Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-391
Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1930 május íh-én, szerdán. 55 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ezt az interpellációmat elmondanám, utalni akarok arra, hogy minden félreértést eloszlassak kisgazdaképviselőtársaim részéről, nem áll az, mintha interpellációm intenciója és tendenciája a kisgazdatársadalom ellen irányulna. Nagyon jól tudom azt, hogy súlyos mezőgazdasági válságban sínylődik az egész magyar földmívelőosztály s éppen ezért minden olyan intézkedést, amely a földmívesosztály gazdásági helyzetének megjavítását célozza, a legtermészetesebbnek, magam is kívánatosnak és a magam demokratikus álláspontjánál fogva meg is valósítandónak tartok. Azok a figyelmeztetések tehát, amelyek jóindulatúlag felém elhangzottak képviselőtársaim részéről, hogy legyek óvatos interpellációmnál, mert interpellációm esetleg sérthetné a gazdák érdekeit, ezek az óvatosságra figyelmeztetések velem szemben egyáltalán nem helytállóak. Az osztóigazság szempontjából azonban mégis meg kell állapítanom, hogv az a két rendelet, amelyet a t. kereskedelemügyi kormány az év nyarán kiadott, a sütőiparnak és a hentesiparnak súlyos ártalmát és károsodását jelenti és bár úgylátszik, minden tendenciájával a gazdaközönség érdekeit akarja szolgálni, egyáltalán nem fogja szolgálni ezt az érdeket. Az ipari és a kereskedelmi érdekek képviselője: a t. kereskedelemügyi miniszter úr. Csodálatosképpen Ő ad ki olyan két rendeletet, amely két rendelet az iparosság súlyos sérelmét jelenti. Miről van szó? Ez a két rendelet szabaddá teszi ezt a két ipart mindenki számára, szabad iparűzés tárgyává teszi a húsvágást és a sütést. (Csontos Imre: Hála Istennek Î) Legyen szabad a kérdés lényegénél rámutatnom arra, hogy vagy van ipartörvény és vagy van iparengedélyhez kötött ipari foglalkozás, vagy nincs. (Csontos Imre: Azért esznek drága húst maguk Budapesten!) Ha van, akkor méltóztassék a törvény szelleme szerint megkonstruálni azokat a rendelkezéseket, amelyek esetleg más érdekeket is sérthetnek. A húsipar és a pékipar rendkívül súlyos és nehéz válsággal küzd. Az utóbbi időben a gazdasági helyzet folytán körülbelül 50%-a a hús- és a hentesiparosságnak visszaadta a maga iparigazolványát, mert lehetetlen volt abból megélnie. Most mi történt 1 ? A t. kereskedelemügyi miniszter úr sajátos jóindulatnál fogva, amely érthető ugyan, de nem itt kell érvényesíteni az iparostársadalom rovására, megengedte, hogy nemcsak a régi rendelet alapján házi vágások címén forgalomba hozható húsmennyiség adható, el piaci árusítás formájában, hanem ezentúl általában mindenki, minden állattartó gazda szabadon levághatja azt az állatot, amelyet értékesíteni akar, megfelelő ellenőrzés nélkül és bárhol piaci helyen elárusíthatja. Mi származik ebből? Ebből az származik, hogy megsértetnek azok a közegészségügyi és köztisztasági szempontok, amelyek pediig eddig súlyos rendelkezésekkel voltak megvédve. Itt van a kezemben egy vaskos könyv, a húsvizsgálati rendeletek tára 1908-tól 1928-ig, amely minden szempontból igyekszik megvédeni a fogyasztóközönséget azoktól a közegészségügyi veszedelmektől, amelyek abból származhatnak, ha nem megfelelő állapotban s nem megfelelő minőségben^ kerül forgalomba a hús. Ezek a rendeletek egyszerűen hatályukat vesztik ennél az, új módosító rendeletnél KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. fogva, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr kiadott. Nem lehet ugyanis azt kívánni az állattartó gazdáktól, liogy a rendeletnek ezeket a súlyos rendelkezéseit a maguk fogyatékos eszközeivel be tudják tartani. Lehetetlenség olyan invesztíciót, olyan 1 beruházásokat eszközölniük^ ma, amelyek mellett a köztisztasági ós közegészségügyi rendelkezések betarthatók legyenek, tehát új teűher háramlik rájuk, ha ezek a rendeletek imperatívusz módon érvényesülnek velük szemben. Ennek a tehernek nem lesz ellenszolgáltatása az a kedvezés, amelyet kapnak, hogy ők most már szabad versenytársai lehetnek a húsiparnak. Áll ez a pékiparra is. A pékiparnál is eddig a sütés iparengedélyhez volt kötve; éppúgy, mint a húsiparnál, ott is képesítéshez volt kötve. Tanoncéveket kellett végigtanulnia annak a szakmabeli alkalmazottnak, (Csontos Imre: Tud az a magyar gazdasszony kenyeret sütni úgy, mint a pékek!) aki abban a szakmában dolgozni akart, ahol megismerte mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket a sütésnél vagy a vágásnál szem előtt kellett tartani, szóval mindezek a körülmények itt most nem fognak a szabad vágásnál és szabadsütésnél érvényesülhetni. Akármennyire tudnak jó kenyeret sütni vagy akárhogy le tudják vágni az állatokat, azok a köztisztasági körülmények nem forognak fenn, amelyek ezen cikkek forgalombahozatalát megelőzik és amelyek mellett szabad csak forgalomba hozni, hogy a fogyasztóközönségnek nagy ártalmára ne szolgáljon. Ez egv nagy szempont. En teljes tisztelettel viseltetem azokkal a gazdaérdekekkel szemben, amelyek itt megvédést keresnek, azonban erre nem a kereskedelemügyi miniszter úr a hivatott, hanem elsősorban a gazdasági miniszter, a földmívelésügyi miniszter úr, aki nem találta szükségesnek, hogy ilyen rendelkezést kiadjon és éppen az iparügyek védője, az iparosság rovására ad ki ilyen rendelkezéseket, nem tudom, milyen okból és éppen ezt az okot szeretném felfedni. (Csontos Imre: Megmondom én, ha kívánják !) Az érdekeltek sérelmük ügyéiben többször értekezletet tartottak már; április 1-én is volt egy közös kongresszus, amelyből küldöttséget vezettek a kereskedelemügyi miniszter úr elé. A kereskedelemügyi miniszter úr ankétet tartott a küldöttség tagjaival és a tárgyalások során maga is sokban igazat adott nekik és megigérte a sérelmek orvoslását, ezek a sérelmek azonban eddig még nem orvosoltattak. Volt egy kijelentése, mely a pékipar sérelmét illette, amely szerint úgy akarja a korrektívumot e sérelmes rendelet folytán végrehajtani, hogy a vásárolt, a vett lisztből nem enged árusítást, a mástól vásárolt lisztből nem engedi meg a gazdáknak, hogy árusítsanak. (Csontos Imre: Nem is kéri senki!) Tudniillik mi történt itt*? A t. kormány rendeletében az a végzetes lehetőség is bennfoglaltatott, hogyha valaki vásárolt lisztet, akkor nem a saját terményéből, ihanem mástól vásárolt lisztből szabadon süthetett kenyeret és mindenféle süteményt, és^ ezeket szabadon árusíthatta. Ha ez megtörténhetik, felborul minden rend és törvényesség, akkor mirevaló az ipartörvény, mirevalólk az iparigazolványok ? (Szabó István: Olcsó búza, drága kenyér!) Én teljesen megértem t. képviselőtársam állásfoglalását, azonban mégsem lelhet az, hogy az egész kérdést, a nagy gazdiasági kérdést, amely mezőgazdasági vonatkozásban sújtja a földmíveíőosztályt, ilyen apró és jelentéktelen ren9
