Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

Az országgyűlés képviselőházának 392. volna megengedett az, hogy az. egyik jogtalanságot a, másik jogtalansággal igyekezzünk orvosolni, azzal a jogtalansággal, hogy az összeség terhét egy szenvedő kis kategória vállára hárítsuk át. (Peidl Gyula: Ezer év óta az ellenkezője történik! — Rothenstein Mór: Nincs már betevő falatjuk! — Viczián István: Bizony, némelyiknek kevesebb van, mint önnek!) T. Ház! Én abban konkludálotk, hogy igenis, becsületbeli kötelességünk a hadikölosön hajótöröttjeit segítenünk és azokat kártalanítanunk. Ez az alkalom azonban egyáltalában nem megfelelő erre a. célra, és én jól tudom, hogy a magyar közvélemény nem fog megnyugodni addig, míg^ valaminő módját a hadikölcsönkárosultaík kártérítésének nem fogjuk kitalálni, és alkalmazásba venni. Ezt meg is kell tenni. Meg is kell tennie a kormánynak, amelynek remélem, a legközelebbi jövőben erre módja és alkalma lesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A jelen alkalmat, a párizsi egyezmények alkalmát azonban erre a célra lehetetlen felhasználni, mert a párizsi egyezményekkel kapcsolatban semminemű megoldásra alkalmas mód nem kínálkozik. T. Ház! A párizsi egyezmények megszüntették azt a szfintkszet, amelynek jelentőségével bírtak a trianoni szerződés pénzügyi rendelkezései. Ezeket a pénzügyi rendelkezéseket, amelyeiknek summumát az általam már említett 161. $ képviseli, a matematikai végtelenség jeléhez hasonlíthatom csak, mert ezek a pénzügyi kötelezettségek úgy voltak csürhetők, csavarhatok minden alkalommal, amint az a hitelezőknek tetszett és jól esett, és ezek a csavarások felhasználhatók lettek volna a mi teljes anyagi tönkretételünkre. Most ez a szfinksz eltávolodik^ a színtérről. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezután pénzügyi tekintetben egészen fix, határozott kötelezettségekkel fogunk szembeállani. Ennek a rendelkezésnek konzekvenciáit le kell vonni egyéb tereken is, mert & trianoni szerződés ezeken a pénzügyi kérdőjeleken kívül, amelyeket most kivégeztünk, tartalmaz ám egyéb tereken is bizonyos politikai kérdőjeleket, amelyeket szintén kötelességünk eliminálná és ezeken a politikai kerületeken £s meg kell tartani a végelszámolást;, amely végelszámolást most pénzügyi téren elvégeztünk;. (Jánossy Gábor: A revizió!) Arra is rátérek. Itt van mindenekelőtt a lefegyverzés kérdése. Méltóztassanak elolvasni a trianoni szerződés V. fejezetét, amely akképpen kezdődik, hogy a végből, hogy az összes államok és nemzetek arányosan és egyenlően lef egyverkezzeneik, egyelőre mi vagyunk kötelesek az ott előírt iefegyverkezési feltételeket teljesíteni és rajtunk kívül természetesen a többi szerződések alapján a többi úgynevezett legyőzött középeurópai hatalom. Ugyanezt az elvet mondja ki a Nemzetek Szövetsége paktumának 8. cikke, amely egyszersmind 8. cikke a trianoni szerződésnek is. Ebben a 8. cikkben ki van mondva, hogy a Nemzetek Szövetségének Összes tagjai, tehát az összes államok és nemzetek, amelyek helyet foglalnak a Nemzetek Szövetségében, kötelesek fegyverkezésüket lemérsékelni addig a legalacsonyabb mértékig, amely legalacsonyabb mérték mellett az állam biztonsága még fenntartható. Minket, t. Képviselőház, e legalacsonyabb mértéken alul fegyvereztek le, (Űgv van! Ügy van! jobbfelől.) mert nekünk csak^ annyi fegyveres erőt engedélyeztek, ezt is méregdrágán, toborzás alapján, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amennyi még a belső rend és bizülése 1930 május 15-én, csütörtökön. 69 tanság fenntartására is alig elégséges. (Ügy van! a jobboldalon.) A külellenség

! ellen való védekezésre, az állam biztonságának fenntartására egyetlen katonát, egyetlen fegyvert sem engedélyeztek nekünk, úgyhogy teljesen ki vagyunk téve r szomszédaink féktelen önkényének és támadásának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ök pedig, a . győzők fegyverkeznek szabadon tovább, úgyhogy mai felfegyverzettségük mérete messze meghaladja a világháború előtt volt felfegyverkezettség méreteit. Hogy csak egyetlenegy példát említsek, a bennünket polip módjára körülölelő három utódállam hadereje a mi haderőnknek tizenháromszorosa és ha mozgósítanak, haderejük egyszerre a mi haderőnk százhetvenszeresére emelkedik. Nekünk pedig nem szabad mozgósítanunk, mert Trianon ezt megtiltotta nekünk. Íme tehát, ezt az egyenlőtlenséget, amely kifejlődött a fegyverkezés terén, ezt a két mértékkel mérést továbbra már fenntartani lehetetlen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezen a téren is elkövetkezett a leszámolás ideje. (Ügy van! jobbfelől.) Az alternatíva világos: vagy fogjanak hozzá komolyan ígéretük teljesítéseihez és kezdjék meg a lefegyverkézést s ebben az esetben rendben van a kérdés, vagy pedig mondják meg őszintén azt, amit a facta coneludentia, évről-évre ismételt cselekményeik világosan bizonyítanak, hogy nem fognak és nem akarnak leszerelni, tehát hogy nem tartják meg velünk szemben tett ígéretüket. Minthogy pedig a mi lefegyvereztetésünk feltételesen történt, ha a feltétel nem tartatik be, akkor ennek következménye az. hogy mi felszabadulunk a feltételesen vállalt kötelezettség terhe alól és visszanyerjük szabad rendelkezési jogunkat a fegyverkezés terén. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mi ezt a szabad rendelkezést nem arra akarjuk felhasználni, hogy felfegyverkezzünk, mert előttünk szentség a Kellogg-paktum, amelyet aláírtunk és előttünk szentség az állandó nemzetközi bíróság szabályzatának fakultatív szakasza, amelyet szintén aláírtunk és amelyben kötelezettséget vállaltunk arra, hogy minden nemzetközi konfliktust hajlandók vagyunk nemzetközi bíróság élé vinni eldöntés végett. Mi nem felfegyverkezésre akarjuk felhasználni a mi szabad rendelkezési jogunkat, hanem arra, hogy legalább azt a minimumot elérjük, vagy megközelíteni igyekezzünk, amelyet a paktum kijelöl, hogy tudniillik megtámadás esetén külső ellenség ellen legyünk képesek védekezni, (Ügy van! a jobboldalon) Ezt a minimumot körülbelül még a mai pénzügyi keretekben is teljesíthetjük, ha áttérünk a ránkoktrojált to>borzási rendszerről az általános hadkötelezettség rendszerére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — F. Szabó Géza: Át is fogunk térni! — Graeffl Jenő: Nem lehet másként!) A másik leszáímölás, amely politikai téren elmaradhatatlan, egy világkérdésben, a kisebbségek kérdésében való leszámolás. (Halljuk! Halljuk!) Én figyelmeztetek mindenkit ebben a t. Házban, hogy midőn a kisebbségi szerződéseket a főhatalmak megkötötték az utódállamokkal, akkor az utódállamoknak azt az óriási területi gyarapodását, amelyet a mi húsunkból, a mi vérünkből szakítottak ki, ahhoz az egyenes fel tételhez kötötték, hogy az utódállamok az uralmuk alá került népekkel és népcsoportokkal szemben megtartsák, oltalmazzák, védelmezzék és respektálják azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket a kisebbségi szerződések körülírnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) *