Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

54 Az országgyűlés képviselőházának szesen 14.400 vágón burgonya szükséges — ezen rendelkezés által lehetővé tétetett a burgonyafeleslegeknek szesszé való eldolgozása, amenynyiben a szeszfőzdék a részükre biztosított lehetőséget teljes mérvben kihasználnák. Megjegyzendő, hogy az Országos Szeszértékesítő Rt. a burgonyafeleslegeknek szesszé való feldolgozása körül nemcsak hogy nehézséget nem támasztott, hanem annak keresztülvitelét a maga részéről is megkönnyítse azáltal, hogy erre a célra a szeszfőzdéknek megfelelő előlegeket bocsátott rendelkezésre, valamint azáltal, hogy az ezúton előállított szesz tárolását, minthogy ez a szeszmennyiség csak a jövő termelési időszakban lesz értékesíthető, megfelelő férőhelyek biztosításával lehetővé tette. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1930. évi május^ hó 5-én. Mayer János s. k., m. kir. földmívelésügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz jósra. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Még a húsvéti szünetek előtt szóvátettem, hogy Szabolcs vármegyében körülbelül 15—20.000 vágón burgonya fekszik eladatlanul kis- és nagytermelőiknél, rothadás veszélyének van kitéve. Ez a tavalyi fagykárok miatt történt póttermelés folytán állt elő és a magam részéről az interpellációmban kérdeztem a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter urakat, hogy mit tettek ebben az irányban, különösen a végből, hogy ezt a burgonyát, amelyet már másképpen felhasználni nem lehet, valamelyes formában szeszfőzésre használják fel. A földmívelésügyi miniszter úr most egy dodonai választ ad. amely szerint ők megtették volna az intézkedéseket, mert a szeszkontigenst felemelték és roppant meg van elégedve a szeszkartell működésével, amely ilyen előzék tényen járt el. En a magam részéről ezt a dodonai választ nem vehetem tudomásul, mert értesüléseim, sajnos, ezekre a Szabolcs megyében rothadó burgonyákra vonatkozólag egészen mások, mint amit a földmívelésügyi miniszter úr mondott s a szeszkar teli dicsérete ilyen sürgős segítség dolgában szerintem nem miniszteri válasz. (Peyer Károly: Rothad itt más is, nemcsak » burgonya!) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t Házat, méltóztatik-e a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik a választ, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik. — Kabók Lajos: Üzenjenek ki hamar! — Herczegh Béla: Most vagyunk elegen!) Többség. A Ház a választ tudomásai vette. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Csontos Imre képviselő úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az úgynevezett karcagi—füzesgyarmati megyei utat kettészelte a Hortobágy—Berettyó Vízszabályozási Társulat csatornája? Most az azon lévő rozoga hidat, annak veszélyes volta miatt le kellett zárni s a közlekedés ennek alapján teljesen felakadt már, ami óriási hátrányára van az ott közlekedő lakosságnak, mivel pedig nevezett úttest két vármegyét köt össze, 391. ülése 1930 május lU-én, szerdán. Békés és Jász-Nagykun-Szolnok

t vármegyéket, amelyek kötelezve is vannak a híd felépítésére, tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat a sürgős intézkedés megtételére». Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csontos Imre: T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr betegsége miatt nem lehet itt, de interpellációmat mindamellett el kell mondanom, mégpedig azért, mert egy óriási forgalmú útnak a használhatósága vált lehetetlenné. Köztudomású nálunk, hogy a HortobágyBerettyó Vízszabályozó Társulat megalakulása mintegy 50 évvel ezelőtt történt. A megalakuláskor, amikor a csatornát megépítették, amely a két vármegye útját átszelte, a vízszabályozó társulat egy fahidat építtetett rá. 50 év óta erre a hídra senkinek semmi gondja nem volt, bár a két vármegyének kötelessége lett volna gondozni. A szabályozó társulat ezt természetesen teljesen elhanyagolta, s most odáig fejlődött a dolog, hogy a közlekedés rajta teljesen megszűnt. Maga Karcag városa a szabályozási társulatnak minden évben 130.000 pengő szabályozási költséget köteles fizetni, (Jánossy Gábor: Fizet is!) fizet is; ugyancsak Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 90.000 pengőt fizet útadóban minden évben. ^ Mindamellett sem Jász-Nagykun-Szolnok vármegye hatósága, sem Békés vármegye hatósága, sem a szabályozási társulat vezetősége nem gondol ezzel, így azután előállott az a helyzet, hogy ez a hanyagság tovább már nem tűrhető. Ennek alapján kell ezt az interpellációt itt a Ház előtt elmondanom (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) és kérve kérem a kereskedelmi miniszter urat, hogy fennhatóságánál fogva a vízügyi társulatot, amely köteles a hidat újjáépíteni, s a két vármegye vezetőségét a legszigorúbban figyelmeztesse és utasítsa, hogy ezt a hidat minél hamarabb újonnan állíttassék fel. Nem járja, hogy bár mindenki köteles fizetni, annak a hídnak felállítását elhanyagolják. En teihát ennek alapján újfent kérem kötelességszerűleg a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben a dologban a legsürgősebben parancsoíólag intézkedjék, mert hiszen két vármegye közlekedését teljesen be kellett szűntetni s a hidat rozoga volta miatt teljesen le kellett zárni. Ezt akartam mondani a híd felállítása tárgyában. Elnök: Miután a kereskedelemügyi miniszter úr nincs jelen, az interpelláció kiadatik a miniszter úrnak. (Helyeslés.) Következik Pakots József képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz azl930. évi 125.829/IX. sz. és 1930. évi 125.887/XI. számú rendeletek tárgyában: 1. Tudja-e a miniszter úr, hogy a házi sütő és a házi vágó rendeletek válságba sodorják az ország pék- és húsiparosiait? 2. Tudja-e, hogy az új rendeletek következtében közegészségügyi és köztisztasági ártalmak támadhatnak a fogyasztóközönség rovására? 3. Hajlandó-e a miniszter úr rendeleteit viszszavonnif Budapest, 1930. évi május hó 7-én. Pakots József s. k.»