Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

42 Az országgyűlés képviselőházának 3 hajtsa. Ez lett volna a logikus álláspont, de engedelmet kérek, ez olyan álláspont, amelyre a magyar kormány nem határozhatta el magát velem egyetértőleg, és amelyet én nem ajánlhattam, mégpedig a következő okokból. A tanács álláspontját, — mihelyt egyszer elutasította azt, hogy szembehelyezkedjék a békeszerződés követelésével — a tanácsnak azt az álláspontját, hogy ő előbb, mielőtt ennek a kötelességnek teljesítését, amely időhatárhoz nincs kötve a szerződés szerint, elhatározná, az ö egyeztetési hivatásánál fogva kéri a feleket, próbáljanak megegyezni: ezt mereven visszautasítani igen nehéz lett volna. Mert itt még nem lehetett mondani, hogy a tanács elhagyta az ő törvényes hatáskörét. Nem tagadta meg kötelessége teljesítését csak előzetes egyezkedésre kérte fel a feleket. Mi ezzel magunkra nézve igen kedvezőtlen atmoszférát teremtettünk volna a tanácsban. S ne méltóztassanak a Nemzetek Szövetségének tanácsát úgy venni, mint egy bírói testületet. Az bizony politikai testület, (Ügy van! Úgy van! jobb felől és középen.) amelynek elhatározásaira a politikai konsziderációk nagyobb befolyással vannak tényleg, mint a jogi szempontok. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a közéven.) Éppen ezért mondtam és fejtettem ki ismételten is ott a tanács előtt, hogy a tanács organice képtelen arra, hogy bírói funkciókat kielégítő módon teljesítsen. Ezért szerencsétlenségünk volt példának okáért, hogy a kisebbség jogvédelme, mely bírói funkciót involválna, a tanácsra lett bízva, mert hiába, a tanács államférfiakból áll, akiknek első gondjuk az ő országuk érdekeit védeni. (XJÍÍV van! Ügy van!) Engedjék meg, de mit csinálnánk mi példának okáért, ha mi a tanácsban volnánk és Paraguaynak egy teljesen jogos igénye miatt össze kellene vesznünk a fotrit világbirodalom kiküldötteivel? Vájjon habozás nélkül foglalnánk állást Paraguay mellett és nem gondolnánk-e meg, hogy nekünk kicsit kár volna összevesznünk Angliával, amelynek támogatá«ától annyi érdekünk függ? Ezt példának hoztam fel. Ezzel számolni kell, s ezért nem akartuk a tanácsot — legalább én nem akartam — olyan r alternativa felé tolni, ahol a végén talán mégis odáig ment volna, hogy súlyos politikai preokkupációk nyomása alatt nyíltan szembehelyezkedett yolna a döntőbíráskodás elvével és ezzel halálos sebet ejtett volna rajta, holott az a megsebzés, amelyben az kétségtelenül részesült a tanácsban, nem olyan, amelyet magyarázni nem lehetne és nem olyan, amely végérvényes. Ez volt az indok s az, ami semmi kétséget nem szenved, hogy nem csupán a jogi elv diadalát akartam előidézni, hanem akartam annak a nemzeti vagyonrésznek a megmentéséhez is hozzájárulni, amely az optánsügy alapján előttem volt. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Ezt nyíltan megmondtam, miután erre több kilátás mutatkozott. Ami azt illeti, hogy a magyar kormány a jogi elv sérelme nélkül a tárgyalásba belemenjen-e, én is a mellett voltam, hogy menjünk bele a tárgyalásba, ismétlem, a jogi elv sérelme nélkül, mert mi világosan fenntartottuk, úgy, amint a peres felek között történik. Ha nekem a t. szomszédommal perem van. egyetértőleg azt mondhatjuk, hogy megpróbálunk előbb barátságosan megegyezni s természetesen, ha nem sikerül, akkor menjünk a bíróság elé. Erre az állásnontra helyezkedtünk ebben a nemzetközi perben is s azt hiszem, jogi szempontból ezért nem érhet minket 91. ülése 1930 május lú-én, szerdán. gáncs, opportunitási és ^olitikai szempontból pedig ez volt az egyetlen helyes eljárás. Mert én bizonyos pontig igazat adok Rassay Károly t. képviselőtársamnak, hogy egy kormánynak, habár nem kell és nem szabad neki soha a jog ellenére eljárni, a jog kiviteléhez való merev ragaszkodás, érvényesítésének módjaiban igenis politikai szempontokból kell magát vezéreltetnie, amelyek az ország érdekében vannak

% Ha ezt nem tettük volna, akkor csakugyan érné a kormányt és engem, aki a kormánnyal kooperáltam, az a vád, hogy az ország érdekeit alárendeltük az optánsok érdekeinek, hogyha mi mereven ragaszkodtunk volna a dolognak bírói eldöntéséhez, mert ezzel mi a remzetek összességével, olyan hatalmak képviselőivel is, amelyekkel barátságos viszonyban vagyunk, ellentétbe ^öttünk volna. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért én a legteljesebb mértékben vállalom a felelősséget. Mármost áll-e az a vád, hogy a kormány és én, mint ebben osztályosa, az optáns-kérdést tettük a külpolitika tengelyévé, minden egyebet elhagyva? Engedelmet kérek, nem látom át, hogy egyéb külpolitikai érdekeinknek megóvása, egyéb olyan lépések, egyéb olyan fellépéseik, amelyekkel a Nemzetek Szövetségénél is az ország érdekeit előbbre vihettük volna, micsoda hátrányt és micsoda haladékot is szenvedtek azáltal, hogy az optáns-ügy napirenden volt. A Nemzetek Szövetségének minden ülésszakán tömérdek olyan kérdéssel foglalkoztam, amelyekről a^ nyilvánosság keveset tud, mert az a bizottságok tárgyalásain történt. Példának okáért egy olyan előterjesztésnél, amely most már az acte general név alatt ismeretes és amelynek eredeti fogalmazványában egyes részletek rendkívül sérelmesek voltak éppen a nemzetközi bíráskodás elvének szempontjából, sikerült a bizottsági tárgyalások nyomán mindezeket a sérelmes momentumokat belőle kiküszöbölni úgy, hogy ez ma jogi szempontból kifogás alá nem esik. Tömérdek ilyen akció folyt tehát le, amelynek elintézésében, amelyben való. részvételben sem engem, sem genfi delegátustársaámat egy pillanatig sem gátolt az, hogy napirenden van az optáns-ügy. Ebbe az időbe, amelyben állítólag az optáns-ügy volt külpolitikánk tengelye, esnek külpolitikánknak nevezetes és nagyon szimpatikusán fogadott fejleményei. Ebbe az időbe esik az Olaszországgal kötött barátsági szerződés, az olasz barátságnak egész kimélyítése, külpolitikánknak legnagyobb^ vívmánya az utóbbi években. Tömérdek más barátsági szerződést is kötöttünk ez alatt az idő alatt. Ebbe az időbe esnek találkozások, amelyek például Lengyelországgal barátságosabbá alakították viszonyunkat. Szóval teljesen indokolhatatlan az a vád, hogy Magyarország külpolitikája, Magyarországnak és csekély magamnak akciója a Nemzetek Szövetségénél a legkisebb hátrányt szenvedte volna azálta, hogy az optáns-ügy a levegőben volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen tényleg, csak a tanácsüléseken foglalkoztunk vele néha, néha meg találtak módot mindenféle halasztásra. így tehát különböző peri péti ák on át fejlődött az ügy, olyan peripetiákon, ahol mi hozzájárultunk a tanács által tett javaslathoz és Románia nem járult hozzá, és ahol konstatálhattuk, hogy milyen kétségbeesett lelkiállapotban volt az entente némely hatalma, hogy velünk értett egyet és nem Romániával. Ezt csak azért idézem fel, hogy a t. képviselő urak legyenek szívesek megszívlelni azt, hogy nem a 4