok respektáltassanak az illető államok részéről. Sajnos, ridi cuius mus lett az egész kérdésből. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Olyan jelentéktelen porottya kis javításokat igyekeztek tenni az eljárásnál, amelyek semminemű érdemleges orvoslást nem jelentenek, úgyhogy állítom, — határozottan állítom — hogy a kisebbségek ügyében nemhogy előrehaladás lenne, ha•nem évről-évre visszaesés van. (Ügy van! Ügy van!) A Nemzetek Szövetségének tanácsa teljesen képtelennek bizonyult azon magasztos hivatás teljesítésére, hogy a kisebbségek nemzeti léte védelmének fóruma legyen, (Ügy van! Ügy van!) ennélfogva ezen a téren is le kell számolni: vagy megtartják a kisebbségi rendelkezéseket, vagy pedig bekövetkezik az alternatíva második része, hogy miután a kisebbségi jogok respektálásának feltétele mellett kapták területi gyarapodásukat és nem akarják respektálni ezeket a kisebbségi jogokat, szolgáltassák vissza^ azokat a területeket, amelyek népszavazás nélkül önkényesen utaltattak az ő uralmuk alá. (Elénk helyeslés. — Szilágyi Lajos: Majd akkor lesz kiengesztelődés, de addig nem!) A harmadik politikai kérdés: amely leszámolást igényel, a revízió kérdése. Meg kell tartani a revizió kérdésében is a leszámolást. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A Nemzetek Szövetsége paktumának 19. cikke ma nagy kérdőjel. Ez a 19. cikk megállapítja azt, hogy azokat a nemzetközi szerződéseket, amelyek alkalmazhatatlanoknak bizonyulnak, revideálni kell (Ügy van! Ügy van!) és megállapítja azt is, hogyha olyan nemzetközi viszonyok forognak fenn, amelyek a békét veszélyeztetik, akkor is revíziónak van helye. (Ügy van! Ügy van!) Kérdem, van-e alkalmazhatatlanabb szerződés, mint a trianoni

1

? Nemcsak azért, mert a népek önrendelkezésének lábbal tiprásával jött létre, (Ügy van! Ügy van!) ímert mint barmokat hajtották át az egyes néoeket és népcsoportokat akaratuk ellenére az idegen uralmak fennhatósága alá, (Ügy van! Ügy van! — Jánossy Gábor: ököljog!) hanem alkalmazhatatlan azért is, — és ez a fődolog — mert azok, akik ebből ?. ülése 1930 május 15~én, csütörtökön. a szerződésből szinte csak jogokat kaptak 99% erejéig, (Jánossy Gábor: Százszázalék erejéig!) azt az 1%-ot, amelyben kötelességeik vannak, nem respektálják. (F. Szabó Géza: Azt letagadják!) íme, ez az egyezmény, amelyet most ratifikálunk, nyilt bizonyítéka annak, hogy azt a kötelességet, amely szerint a magyar állampolgároknak birtokait a háborúból kifolyólag nem szabad felszámolni, megszegték s azért létesültek ezek az egyezmények, hogy ezzel a megszegéssel szemben a jognak, igazságnak és a szerződéses kötelezettségeknek eleget lehessen tenni. (Ügy van! Ügy van!) Ök teszik tehát alkalmazhatatlanná és nem mi, akik páratlan béketűréssel hordozzuk Trianonnak minden keresztjét vállunkon, (Ügy van! Ügy van!) ők teszik alkalmazhatatlanná a trianoni szerződést. (Jánossy Gábor: Buta becsületesség! — F. Szabó Géza: Buta kényszer!) A revízió másik 'kényszerűsége pedig akkor forog fenn, ha olyan nemzetközi viszonyok vannak, amelyek a béke fenntartását veszélyeztetik. Hát kérdezem én, lehetséges-e addig a lelkek békéjét létesíteni, (Ügy van! Ügy van!) aimíg a népek legelemibb joga, az önrendelkezési jog lábbal van tiporva, (Ügy van! Ügy van!) és amíg akaratuk ellenére, megkérdezésük nélkül kényszerítik a mi három és felírni

Jlió magyar testvérünket idegen ellenséges uralmak alá? (Ügy van! Ügy van!) Megvan tehát adva a revízió feltétele. (Ügy van! Ügy van! — Zajos közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lukács György: Ennélfogva nekünk igenis kötelességümk követelni a^ revíziót, kötelességünk követelni azt, hogy hívjanak össze egy új konferenciát, mely a háború mentalitásától és a -gyűlölködés szellemétől menten, a mai tisztultaJbb atmoszférában vizsgáb'a meg újból a magyar területi kérdést... (F. Szabó Géza: Kevésbbé buták legyenek!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Lukács György: .. .'mert ha a területi kérdés újból való megvizsgálását még soká halasztják, akkor nekünk gazdaságilag teljesen tönkre kell mennünk, (Ügy van! Ügy van!) azonban <nem maradunk ezen a téren egyedül, hanem végiig fog menni ez a folyamat egész Európán. (Ügy van! Ügy van!) Európa népeinek tehát jól felfogott önérdeke az, hogy a magyar területi kérdés revízió alá vételét és rendezését a maguk szempontjából is követeljék. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! En ezzel végeztem is fejtegetéseimmel.^ Csak azt állapítom meg, hogy a pénzügyig leszámolást követnie kell a politikai leszámolásnak is, (Ügy van! Ügy van!) három életérdekünk terén: a. lefegyverzés kérdésben, a lásebbségek kérdésében és a revízió kérdésében. (Ügy van! Ügy van!) Eddig nemzetközi téren a magyar kormánynak rendkívül nehéz helyzete volt a mi életérdekeink hangoztatásában, sérelmeink feltárásában és az elégtétel követelésében. Nagyon nehéz helyzete volt, mert miindig a feje fölött lebegett a trianoni szerződés 161. §-ának Damokles-kardja, és minden megmoccanásimikra azzal válaszolhattak, hogy újabb és újabb anyagi, gazdasági terheket fognak reánk róni, és fenyegettek ezen a téren a legmesszebbmenő rendszahályokkal. Most a helyzet bizonyos fokig a javunkra változott, a kormánynak bizonyos mértékig nagvobb mértékben van szabad keze sérelmeink feltárásában és az orvoslás követelésében, mint eddig volt. Mi tehát elvárjuk mindannyian a t. kormánytól azt, hogy ha erős kézzel sikerült neki a pénz-