Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

56 Az országgyűlés képviselőházának dezéssel akarják orvosolni. Méltóztassék a kormánynak egy komoly gazdasági programmal segítségére jönni a mezőgazdasági osztálynak, (Zaj.) de úgy próbálni a segítést, hogy ugyanakkor agyonütjük az ipari társadalomnak egy tekintélyes rétegét, ez nem méltányos, nem helyes. Én ennek a rétegnek védelmében szólalok fel. (Csontos Imre: A fogyasztók ellen beszél a képviselő úr!) Ellenkezőleg. Azt az érvet már többen és százszázalékban méltóztattak kihasználni, hogy voltaképpen a fogyasztók érdekei ellen van, ha csak a húsipar és a pékipar végezheti ezeket a munkálatokat, a maga szakmabeli elzártságában, mert az árak ennélfogva nem limitálhatók, míg így sokkal olcsóbban ... (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakots József : ... lehet árusítani mind a húst, mind a pékneműeket. (Jánossy Gábor: Mindennek a fogyasztó tömeg issza meg a levét. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Pakols József: A fogyasztók érdeke ebben a kérdésben . . . {Állandó zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Pakots József: . . . ebben a problémában elsősorban az, hogy az az áru, amely kezébe kerül és eljut hozzá fogyasztásra, mindenféle közegészségügyi szempontból kiogástalan legyen. (Zaj. — Jánossy Gábor: Hallgassátok meg.) Merik-e vállalni a felelősséget azért, hogy nem akadnak-e — és bizonyosan akadnak — olyanok, akik ezeket a közegészségügyi és köztisztasági feltételeket nem tartják be? Amikor az egyes húsvizsgálati és kenyérvizsgálati rendelkezések iszerint a tisztiorvosnak kell megvizsgálni a pékműhelyt, a kenyérsütésnek módját, az egész eljárást, amikor a vásárbiztos és az éjjeli munka szempontjából iá közigazgatási hatóság emberei vizsgálják végig ezeket a helyiségeket, amikor a húskimérésnél ezer és ezerféle ilyen ellenőrző vizsgálatnak vannak az iparosok alávetve, akkor kérdezem, hogyan fogja ezt a vizsgálatot a hatóiság elvégezni ilyen magánosoknál, akik — mondom — érthető módon szeretnének túladni termeivényeiken, de a mai nehéz gazdasági helyzetben nem tudnak. De a mérlegnek mások oldalára esik az a sok ártalom és sok veszedelem, amely az ilyen szabaddá tett vágásból, húsárusításból és a kenyérsütésből a fogyasztóközönség rovására esik. (Krisztián Imre: Vágóbiztos ellenőriz!) Csak egy példát idézek, amely a múlt héten történt. Mátészalkán történt meg a múlt héten, hogy egy gazdálkodó egy teljesen leromlott csupa osont és bőr tehenét kínálta az ottani húsiparosoknak megvételre. Egyetlen-egy húsiparos sem merte megvenni, mert félt, hogy a húsvizsgáló közeg el fogja tiltani a közfogyasztásra alkalmatlan állat kimérését. Akkor kimérte és elárusította . . . (Szabó István: Nem mérhette ki a húsvizsgáló nélkül! TTgylátszik, nem ismeri ezt. Meg kell vizsgálni és le kell pecsételni, csak úgy lehet kimérni. — Zaj.) Nagyon jól tudom, ne izguljon. (Esztergályos János (Szabó István felé): A képviselő úr még nem adott el ... — Szabó István: Nem! — Állandó zaj. —• Elnök csenget-) Ne izguljon a képviselő úr. Bár tudtam, hogy fel fogja izgatni ez a téma a tisztelt kisgazda képviselő úr kedélyét, nekem mégis az az álláspontom, hogy itt van iparvédeleim, amelynek rendelkezéseit be kell tartanunk, van ipartörvény, van szakmabeli képesítéshez kötött ipari foglalkozás, méltánytalan és igaz391. ülése 1930 május 14.-én, szerdán. ságtalan, hogy ezzel szemben ilyen rendelkezések adatnak ki. (Fábián Béla: Nálunk mindenki mással foglalkozik, mint a mire képes sége van.) Ne méltóztassék szembeállítani az ipari érdeket most ebből a szempontból a mezőgazdasági érdekkel. Nem mi. hanem a kormány köteles arra, hogy iaz ilyen esetekben találja meg azt a bölcs utat, amellyel mindkét érti eket megvédi. De ilyen apró kísérlettel próbálni áthidalni azt a tátongó ürt... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. szíveskedjék befejezni. Pakots József: ... amely a "mezőgazdaság válságában jelentkezik, nem lehet. Arra a tájékozatlanságra, zavarra és kapkodásra mutat ez, amely gazdasági téren jellemzi a mai kormányzatot. Tisztelettel kérem tehát a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezeket a módosító rendeleteket teljes egészükben, minden betűikkel. sürgősen vonja vissza, hiszen a múltban már. a nyolcvanas években hasonló rendelkezések történtek és ezek sohasem voltak a gyakorlatba átvihetők, mert az élet ellene mondott a rendeleteknek. Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Bródy Ernő képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. 1. Igaz-e a sajtóban megjelent hír, mely szerint a belügyminiszter úr a fővárosi törvény alapján tartandó törvényhatósági választáson a választói névjegyzék t összeállítását úsry tervezi, hogy a megélhetés gondjaival elfoglalt lakosságtól beszerezhetetlen okmányok felmutatását kívánja és ezzel a választóknak hiábavaló fáradságot, költséget és keserűséget okoz? 2. Nem gondol-e a belügyminiszter úr arra, hogy terve merő ellentétben van a névjegyzék hivatalból való összeállításának elvével, mely szerint minden szükséges adatot hivatalból szereznek be s amely elv túlzottan érvényesül akkor, mikor az állampolgárok kötelességeiről, például az adófizetésről van szó? 3. Miután a képviselőválasztói és törvényhatósági választói jogosultság között csak az a különbség van. hogy a törvényhatósági választói jogosultságot hatévi helybenla^kashoz kötötték^ egyébként a két jog összes feltételei egyformák, kérdezem a miniszter urat, nem volna-e a legegyszerűbb eljárás, ha az új fővárosi törvény alapján szerkesztendő választói névjegyzéket az országgyűlési választók névjegyzéke alapján állítanák össze, és a feltűnően kirívó esetekben hivatalból állapítanák meg az eltérő kellék létezését vagy hiányát?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bródy Ernő: T. Képviselőház! A naipokban megjelent a sajtóban az a hír, hogy a belügyminiszter úr a fővárosi törvény — most már majdnem azt mondhatnám, hogy törvény, mert hallom, hogy időközben a Felsőház is elf okádta — végrehajtási utasításában olyan rendelkezéseket tervez, amelyek alkalmasak arra, hogy a választópolgárok jogát elkobozzák, amelyek alkalmasak arra, hogy a választópolgárokat az ő temérdek bajukon és gondjukon kívül beszerezhetetlen okmányok felkutatásával büntessék. (Fábián Béla: Választójogi Szent Bertalanéjszakát rendeznek!) 1 Arról szól ez a híradás, hogy bizonyos ese-