Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-391
Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1930 május íU-én, szerdán. 39 léssel elengedtessenek, s ilyenformán a magyar kérdés rendezést nyerjen. De kérdem: miért kellett ezt a kérdést most elintézni 1 ? Hiszen a magyar állam jóvátételi kérdése 1944-ig rendezve van, és csak 1944-ben került volna a kérdés további elintézésére. Ennek a kérdésnek elintézése nem nekünk volt sürgős, hanem sürgős volt az összes európai államoknak, amelyek súlyt helyeztek arra, hogy a keleti jóvátétel kérdése is rendezést nyerjen s a keleti jóvátétel kérdésének keretében a magyar ügy is rendezést nyerjen. (Jánossy Gábor: Nekünk is sürgős volt!) Ha mi 1944-ig várunk, akkor 1944-ben már nincs optánsügy; kizártnak tartom, hogy akkor még lett volna optánsügy. Mi lett volna ennek következménye? Azt mondta a miniszterelnök úr a külügyi bizottságban és itt a Házban is, valamint más alkalommal, amikor a sajtóban jelentek meg részéről nyilatkozatok, hogy olyan közvélemény alakult ki Magyarországgal szemhen, hogy ezt a közvéleményt a magyar gazdasági élet súlyosan megsínylette volna. Ezt elhiszem. Ez az egyetlen ok, amely miatt kényszerítve volt a magyar kormány itt engedményeket tenni. De miért volt kénytelen tenni, és miért van ilyen közvélemény Magyarországgal szemben a külföldön? Azért van, mert külföldön tisztában vannak a magyar antidemokratikus kormányzati rendszerrel, és a kormány is tisztában volt azzal, hogy nem bír el két ilyen ellentétet: egy ellentétet benn az országban, ahol szembenáll a nénpel, és egy ellentétet a külföldön, ahol szembenáll az összes államokkal. Az egyik oldalon tehát igyekezett még áldozatok árán is magának békességet teremteni, semhogy rászánta volna magát arra, hogy belpolitikailag megerősítse magát s szembeszálljon azokká! a követelésekkel, amelyeket velünk szemben támasztanak. Az én elgondolásom az, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha a magyar kormány, armko^ az optánsügyet rá akarták kényszeríteni, a leg határozottabban szembeszáll ezzel a követeléssel, megszakítja a tárgyalásokat, hazajön, ideáll ia nép elé és — ha kell — választat, mégpedig nem a szerint a választójog szerint, amely ma van, hanem választat az általános, titkos választójog alapján. (Ügy van! Ügy va.n! a szélsőbaloldalon. —^ Fábián Béla: Majd megbolondult!) A kormány nem csinálhatott volna soha ügyesebb taktikai sakkhúzást, mint ezt. Mert ha ezzel a jelszóval megy ki a nép ele, általános, titkos választójog mellett, még akkor is meg tudta volna szerezni a többséget, éá még akkor is melléje álltak volna azok, akik helyeslik azt, hogy a magyar kormány szembehelyezkedik ezekkel a követelésekkel. Mennyivel erőteljesebben léphetett volna fel akkor a magyar kormány a külföldön, mennyivel erőteljesebben képviselte volna — talán nem az a kormány, talán egy másik kormány — (Mozgás a jobboldalon.) a magyar állam érdekeit. Azt hiszem, igazán nem lehet fontos az ország szempontjából, legfeljebb önöknek, akik a mandátumot ennek a kormánynak köszönhetik, (Jánossy Gábor: Nem áll! Nem igaz!) hogy ez a kormány vagy egy másik kormány marad meg. Nekünk az a fontos, hogy olyan kormány menjen ki tárgyalni a külföldre, amely a magyar nép érdekeit tényleg meg tudja védeni. Erre nedig a mostani magyar kormány sem Összetétel-néi, sem annál a politikai alánnál fogva, amelyre támaszkodik, nem bir kellő erővel. Ezek azok az okok, amelyek miatt Magyarországnak ilyen szégyenteljes megaláztatásban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXVIII. van része, amely szégyenteljes megaláztatás végigvonul az egész szövegen. Amíg^ a^ neme'". egyezmények szövegében a fogalmazásnál is vigyáztak arra, hogy a németeket meg ne bántsák, az ő érzékenységükre tekintettel voltak, udvariasan még csak fel sem tételeztek bizonyoo dolgot, de mégis szükségesnek tartották ezekneV a kérdéseknek felvetését, és ilyen körülírással állítottak be minden egyes követelést, addig Magyarországgal szemben élesen, mint diktátorok, mint parancsolok állnak oda és a szövegezésben is kifejezésre jut az a nyers és kíméletlen elbánás, amelyben a magyar kormánynak ott része volt. Ezt annak köszönheti, hogy a magyar kormány nem mint a nép kép viselő Jement ki, hanem csak mint ennek a választásból kikerült Képviselőháznak képviselője, s hogy erről a kormányról tudják, hogy ilyen antidemokratikus kormányzásnál nem kell tekintettel lenni a nép hangulatára. Amíg Németországban figyelembe kellett venni a nép, a választók hangulatát, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Hát a Ruhr-megszállás miért volt ott?) addig Magyarországon ki törődik a nép hangulatával? Itt egyedül csak — esetleg — az egységespárt hangulatával törődnek. (Fábián Béla: Ördögöt! — Propper Sándor: Azzal sem törődnek!) Az egységespárt azonban egységesen áll mindenkor, és bármilyen javaslattal jön ide a Ház elé a kormány, azt mind meg fogja szavazni. (Propper Sándor: Annak kiosztják, hogy milyen hangulata legyen!) Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltóztassék csendben maradni és a közbeszólásoktól tartózkodni. Peyer Károly: Kimutattam, hogy az egész hágai egyezménynek egy lényeges és maradandó pontja van. Az :a maradandó pontja, hogy egészen 1966-ig fizetni fogjuk, tehát még a gyermekeink is fizetni fogják az erdélyi és a többi mágnáscsaládoknak járó kártalanításokat, s hogy tovább fogjuk fizetni a nyugdíjterheket, változatlanul fizetni fogjuk a háború előtti adósságokat, sőt ezeket a terheket fel fogják emelni s újabb és újabb terheket fogunk rakni ennek révén a magyar nép vállaira. Éppen ezért ezt a javaslatot nem fogadom el és ezt a magyar népre nézve megalázónak tartom. Arra kérem önöket is: végre embereljék meg magukat, álljanak szembe ezzel a törekvéssel, utasítsák vissza ezt a javaslatot és ne szolgáltassák ki a magyar nép adófizetőit olyan célokra, amelyek nem a közt szolgálják. Kérem, hogy az általam beterjesztett, — nem indítványt — hanem határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a széls'őbaloldalon) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ne várják az előttem szólott igen t. képviselő urak, hogy beszédemet az övékhez fűzzem és amivel esetleg nem értek egyet az ő előadásaikban, azt részletesen cáfoljam. Utóvégre nem az én feladatom, hanem a kormány feladata, hogy részletesen védje ezt a javaslatot, amelyet én az előadandó okokból meg fogok szavazni. En csak ezt a szavazatomat kívánom tőlem telhető rövidséggel megindokolni és bizonyos olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyekben személyesen is érintve vagyok, nevezetesen az optánskérdéssel. Az ellenkező álláspontot, azt az álláspon-
