Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

52 Az országgyűlés képviselőházának Griger Miklós jegyző (olvassa): «Dr. Hegy­megi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a Képviselőházban 1930. évi január hó 30. nap­ján a m. kir. kormányhoz intézett írásbeli in­terpellációjára válaszomat a következőkben van szerencséim megadni: Zöld Aladár ellen a debreceni kir. törvény­szók' előtt Péchy László főispán sérelmére el­követett, hivatalból, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt bűnvádi eljárás in­dult meg. Ennek a bűnügynek a főtárgyalásán a bíró­ság helyt adott a valódiság bizonyítására irá­nyuló indítványnak és ennek a bizonyításnak keretében elrendelte dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszternek, mint . volt köz­élelmezési miniszternek, továbbá báró Korányi Frigyes volt pénzügyi és dir. Tomcsányi Vil­mos Pál, a belügyminisztérium ideiglenes ve­zetésével megbízva volt igazságügyminiszter­nek tanúként kühall gátasát. A bíróság felterjesztést intézett az igazság­ügyminiszterhez, hogy az imént nevezettek ré­szére a Bp. 204. §-ának 3. pontja értelmében a hivatali titoktartás kötelessége alól a felmen­tést eszközölje ki. A szóbanforgó bűnügyben a valódiság bizonyítása részben arra lett elrendelve, hogy Péchy László főispán Jeszenszky Béla volt mátészalkai főszolgabírót üldözőbe vette és ál­lásából kiüldözte. Ezzel kapcsolatban a bíróság dr. Tomcsányi Vilmos Pált a hivatalvesztésre ítélt Jeszenszky Béla főszolgabíró fegyelmi ügyében arra vonat­kozólag kívánta kihallgatni, hogy mint a bel­ügyminisztérium vezetője, milyen körülmé­nyek között hagyta helyben Szatmár vármegye közigazgatási bizottságának, mint fegyelmi bíróságnak hivatalvesztést kimondó véghatá­rozatát, s hogy döntésére Péclhy László főispán minő befolyást gyakorolt. A valódiság bizonyítása másrészt arra is el lett rendelve, hogy Péchy László, mint föld­birtokos és mezőgazdasági szeszgyártulajdo­nos, a szeszfőzéssel kapcsolatban tilos dolgokat követett el. Ezzel kapcsolatban a bíróság dr. Vass Józsefet és báró Korányi Frigyest ugyancsák tanúképpen kívánta kihallgatni, hogy dr. Matavovszky István, az Országos Burgonyaköztvetítő Iroda mellé az 1920/21. évek­ben kirendelve volt kormánybiztos teljhatalmú kormánybiztos volt-e, s mint ilyennek a felter­jesztésben felsorolt tiltó kormányrendelkezések dacára volt-e joga arra, hogy az 1920. évi októ­ber 1. napjától kezdve az 1921. évi március hő végéig terjedő időben Szatmár vármegye mátészalkai járására nézve Péchy Lászlónak, mint földbirtokosnak és szeszgyártulajdönos­nak emberi élvezetre nem alkalmas burgonya beszerzésere és szesszé kifőzésére, valamint sa­ját termésű, de emberi élvezetre nem alkalmas burgonyának szeszgyárában való felhasználá­sára, illetőleg annak szesszé való kifőzésére engedélyt adjjon. Az abban az időben az igazságügyminisz­térium ideiglenes vezetésével megbízott minisz­terelnök úr a bíróság által^ szorgalmazott fel­mentések tárgyában a kormányzó úr ő főméltó­ságához oly értelemben tett előterjesztést, hogy a felmentéseket a Bp. 204. §-ának utolsó bekez­dése alapján közérdekből ne adja meg. A kor­mányzó az 1929. évi január hó 18. napján kelt legfelsőbb elhatározásával ennek az előterjesz­tésnek az értelmében döntött. Dr. Hegymegi Kiss Pál képviselő interpel­lációjában egyrészt azt a kérdést teszi fel, hogy ebben az ügyben minő közérdekkel lett 391. ülése 1930 május 14-én, szerdán. megindokolva a felmentés megtagadása, más­részt arra mutat reá, hogy a felmentések meg­tagadásániaik kieszközlése által a kormányzó Zöld Aladárt elzárta a bizonyítás lehetőségétől. Az interpelláló képviselő úr által felvetett kérdéssel szemben reá kell mutatnom arra a sokszor tapasztalt visszásságra, hogy bűn­ügyekben a felek hivatalos intézkedésekkel kapcsolatos ténybeli állítások bizonyítása vé­gett igen gyakran indokolt szükség nélkül hi­vatkoznak tanukként közvetlenül az illetékes miniszterekre, holott ezeknek az ügy tárgyáról közvetlen tudomásuk egyáltalán nincsen, számit esetleg az üsyre vonatkozóan előadhatnának, a hivatalos ügyiratokból sokkal pontosabban megállapítható. így volt ez a jelen esetben is, amikor a fel­mentés megadásától annál is inkább el kellett tekinteni, mert az egyjük volt miniszter kihall­gatása útján a bizonyítás körébe bevonni szán­dékolt abban a kérdésben, hogy az illetékes miniszter hivatalos ügyben- döntésének meg­hozatala előtt az ügyre vonatkozóan hivata­los személyektől szerzett-e bizalmas termé­szetű tájékoztatást, és ennek mi volt a tar­talma, a bűnügyi eljárásra a hivatali titoktar­tás kötelezettsége alól a felmentést amúgy sem lehetett megadni. Egyébként a felmentések megtagadása ál­tal a szóbanforgó bűnügyben sem a közérdek, sem a vádlott anyagi érdeke nem szenvedett sérelmet, s a vádlott a valódiság bizonyításá­tól elzárva, vag^ abban korlátozva nem lett. A miniszterek ebben az ügyben a bűnvádi el­járás szempontjából lényeges vallomást nem tehettek, másrészt pedig azok a hivatalos sze­mélyiségek, akik az ügyben eljártak, az üdv­ben a bíróság előtt eskü alatt ki lettek hall­gatva s a szükséges felvilágosításokat a bíró­ságnak megadták. Végül csak arra kívánok még reámutatná, hogy a szóbanforgó bűnügyet időközben úgv a kir. törvényszék, mint a kir. ítélőtábla is el­intézte, s az ezidőszerint a m. kir. Kúria dön­tése alatt áll. Kérem válaszom tudomásulvételét. Zsitvay s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat a szóbeli viszonválasz joga megilleti. (Zaj a Ház minden oldalán.) Hegymegi Kiss Pál: T. Ház ! Tekintette! a nagy zajra, az igazságügyiminiszter úr vá­J laiszát... (Folytonos zaj a Ház minden ol­| dalán.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő j urakat, méltóztassék helyeiket elfoglalni. Hegymegi Kiss Pál: ... nem hallották at. i Ház tagjai, így tehát megméltóztatnak nekem j engedni, hogy ezt az anyagot igen röviden | ismertethessem, annyival is inkább, mert nem | vagyok abban a helyzetben, hogy az igazság­ügyminiszter úr álláspontját magamévá tehes­sem és válaszát tudomásul vehessem. Zöld Aladár határrendőrségi felügyelő 1921 tavaszán többek között azt a kijelentést tette Péchy László úrról, Szatmár megye főispánjá­ról, hogy 1920-ban a burgonyatermés zárolását, forgalombahozatalát és ipari célokra való fel­használását szabályozó rendeletekkel szemben szabálytalanságot és súlyos visszaélést köve­tett eL , < •*(*! Péchy László főispán ezért Zöld Aladár ellen rágalmazás és becsületsértés miatt az el­járást megindíttatta, az illetékes minisztertől erre vonatkozólag r felhatalmazást kapott, az ügy folyt a járásbíróságnál, hat esztendő múlva azonban, mivel az ügyet nem fejezték be, egy-

Next

/
Thumbnails
Contents